Horváth Krisztián, az EPAM UX Designere jelenlegi munkája előtt olyan sokféle területen próbálta már ki magát, hogy az akár egy életre is elég lehetne. Kereste a helyét, és miközben a napi munka után mások pihenéssel töltötték az időt, ő szabadidejét gyakran inkább önképzésre fordította. Így jutott el oda, hogy ma azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. A nemrég átadott EPAM VR Lab csapat oszlopos tagjaként beszélgettünk vele.
Gyorséttermi dolgozó, raktáros, webdesigner, night club DJ, sportanimátor és még hosszan sorolhatnám, milyen munkakörökben dolgoztál már életedben. Mindemellett milyen előzményei voltak annak, hogy ilyen elkötelezett vagy a technológia iránt?
„Az EPAM előtt elég sok helyen kipróbáltam már magam és ez alatt tényleg rengeteg területet érthetünk. Mindig megvolt bennem a bátorság, hogyha nem éreztem jól magam egy közegben, akkor váltsak, olyan típus vagyok, aki megél akár a jég hátán is. Iskolásként eleinte az autóelektronikai műszerész szakma érdekelt, de végül elektrotechnikai műszerész szakra kerültem, ahol nem igazán szerettették meg velem a szakmát. Még a középiskola alatt jöttem rá, hogy engem valójában az informatika világa vonz a leginkább, megépítettem az első saját asztali számítógépemet, majd elkezdtem ismerkedni a kép-, videó- és hangszerkesztés fortélyaival. Szerettem volna, ha ilyen irányban haladhat a továbbtanulásom, de anyagi okokból erre sajnos nem volt lehetőségem. Emiatt alakult úgy, hogy csupa olyan munkát vállaltam el amiket szakképesítés nélkül végezhettem és közben otthon folyamatosan képeztem magam, tutorial videókból és példafájlokból tanultam. Ennek köszönhetem, hogy megragadva egy lehetőséget a Ustreamhez kerültem szoftvertesztelői pozícióra, az ott szerzett tapasztalatom juttatott el később az EPAMhoz, itt pedig 4 éven át ugyanezen a területen folytattam a munkát.”
Ezek szerint valóban igaz, hogy ebben az iparágban nem a papír számít, hanem a tudás?
„A szakma egyik legnagyobb szépségének tartom, hogy folyamatos továbbképzést igényel, csak az segít előre haladni. Az, hogy a szükséges tudást autodidakta módon vagy valamilyen képzés formájában szerzi meg az ember szerintem nem feltétlenül számít. Pár havonta jönnek ki újabb technológiák, ennek egyik velejárója, hogy gyakran a fizetős képzéseken is csak idejétmúlt dolgokat tudnak oktatni, mert lassabban frissül a tanterv, mint amilyen sebességgel maga a szakma fejlődik– ezt már személyesen is megtapasztaltam. Éhezni kell a tudásra, emellett naprakésznek kell lenni az aktuális technológiai lehetőségek és korlátok terén is, nem elég, ha az ember korábban megtanult egy programozási nyelvet vagy valamilyen metodikát, itt állandó tanulásra van szükség.”
Mi volt az a tényező, ami továbblépésre sarkallt? Van arra lehetőség, hogy valaki házon belül egy teljesen más területre kerüljön?
„Gyakorlatilag tavaly jutottam el oda, hogy azt éreztem, hogy számomra kevés a tesztelői pozíció, szeretnék többet hozzátenni egy termék kialakulásához. Nem csak ellenőrizni, hanem formálni is szeretném azt. Jeleztem ezt a menedzseremnek, aki nagyon támogató volt ez ügyben és azt mondta, hogy utána fog járni, milyen lehetőségeim vannak az EPAM-on belül, hogy horizontálisan mozoghassak. Így kötött össze engem Radányi Zolival, az ő „szárnyai alá” kerültem bő egy éve, akkor indult el a mentorálásom. Csatlakoztam az általa indított UX Academy-be is, ahol többen vagyunk más területről érkezettek is, akik szintén ugyanolyan lelkesek, mint én.”
(Balról: Horváth Krisztián, Rátai Dani, Radányi Zoltán)
Zoli aztán téged választott az VR Lab csapatába is.
„Az XR (VR/AR/MR) technológia már évek óta nagyon érdekel. Mindig afféle self-made személyiség voltam, ahogyan már említettem, anno a multimédiás szoftverektől, a webfejlesztésen át mindent autodidakta módon sajátítottam el, jelenleg a Unity 3D-vel ismerkedem, amivel viszonylag könnyen lehet létrehozni bármilyen XR tartalmat. Tavaly az aktuális projektemen szerveződött egy Hackathon, amin két fejlesztőtársammal egy VR megoldást találtunk ki. A lényege az volt, hogy a vendég körül tudjon nézni a hotelben mielőtt szobát foglal; a 360 fokban látható lobbiban jelenik meg a kezelőfelület, itt tudja például kiválasztani a szoba típusát, amiben szintén körülnézhet. Ezzel az ötletünkkel aztán meg is nyertük a Hackathont, a nyereményösszegből pedig beruháztam egy Samsung Gear VR szettre. Tudtam, hogyha lehetőségem lesz átmenni UX oldalra, engem nagyon érdekelne az XR élmény alakítása, ami még mindig csupán gyermekkorát éli, mégis végtelen számú lehetőséget rejt. Amikor aztán Radányi Zoli beszélt nekem az VR Labról, aminek a kialakításán épp dolgozott nagyon fellelkesültem és azonnal jelentkeztem is, hogy szívesen részt vennék a projektben. Úgy érzem megtaláltam a helyemet, ez az a munkakör, ahol szeretnék végre karriert építeni és ebben az EPAM is partner. Valami olyat csinálhatok, amiben kiélhetem a kreativitásomat és nagyon örülök, hogy ehhez olyan mentorom van, mint Zoli. Szeretnék végre letenni valamit az asztalra és úgy gondolom, hogy itt a lehetőségem is megvan rá.”
Az IT Nighton végre bemutatkozott élesben is a labor, amin annyit dolgoztatok. Milyen tapasztalataitok voltak? Hogyan reagáltak azok, akik kipróbálhatták az eszközöket?
„Túrákat tartottunk, amit folyamatosan streameltünk is, így a Training Facility előterében élőben láthatták az IT Night résztvevői, hogy mi történik épp az VR Lab-ban. Négy turnusban vittük fel a jelentkezőket, ahol röviden ismertettem a labor történetét és célját, utána pedig mindent ki lehetett próbálni. Számomra kifejezetten jó érzés volt külsős érdeklődőktől hallani, hogy milyen jó, hogy egy ilyen jól felszerelt cégnél dolgozunk. Mindenki nagyon élvezte az élményt és már van pár jelentkezőnk az VR Lab Community-be is. Bár ezúttal inkább a szórakozáson volt a hangsúly a laborban, de azt reméljük, hogy még több ember érkezik a közösségbe és érdeklődik majd az itteni munka iránt is. Hamarosan elkezdjük majd meetupok szervezését és meghívunk olyanokat, akik már az XR területén jelentősebb tapasztalatokkal bírnak.”
