Urbán Gábor pszichológus és amatőr játékfejlesztő. A pszichológiát ma már tanítja is, pszichológusoknak mutatja be, milyen folyamatokon keresztül motiválják a videójátékok a játékosokat és milyen hatással lehetnek az egyénre, vagy a társadalomra.  Az EPAM támogatásával nemrég zajlott le az első általa szervezett game jam. Mi másról beszélgettünk volna, mint a mostani eseményről és a játékfejlesztésről.

A videójátékok a te életedbe, úgy tűnik, tényleg teljesen beépültek. Hogyan alakult ez így?

Tényleg sok dolog köt a videójátékokhoz. Ötéves korom óta játszom, szerintem ebből soha nem növünk ki igazán. Az elmúlt évtizedben számos játékosoknak szóló rendezvény szervezésében segítettem, mint a PlayIT vagy PixelCon rendezvénysorozat, ami John Romero-t, a Doom tervezőjét is Budapestre hívta. Öt évig a legnagyobb magyar Nintendo közösség adminja voltam és jártam országos találkozókra is. Streamelek videójátékokat és nagyon sokat olvasok a játék tudományos megközelítéseiről és a játékfejlesztésről. A fejlesztést otthon kezdtem el tanulni, de rájöttem, hogy kell valaki, aki megmutatja az alapokat, mert az online tanfolyamok csak egy adott problémára tanítanak megoldásokat, szerintem nem magyarázzák el jól, milyen helyzetekben kell az adott technikákra támaszkodni. Másfél éve a Planet Taxi játékfejlesztő képzőben kezdtem tanulni és ez elég önbizalmat adott ahhoz, hogy game jam-ekre kezdjek járni. A jövőben szeretnék játékfejlesztéssel foglalkozni és így addig kisebb projekteken gyakorlok.

Gyerekként honnan indult ez az érdeklődés és miként jutott el a mai szintig?

Már óvodás koromban társasjátékokat rajzoltam, később pedig kerestem a helyem, jártam olyan rendezvényekre, amik eredetileg játékfejlesztőknek szóltak, így, mivel már mindent csináltam a videójátékokkal kapcsolatban, csak konkrétan még videójátékot nem, adódott az ötlet, hogy ezzel is elkezdjek foglalkozni.

Mi volt az első játék, amit fejlesztettél?

A Planet Taxi játékfejlesztő képzőben voltak kisebb projektjeim, az első game jam játékomat is velük együtt csináltam, ez egy tower defense játék volt.

Honnan jött az ötlet, hogy saját game jam-et szervezz?

Magyarországon nagyon ritkán van lehetőség game jam-en részt venni és szerettem volna, ha gyakrabban adódik erre alkalom, úgyhogy nem titkoltan ez egy olyan esemény, ami azért született, hogy sűrűbb legyen a naptár és többet lehessen gyakorolni. Ha valaki a játékiparban szeretne elhelyezkedni, akkor nagyon fontos, hogy gyorsan és másokkal együttműködve találjon bizonyos megoldásokat. A game jam pontosan erre tanít meg: van egy csapatunk, természetesen dolgozhatunk egyénileg is, de általában közösen kell megvalósítanunk egy adott projektet. A játékfejlesztő cégek nagyon sokszor game jam-en fejlesztett játék beküldését kérik, hogyha valaki állásra jelentkezik.

Hogyan alakult a karantén helyzet miatt online szervezett "Gameplicit Game Jam", ami már a saját „gyermeked”?

Elég nagy érdeklődés mutatkozott már a meghirdetéskor és elégedett vagyok azzal, hogy hét magyar játékot küldtek be végül. Emellett azt vettem észre, hogy online kicsit nehezebb együtt dolgozni, mivel nem látjuk a többieket, másrészt nem igazán lehet betekintést nyerni más csapatok munkájába. Ezért is törekedtünk rá, hogy a résztvevők nagy szabadságot kapjanak és ez jó döntés volt. Ugyanakkor a game jam elején és végén határozottabban összehoznám a résztvevőket akár egy látványosabb témabejelentéssel, akár egy gyors összegzéssel, amikor a játékok beküldési határideje eljön. Bízom benne, hogy a mostani tapasztalatokból tudunk tanulni és legközelebb még jobb eseményt szervezünk.

Hogyan találtad meg az EPAM-ot a Game Jam támogatójának és miben állt az együttműködés?

Tavaly a szintén magyar kezdeményezésű „Havi Egy Játék” game jam szervezőcsapatában voltam az EPAM egyik munkatársával. Ő mesélte, hogy a cég otthont ad különböző rendezvényeknek és úgy gondoltam, hogy az itt dolgozók közt is lehetnek olyanok, akik érdeklődnek az általam szervezett game jam iránt. Így alakult, hogy megkerestem a céget, nekik tetszett az ötlet és belevágtunk a szervezésbe.

Eredetileg az EPAM irodában lett volna az esemény, ezt a tervet azonban a vírushelyzet felülírta, így az online térbe került át. Leginkább a verseny meghirdetésében segített az EPAM, a weboldal elkészítésében, illetve jelképes ajándékokat is felajánlott a közönségdíjas versenyzőknek, akikre a game jam-et követő élő közvetítésben szavaztak a nézők.

Milyen játékok születtek?

A téma „Kényelmetlen szupererő” volt, érdekes volt látni, ki, hogyan teszi kényelmetlenné a karakter képességeit. Volt például olyan játék, amiben a játékos eltűntette a pályán az akadályokat, viszont cserébe a pályának más részei is eltűntek. A „Havi egy játék” témája korábban a lopakodás volt és a résztvevők a game jam-en lehetőséget kaptak arra, hogy összekössék ezt a kettőt. Mivel ezt többen megtették, így számos a láthatatlnaság témáját feldolgozó játék született, például volt egy, amiben a karakter láthatatlan volt, ellenben rendkívül szagos.

A gamereknek ez egy teljesen megfogható téma, hogy kényelmetlen szupererő? Ez egy létező fogalom? Értették egyből, hogy miről van szó?

Ha túlságosan könnyen érthető a téma, akkor mindenki ugyanolyan játékot készít, ezért nagyon fontos, hogy valamilyen absztrakt fogalom legyen. Ez lehetővé teszi azt, hogy ugyanarra a game jam-re nagyon sokféle játék szülessen, ne legyen megkötve a műfaja, grafikája, vagy az, hogy milyen dolgot kell kötelezően belerakni a játékba.

Mi lesz ezeknek a játékoknak a sorsa?

A game jam-ekre általában olyan játékok készülnek, amik ideiglenes projektek. Pont az a jó bennük, hogy ki lehet próbálni rajtuk rengeteg új dolgot, például új programtervezési mintákat, új grafikákat. És ha ezek miatt esetleg „tönkremegy” a projekt vagy nem lehet már tovább bővíteni, akkor nem gond. Van néhány olyan videójáték, ami eredetileg game jam-re készült, aztán végül híres lett, ilyen például a Celest, a Hollow Knight vagy a Superhot.

Bemutatnád kicsit a győztes projektet?

A közönségdíjat két játék nyerte megosztva, az egyik a Law of Attraction volt, amiben a főszereplő egy jókívánság hatására vonzóvá válik, viszont nem úgy, ahogy azt eredetileg elképzeli, ugyanis különböző használati tárgyak tapadnak hozzá. A másik közönségdíjas játékunk a Stealthy Stench nevet kapta, amiben a karakter láthatatlan, viszont egy bűzcsíkot húz maga után és ez alapján meg tudják találni az ellenfelek a pályán.

Te, mint szakértő mit látsz, milyen trendek vannak most a játékfejlesztésben? Hogyan kezdhet ebbe bele valaki, akit érdekel, de nem tudja, hogyan induljon el?

A játéktervezésbe illetve a játékfejlesztésbe egyre könnyebb beletanulni és a game jam-ek ebben hatalmas segítséget nyújtanak. Nagyon sok tananyag érhető el, akár ingyenesen, a játék engine-ek weboldalán, akár youtube-on. Ha valakit érdekel a játékfejlesztés, akkor mindenképp ajánlom, hogy keresse meg ezeket és használjon ingyenes programokat a játék készítéséhez. Nem kell hozzá erős számítógép, nem kell hozzá pénz, egyszerűen csak szorgalom kell és rengeteg gyakorlás otthon. Érdemes megnézni játékfejlesztős videókat, amiben láthatjuk, hogy mások hogyan készítenek játékot. A legjobb a létező legegyszerűbb játékokból kiindulni, akár rákeresni arra, hogy milyen játékok voltak a ’70 -es években és azokat megpróbálni leutánozni. Ha ez megy, akkor haladhatunk előre az időben, ahogy ezek egyre bonyolultabbá váltak és megpróbálhatunk mi is egyre bonyolultabb játékokat készíteni.

Urbán Gáborral készült podcast beszélgetést itt hallgathatod meg. Ha érdekel a játékfejlesztés, a videójátékok világa, akkor neked is ajánljuk a Gameplicit  Twitch oldalát.

 A Gameplicit Game Jam-re beküldött játékokat itt találod.

Fejlesztői karriernek indult az övé, míg rá nem jött, hogy valahol hibádzik a dolog, nem szereti, amit csinál. Az IT területét azért nem hagyta el, de addig ment, míg rá nem lelt a saját útjára, a tesztelésre. Az EPAM-nál minden szempontból megtalálta a számítását, ma már a csapatát vezeti és segít abban, hogy mások is elérhessék a céljaikat. Interjú Iván József Software Testing Managerrel.

Mit takar a pozíció, amiben dolgozol, milyen feladatokat látsz el, milyen felelősségi körben?

Csapatommal a tesztelő kollégák szakmai életét terelgetjük. Segítünk nekik egy következő szintre lépni a munkájukban, akár mentorálás, akár konkrét tananyagok segítségével, illetve bármilyen egyéb eszközzel, ami rendelkezésünkre áll. Feladataim közé tartozik, hogy a projekteken segítsek megtalálni a megfelelő embert egy-egy pozícióra. Majd egy éve csatlakoztam az EPAM Testing Competences Center-éhez, - amely egy globális szervezet a cégen belül - a Global Testing Community-nek vagyok a koordinátora. Ez azt jelenti, hogy a cég összes tesztelőjét én látom el webinár anyagokkal, melyek különböző területről érkezett kollégák tolmácsolásában adnak hírt, tájékoztatnak szakmai újdonságokról, megoldásokról, eszközökről.

A te karriered hogyan indult a cégnél?

Senior tesztelőként kezdtem, közel kilenc évvel ezelőtt, majd haladtam szépen végig a ranglétrán a tesztelői szerepkörön belül.  Jó pár évig voltam Senior tesztelő, majd utána Lead Software Testing Engineer mígnem megkaptam a jelenlegi, Sofware Testing Manager-i pozíciót.

Mi volt a „belépő”, amikor Seniorként elkezdtél itt dolgozni, milyen tudásra volt szükség ehhez a szinthez?

Valamikor, nagyon régen még fejlesztőként kezdtem a pályafutásomat, azaz megvolt a szükséges technikai hátterem. Majd magam mögött hagyva a fejlesztést, kimondottan szoftver tesztelőnek mentem tovább egy navigációs termékeket, szoftvereket gyártó céghez.  Itt aztán később tesztelési csoportvezető lettem, majd az EPAM-nál folytatódott a karrierem.

Mennyire jellemző, hogy fejlesztőből lesz valaki tesztelő, nem inkább fordítva szokott ez előfordulni?

Mind a kettőre van példa, erre nincs bevett szokás. A lényeg, hogy ki-ki megtalálja a saját útját. Sosem tartottam magam jó fejlesztőnek, nem elégített ki igazán ez a munka, kerestem az utam, így találtam rá a tesztelésre.

Mennyire fontos a jó önismeret az IT területen? Miért fontos, hogy reflexíven tekintsen a munkában magára valaki, aki ebben a szakmában dolgozik?

Ha nem érzem jól magam abban, amit csinálok, akkor sosem leszek benne igazán jó. Meg kell találni, hogy mi az, amit szívesen csinálsz. Rengeteg lehetőség van a szakosodásra, mindenki megtalálhatja a maga speciális területét, így tud kiteljesedni az ember.

Mi volt az, ami a te esetedben megmutatta azt, hogy a tesztelés a te utad?

Visszakanyarodom az önismerethez. Tudatában kell lenni, hogy tesztelőként alapvetően másfajta szemléletre és gondolkodásmódra van szükséged, mint fejlesztőként. Viccelődni szoktunk vele, de mégis igaz, hogy jobban szeretem megtalálni mások munkájában a hibát, mint hogy az én munkámban találjam meg.

Melyek azok a készségek, amikre egy jó tesztelőnek szüksége van?

Egyfelől analitikus gondolkodásra. Tudni kell, hogyan működik, hogyan áll össze egésszé a fejlesztés, hogyan lesz belőle felhasználói élmény, olyan működés, melyre azt mondjuk végül, hogy jó. A fejlesztő és a tesztelő közötti különbözőség abban áll, hogy az előbbi alkotni szeret, mi tesztelők pedig megvizsgáljuk, hogy az, amit alkotott összhangban van-e azzal, amit el szeretnénk érni működésben.

Milyen végzettség szükséges a tesztelői szerepkörhöz?

Cégen belül nagyon vegyes, hogy ki milyen végzettséggel vagy közegből érkezett. Ismerek közgazdászt, közlekedési mérnököt is, aki tesztelőként dolgozik az EPAM-nál, nekem pedig OKJ-s végzettségem van, nincs felsőoktatásban szerzett diplomám.

Mi a tesztelő konkrét feladata egy projektben?

Mi biztosítjuk azt, hogy a funkcionális és nem funkcionális követelményeknek megfeleljen a fejlesztés. Ilyen például, amikor egy alkalmazás teljesítményét és stabilitását mérjük és teszteljük vagy például azt vizsgáljuk meg, hogy látás vagy hallás sérült emberek is megfelelően tudják-e majd használni az alkalmazást. Ezen belül természetesen nagyon sok feladatunk van. A tesztelő a projekt első fázisától ugyanúgy bekapcsolódik a fejlesztési folyamatba, mint a fejlesztő. Amikor megkapjuk a követelményeket, melynek alapján dolgozni fogunk, már ezekre tesztelési feladatokat hajtunk végre, hogy tudjuk, az új elemek mennyire fognak illeszkedni a korábban elkészült részekbe. Fejlesztés közben folyamatosan teszteljük a funkcionalitást, nem csupán akkor, amikor elkészült a szoftver. A tesztelő tehát az agilis fejlesztői csapat része, melyben együtt dolgozik a fejlesztővel, a Business Analyst-el és a Projekt Managerel.

Mi a szakmai hierarchia?

Alapvetően öt szintet különböztetünk meg, ezek a Junior, a Medior, a Senior, a Lead és a Chief szintek. Aztán ha valaki eljut a Lead-ig, elérkezik egy választóvonalhoz. Innen mehet tovább a legmagasabb szintre vagy oldalra is léphet és válhat belőle Quality Architect, Test Automation Architect , illetve Software Testing Manager. Ezek mind valós karrierutak.

Mi a titka annak, hogy hosszú évek után is hűséges vagy a céghez?

Az EPAM jó cég a hosszútávú karrierépítésre. Sokféle útja van a kiteljesedésnek, csakis az ember motivációja határozza meg, merre haladhat. Csak akarni kell és megtalálni a megfelelő embert, aki támogathat. Például engem és a csapatomat. Segíteni fogunk, ahogyan annak idején nekünk is segítettek a céljaink elérésben.

Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán. 

Mit csinál a ... tesztelő? Beszélgetés Iván Józseffel, az EPAM Software Testing Manager-ével

Ezúttal egy olyan EPAMos-sal beszélgettünk, akivel már korábban is; Fejes Róbert akkor a „Mit csinál a…?” podcast sorozatunkban arról beszélt, mivel foglalkozik a Delivery Manager. Akkor seniorként mesélt a tapasztalatairól, de időközben egy új pozícióban, még tágabbra nyílt a látószög és a világ is fordult egy nagyot.

Nagyjából fél év telt el, mióta legutóbb találkoztunk. Mesélj kicsit, mi történt azóta veled?

Nagy fába vágtam a fejszémet, egy sokkal nagyobb fába. Korábban projekteket vezettem, mint Delivery Manager, most a hazai Delivery-t igyekszem összefogni, átlátni, Delivery Managereknek segíteni. Ez az új irány, egy szervezettámogató szerepkörbe léptem át.

Nagy vonalakban milyen lépcsőfokok vezettek idáig?

Egykor fejlesztőként kezdtem, majd kevesebb, mint egy év alatt kiderült, hogy sokkal jobban szeretek emberekkel foglalkozni, mint gépekkel. Egy kis fejlesztő csapatban kezdtem a munkát, és nagyon gyorsan eljött az a pont, hogy kiválasztottak vezetőjüknek. Hozzám fordultak a srácok akár technológiai, szakmai problémájuk, akár menedzsment jellegű kérdésük volt. Így mozdult el a karrierem fejlesztői irányból menedzsment irányba és barangoltam ennek gyakorlatilag minden területén. Vezettem támogatási osztályt, ahol egy szoftverterméknek a támogatása volt a feladat, dolgoztam üzemeltetési területen, ahol egy nagyobb irodának az informatikai üzemeltetése tartozott hozzám, rendszergazdák voltak a csapatomban. Mindezek után kerültem az EPAM-hoz és kezdtem szoftverfejlesztési projektek vezetésével foglalkozni: a kis 5-7 fős csapatoktól egészen a nagy, 160 fős programok vezetéséig. Most ismét léptem egyet és a magyarországi delivery-t fogom össze és koordinálom.

Mennyi idő alatt érted ezt el?

Már az egyetem alatt is dolgoztam, így már több, mint 20 év szakmai tapasztalat van a hátam mögött, ennyi idő telt el azóta, hogy az első programsort megírtam vállalati környezetben.

Mi az, ami legelőször eszedbe jut erről a húsz évről, az eddigi karrieredről?

Nem tudok kiemelni valami nagy vagy jelentős dolgot, mert az én szemszögemből a karrierem, nem nagy lépésekből épült fel, hanem a kicsi, apró mindennapokból. A mindennapi kihívásokból, hiszen minden nap egy kicsit más, egy kicsit más felé mutat. Visszatekintve persze vannak benne pontok, amikre nagyon büszke vagyok, de amit ki kell emelni azok a hétköznapok, amiket az ember a legjobb tudása szerint kell, hogy csináljon. Figyel a lehetőségekre, arra, hogy kinek hol tud segíteni, hogyan tudja a legtöbb értéket megteremteni és ha így teszi a dolgát, akkor szépen halad előre.

Mi az, amire azt mondod, hogy büszkeséggel tölt el?

Már a múltkori beszélgetésnél is kiemeltem és még mindig büszke vagyok arra, hogy két mentoráltam is elnyerte az EPAM Impact Award-ot, azóta pedig ez a lista bővült egy harmadik személlyel. Ők a legnagyobb büszkeségem. Fontos  még nekem, hogy az emberek, akikkel dolgozom, adnak a véleményemre, az apró visszajelzések, mikor megkeresnek, hogy: „Fú, figyelj Robi, tudnál ebben segíteni?", "Te értesz ehhez és múltkor is, mikor ezt vagy azt tanácsoltad, tényleg jól működött és segített rajtunk.”

Mi az, ami másként alakult, mint ahogy kezdőként elképzelted?

Gyakorlatilag minden. Mikor elkezdtem az egyetemet, azt képzeltem, hogy én akkora fejlesztő leszek, hogy ebből doktorit is fogok csinálni, ez lesz az életem, én írom majd a világ összes kódját. Doktori címem azóta sincsen szoftverfejlesztésből és valószínű nem is lesz. Nem gondoltam volna, hogy elmozdulok az üzleti világ felé és azt sem, hogy a fő fókusz az embereken lesz, a technológia helyett. Ez jelentős eltérés a kezdeti elvárásaimhoz képest. Meg kellett tanulnom, hogy emberekkel dolgozom, nem gépekkel, így nem minden kiszámítható. Mindenki más, máshogy, másképp viselkedik, így teljesen más eszközöket érdemes használni. Bár ez így első hallásra nem tűnik annyira komplexnek, de amikor az ember benne él és a napi helyzetekben megéli, hogy kér valamit és mégsem az történik amire számított, akkor magába kell néznie. Én ilyenkor elgondolkodom mit nem sikerült jól elmondani, hol volt a félreértés, hol hibáztam, hogy nem azt értem el, amit szerettem volna.

Mi az a tanács, amit te adnál, akár a kezdő önmagadnak, akár valaki olyannak, aki most indul el ezen az úton?

Ha valaki menedzsment irányba indul el, akkor nagyon fontos tudnia, hogy emberekkel fog dolgozni. Figyelni kell a reakcióikra, cselekedeteikre,meg kell érteni, mi motiválhatja őket, tudni kell beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe, megérteni a másik oldalt és nem mindenáron a saját elképzeléseinket erőltetni, mert különben nagyon szépen el lehet egymás mellett beszélni. Szintén nagyon fontos, hogy ne próbáljuk meg feltalálni a fakereket. Tanuljunk sokat, hiszen nagyon jó menedzsment könyvek vannak, érdemes elolvasni ezeket, de nem érdemes a könyv szerint élni vagy csinálni a dolgokat, mert minden szituáció más. Mégis el kell olvasni az irodalmat, mert gondolkodásformáló hatása van, segít elsajátítani a szakmát.

Mi az, ami ebben a pillanatban téged leginkább foglalkoztat szakmailag?

Engem mindenképp az, hogy ennek a szituációnak, a COVID-19-nek, a karanténnak, az ezáltal kialakult gazdasági válságnak, átalakulásnak mik lesznek a hatásai. Rövid távon mik azok a sarkalatos pontok, azok a kihívások, amiket le kell győznünk, ahhoz, hogy ebben az új helyzetben tényleg jól tudjunk dolgozni. Az IT területén a túlnyomó többség otthonról dolgozik, ezért fontos kérdés, hogy mit jelent az, hogy nem találkozom napi szinten a kollégáimmal? Mit jelent az, hogy nincsen elválasztva a szabadidő és a munkaidő, hogy kiesett az a tíz perc, fél óra, egy óra közlekedés, míg beérek a munkahelyre, illetve hazaérek onnan? Hogyan kerüljük el azt, hogy valaki reggel leül a gép elé és éjfélig észre sem veszi, hogy fel kéne állnia? Ezek a rövid távú problémák, amikkel foglalkozni kell, amiket valahogyan meg kell oldani. Hosszú távon a karantén szituáció egy világszintű digitális átalakulást okoz, nagyon sok szolgáltatás „átmozgott” a való életből az online térbe, ami az IT területén még több munkát jelent. Sokkal nagyobb hangsúly helyeződött az informatikára, az infrastruktúrára. Kérdés, hogyan tudjuk ezt kihasználni? Ha csak a munkaerőpiacot nézem, már nem olyan lényeges, hogy az adott cég, akinek dolgozom, ugyanabban a városban, országban legyen, ahol élek. Miközben fizikailag bezáródtak sok tekintetben kinyíltak a határok, sokkal dinamikusabb lett a munkaerőpiac. Ez pedig azt is jelenti, hogy gyengébb a kötődés a munkahelyhez, ami gyengébb kötődést eredményez a cég felé is, ami szintén megoldandó kérdés. Ezek a fő területek, amik most engem foglalkoztatnak.

Szerinted hogyan fogunk élni, mi az, ami reális és meg fog valósulni?

Nagyon szeretnék bölcs dolgot mondani, de nem tudok, nem vagyok próféta. Én is beleestem abba a hibába a lezárások kezdetekor, hogy az egész járványügyi helyzet alakulására, próbáltam jóslatokat tenni. Ami tulajdonképpen lehetetlen. Most inkább próbálom követni az eseményeket, követem mi, hogy alakul, mik azok a lehetséges trendek, amikkel érdemes foglalkozni. Inkább most a nyugodt kivárásra játszom, óvatos duhaj szeretnék lenni és ezért nem is nagyon tudok jósolni.

Személy szerint hogyan élted meg az elmúlt időszakot?

Szembesültem kihívásokkal én is, nekem is ki kellett alakítanom a magam személyes rituáléit, hogy elválasszam a szabadidőm a munkaidőmtől. Nagyon sok nehézséget ró egy vezetőre, az, hogy nem tud személyesen találkozni emberekkel. Nagyon hiányoznak azok a pletykák is, amiket az ember a konyhában, a folyosón hall, hisz egy csésze kávé mellett össze lehet gyűjteni azokat a kis információkat, amik csak egy személyes találkozásnál jönnek elő. Nehéz a nonverbális kommunikáció hiánya is, hiszen mikor egy 80 fős megbeszélésen csak saját magamat látom a monitoromon, nem tudom, hogy a hallgatóságom mit szól ahhoz, amit mondok. Nekem ezek a dolgok okoznak most nehézséget.

Milyen motivációi vannak az embernek, amikor ilyen magas szintre jut el?

Az elmúlt húsz év a karrierem első fele, úgy hiszem, még legalább ugyanennyi vagy inkább kicsit több áll még előttem. Azt tartják, hogy 45-50 évesen az ember eléri a kerrierje csúcsát. Amit én látok, hogy azok, akik jelentős eredményeket értek el egy bizonyos területen nagyon sokszor 50-60 éves korukban váltanak másikra és az ott rejlő lehetőségeket igyekszenek kiaknázni. Amit én érzek, hogy engem valójában nem az mozgat, hogy minél feljebb kerüljek a karrieremben, hanem az, hogy megoldjam az aktuális problémákat, kihasználjam az éppen adódó lehetőségeket, hogy mindig ezek irányába haladjak. Nekem az a célom, hogy a jelenlegi tudásommal, tapasztalatommal segítsem, előre vigyem a rendszert, hogy javítsak azon, ami javítható. Ebből merítek motivációt. Nem karriercéljaim, hanem lehetőségek és problémák vannak, amiket meg akarok oldani.

Az első és a mostani beszélgetést Fejes Robival a LifeInTech podcast csatornán meg is hallgathatod a lenti linkekre kattintva.

"Nem az mozgat, hogy feljebb jussak a karrieremben." - Avagy milyen kihívásokkal néz szembe és mi motivál egy vérbeli people managert

Mit csinál a ... Delivery Manager - Beszélgetés Fejes Róbert Senior Delivery Managerrel

Eheti összeállításunkban a júniusi EPAM Galériásaink képeit gyűjtöttük össze nektek egy posztba, így most Lajter Ágnes, Szűcs Attila, Lámfalusi Csaba, Bánky Bea, Boros Barbara  képeit lapozgathatjátok. 

Köszönjük a fotós kollégáinknak ezt a sok-sok jó képet. További képekért szerdánként figyeljétek az EPAM Hungary, EPAM Szeged és EPAM Debrecen oldalainkat (#EPAMGaléria) !

Ágnes Lajter

"Sziasztok, Ági vagyok lassan 3 éve az EPAM-nál dolgozom, jelenleg Communication Specialist-ként. Imádom a szép képeket, a festményeket, de mivel a pálcikaembernél tovább nem nagyon jutottam eddig rajzolással, így marad a fotózás. Szeretem az épületek, hidak, szobrok és a természet kompozícióját és remek érzés, ha ezt egy képen sikerül megörökíteni. Ezen felül plusz öröm, mikor egy egy fotós ismerősöm megdicséri az igen kezdetleges művészetemet. Jelenleg az Iphone-ommal fotózok, míg a fényképezőgépem újra visszatér a szervizből. Drukkoljatok, hogy túlélje "

Szűcs Attila 

"Sziasztok! Ősidők óta az EPAM-nál dolgozom, mostanában a Solution Architect és a Big Data cimkéket szokták hozzám csatolni.
A fotózásban elsősorban a letisztult formákat keresem, ezért közel áll hozzám a fekete-fehér és a minimál. Szeretem, ha egy kép gondolatokat és asszociációkat indít el bennem, ilyenkor megpróbálok a kép címében ezekre is utalni. Szoftverfejlesztőként tudom, hogy a hardver csak egy eszköz, bármilyen fényképezőgéppel lehet jó képet készíteni. Ugyanakkor az eszközök, amiket használunk, befolyásolják a gondolkodásunkat, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mi van a kezünkben. Én egy tükörreflexes fényképezőgép keresőjében látom meg leginkább azt, amit szeretnék.
Ha tetszettek a képeim, itt még találsz belőlük néhányat: https://flickr.com/photos/medvekoma/ "

Lámfalusi Csaba

“Üdv, Lámfalusi Csaba vagyok, jelenleg Senior Software Engineer pozícióban dolgozom az EPAM-nál. Őszintén szólva személy szerint még csak hobbi fotósnak sem tartom magam. Van egy aránylag alap Nikon gépem és ész nélkül lövöm a képeket amerre éppen járok a világban. Egy-egy nyaralás alatt 2-3 ezer kép simán összejön, ebből már csak véletlenül is sikerül 1-2 egész okés… ezekből láthattok itt a poszt alatt néhányat, itt meg még további párat: https://unsplash.com/@lamfalusy "

A Plastic Free July, magyarul Műanyagmentes Július kezdeményezés kilenc éve indult el Ausztráliából. Nem csak arról szól, hogy melyik kukába tedd az üresen kongó PET palackot, hanem egy olyan ügy, ami mellé egyre többen, emberek és cégek is odaállnak. Készítettünk egy összeállítást, ami abban segít, hogyan indulj el a műanyagmentes élet felé.

Hol tartok most?

1. Hurrá! Megvan az elhatározás, de mielőtt a konkrét lépéseket mérlegeled, jó, ha gondolatban felméred, hol tartasz jelenleg.
2. Mivel kényelmi dolgokat adsz fel, a következő lépcsőfok, hogy kitaláld, mi fér bele az életedbe, min tudsz változtatni úgy, hogy az számodra nem frusztráló, hanem örömteli változtatás legyen. 

Miben változtassak?

3. Ha már felmérted, te hol tartasz jelenleg, akkor rengeteg lehetőség áll ellőtted és nem könnyű választani. Ahogy az élet más területein is, jó, ha nem vállalod túl magad. Néha jobb egyetlen változtatás, ha abban következetes vagy. Ha csak a nejlonszatyrokat mellőzöd, az is szuper, még akkor is, ha ez másoknak már alap.

Vigyázz, kész, rajt!

4. Egy kihívásba belevágni, felkészülést igényel, akkor is, ha „csak” arról van szó, hogy ezentúl valamit nem használsz. Hiszen a valami helyett kell más megoldás; vászonzsák bekészítve a táskádba, egy jó kulacs, ételhordó doboz a menzára, illetve bármi, ami helyettesíti a régi, megszokott műanyagból készült megoldást.
5. A július 31 napos, nem könnyű kitartani és hiba nélkül végigcsinálni a műanyagmentes kihívást. Így tekints mindig csak az adott napra kihívásként, ha egy nap is sikeres, már nyertünk vele - mindannyian.

 +1. Légy büszke magadra! A legnagyobb hiba e témában, ha az a valaki, aki tenni akar azért, hogy kevesebb műanyagot használjon a hétköznapjaiban, szégyenkezik amiatt, hogy még csak kis lépéseket tett vagy mert csak most kezd változtatni. Mindenki elkezdte valahol és sem a szégyenkezésnek, sem az ítélkezésnek nincs helye.

És még pár tipp, ha elakadtál, hogy mit is tehetsz:

Van még tipped? Írd meg kommentben! �⬇️�♻️�

Földházi Péter (Lead Software Test Automation Engineer) gyakornok volt egy másik cégnél, amikor az EPAM-hoz jelentkezett. Nyolc év elteltével, megvalósítva gyerekkori álmát, már az USA-ban él és dolgozik, (persze az EPAM kötelékében) és újabb célok felé halad. Most, a vírushelyzet miatt itthonról dolgozva adott interjút karrierjéről és arról, hogyan látja a munka világát az elkövetkezendőkben.

Hogyan indult a karriered, miként kerültél az EPAM-hoz?

Már kisgyerekként eldöntöttem, hogy ha felnövök, informatikával szeretnék foglalkozni. A programozás volt az álmom, de a hardvertől sem voltam megijedve. Általános iskola után a Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskolába jártam, ahol egyébként FB1 (Fejes Balázs, EPAM -EVP, Co-Head of Global Business, a szerk.) is végzett, még jóval előttem. A BME-n folytattam, de két év után rájöttem, hogy nem nekem való és váltottam, így végül az Óbudai Egyetem informatika karán végeztem. Közben a Magyar Telekomnál gyakornokként dolgoztam, először helpdesk-esként, majd bekerültem a tesztelői brigádba. Mivel szerettem volna egy teljes állást, az akkori team menedzserem ajánlására jelentkeztem az EPAM-hoz. Bár akkor még nem sok tapasztalatom volt, az interjú annyira jól sikerült, hogy felvettek tesztelőnek, az első projektem máris automatizálás volt. Az utolsó másfél évemet az egyetemen úgy végeztem el, hogy mellette már kőkeményen dolgoztam az EPAM-nál, és még az államvizsga előtt előléptettek seniorrá.

Mit takar a jelenlegi pozíciód, pontosan milyen feladatokkal, napi teendőkkel jár ez a munka?

Az elsődleges feladatom felületi tesztelés elvégzése automatizálási módszerekkel. Ezzel szemben jelenleg az alkalmazások háttérfolyamatait tesztelem, úgynevezett service level testinget végzek: minden, ami nem a megjelenített rétegben zajlik. Az ügyfélnél, az ő irodájukban dolgozom, a csapataik egyikében én felelek a tesztelésért és a tesztautomatizálásért. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag én fejlesztek automata teszteket. Azért is én felelek, hogy a fejlesztőket megtanítsam, hogyan tudnak automatizált teszteket írni. Továbbá nemcsak automatizált tesztelésre van szükség, hanem manuális tesztelésre is. Ezeket a módszereket szintén tanítom nekik, ezáltal sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban találnak meg hibákat, jobban mondva egyáltalán megtalálnak olyan hibákat, amikre korábban nem is gondoltak volna.

Hány év alatt jutottál el a jelenlegi szintre, ahol most dolgozol?

Pár héten belül fogom ünnepelni a 8. évemet az EPAM-nál. Egy év alatt lettem úgynevezett „kettes”, kezdő tesztelőből, majd másfél év alatt ugrottam a senior szintre. Utána további két évet dolgoztam, hogy vezető mérnök legyek, már bő négy éve vagyok ezen a szinten. Jelenleg azon dolgozom, hogy konzultáns lehessek, ami ismét előrelépést jelentene.

Milyen készségek voltak a leginkább a segítségedre, hogy boldogulj a karrieredben?

Ha csupán egyet lehetne kiemelni, akkor az angol lenne az. Az angol nélkül nem tudnék dolgozni és úgy gondolom, hogy a külföldi ügyfelek sokkal komolyabban veszik azokat, akiknek erős az angol tudása.

Bár a vírushelyzet miatt jelenleg itthon vagy, egy ideje már az USA-ban dolgozol

Gyerekkori álmomról van szó, 9 évesen döntöttem el, hogy szoftvermérnök leszek, és egyszer Amerikában fogok dolgozni. Céltudatos vagyok, tudom, hogy milyen utat szeretnék járni, így bő két évvel ezelőtt megkerestem az EPAM USA tesztelési igazgatóját, hogy mit tud javasolni, ha a konzultáns irányba szeretnék elmozdulni. Tudtam, hogy ő éveken keresztül ebben a pozícióban dolgozott. Néhány perc beszélgetés után megkérdezte, miért nem megyek ki Amerikába. Hamarosan jelentkeztem az EPAM Internal Mobility Programjába a csapatnál, akik ezzel foglalkoznak és nemsokára sor került a belső interjúkra, mely ugyanolyan felkészülést igényel, mint bármilyen állásinterjú, kiegészítve azzal, hogy az ügyfél követelményeinek is messzemenőkig meg kell felelni. Be kell bizonyítani, hogy az adott országban is megállod a helyed és a kultúrába is be tudsz olvadni, jól tudsz csapatban dolgozni. Szerencsére sikerült a megmérettetés, így kerültem egy évvel ezelőtt Amerikába.

Látogatóban jártál éppen itthon, amikor kitört a koronavírus járvány, így az elmúlt hónapokban itthonról kellett végezned a munkád. Hogyan tudtad megoldani a feladataidat, a kapcsolattartást, a munkát, így hogy ennyire megváltoztak a körülmények?

Mikor hazajöttünk, elhoztam magammal a munkaeszközeimet, a laptopokat, így arról dolgozom. Az ügyféllel is megbeszéltük ezt, nagyon rugalmasak voltak, a hétórás időeltolódás sem jelentett gondot, így ha van egy meeting, ami itt, mondjuk, este tíz órakor kezdődik, akkor akár le is mondhatom. Ez egyébként nem egy rendkívüli helyzet számunkra, sokan dolgozunk eltérő idősávban, mint az ügyfeleink, így ezért sem jelenthetett ez problémát. A feladataimat tehát ugyanúgy el tudom látni, nem látja kárát a munkám a kialakult helyzetnek.

Mik voltak a tapasztalataid ebben az időszakban, hogy láttad, hogyan élted meg ezt az elmúlt három hónapot?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes nyugalommal. Nyilván, amikor nem tudja az ember, hogy mi folyik pontosan és mi lesz ennek a végkimenetele, azért aggódik. Eleinte aggódtam, hogy vízummal kint dolgozóként vajon mi lesz a munkám sorsa, visszamehetek-e később? Ezek voltak a kezdeti aggodalmaim, aztán mind a főnököm, mind a HR-es kolléga, az ügyfél, sőt, tulajdonképpen mindenki, akivel csak beszéltem megnyugtattak, hogy a munkát el tudom végezni Magyarországról is. Összegezve, az első pár hét lelkileg kemény volt, azóta pedig már elmondhatom, hogy jól érzem magam, minden oké.

Szerinted milyen változások várhatók? Hogyan alakul a munka, a munkakörülmények a történtek fényében?

Az elsődleges, hogy a cégek így megtapasztalták, hogy ha otthonról dolgoznak az emberek, - olyan munkákról beszélek, melyek otthonról végezhetők - az nemcsak hogy rendben van néha, hanem talán még hatékonyabb is, mint az irodai munkavégzés. Kifejezetten szociális típus vagyok, de ha nagyon fókuszálni akartam a munkára, korábban is előfordult, hogy délelőtt otthonról dolgoztam és csak utána mentem be az irodába megbeszélésekre. Azt gondolom, hogy sokkal kisebbek lesznek az irodák és valószínű, hogy a csapatok váltásban fognak találkozni, dolgozni, rotálva egymást az irodában, hogy ne legyen egyszerre túl sok ember bent. Ez azért is nagyon jó szerintem, mert nem csak a koronavírus fertőző betegség, korábban sem örültem, ha valaki betegen jött dolgozni. Az emberek jobban átgondolják majd ezt és komolyabban veszik, hogy otthon kell maradni, ha nem érzik jól magukat, ha betegek.

Hol látod magad a következő öt évben?

Az USA-ban fogok dolgozni az EPAM-nál. Lesz egy csapat, akiért felelős leszek, utána pedig már több csapatért felelek majd. Ez az egyik célom, amit el szeretnék érni. A másik pedig, hogy szakmai konzultánsként dolgozhassak, azaz nem egy, hanem több ügyfélnek is támogathatnám a munkáját egyszerre.

Össze tudod-e három szóban foglalni, hogy mit jelent számodra az EPAM?

Közösséget, fejlődést, lehetőségeket.

Blah, blah, blah, lehetne az első gondolata az irodai dolgozónak, amikor arról szól a fáma, hogy lehetne produktívabb a napja. Pedig néhány apróságon múlhat, hogy a nap végén elégedetten vagy lehangoltan mész haza. Íme, tizenkilenc tényező, ami akkor is befolyásolja a munkádat, ha nem is gondolsz bele.

1. A kedd a legproduktívabb napja a hétnek.
2. Az elégedett/boldog alkalmazottak 12 százalékkal produktívabbak.
3. A zenehallgatás gyorsítja a munkavégzést.
4. A multitasking akár 40 százalékkal is csökkenti a termelékenységet, valamint növeli a stresszt is és emellett 10 százalékkal csökkenti az IQ-t.
5. A jól teljesítő vállalatok 87 százaléka használ vállalatirányítási rendszert.
6. Heti 40 munkaóra után 50 százalékkal csökken a produktivitás.
7. Azok, akiknek vannak barátaik a munkahelyen hétszer elkötelezettebbek a munkahelyük iránt.
8. Azokon a napokon sokkal eredményesebbek az emberek, amikor sportolnak munka előtt.
9. Az irodai dolgozók 25 százaléka kevésbé érzi magát produktívnak a nyári időszakban.
10. Azok, akik 7,5-9 órát alszanak éjszaka, 20 százalékkal produktívabbak a munkában keveset alvó társaiknál.
11. Azok, akik az ablak mellett ülnek az irodában produktívabbak és kevesebbet hiányoznak a munkából.
12. Átlagosan a munkaidő 25 százaléka telik emailek olvasásával és megválaszolásával, ha azonban ezt a tevékenységet a nap egy-egy meghatározott, nem véletlenszerű időszakára időzítjük, nő a produktivitás.
13. Ha egy 90 perces munkafázist 20 perc szünet követ, nő a produktivitás.
14. A maximális produktivitás elérésének feltétele a rendezett íróasztal.
15. Az elegendő folyadékfogyasztás 14 százalékkal növeli a produktivitást.
16. Ha vannak élő növények az irodában ez hozzájáruhat ahhoz, hogy eredményesebb legyen a munk.a
17. Az egészségtelen ételek fogyasztása 60 százalékkal csökkenti a produktivitást.
18. A feladatok delegálása növeli a produktivitást.
19. A zöld szín az irodai környezetben növeli a produktivitást (lásd 16. pont).

 Forrás: ProofHub 

Életünk minden területe változik, így az álláskeresés, a potenciális munkáltatókkal, jelöltekkel való kapcsolatfelvétel sem kivétel ez alól. Mára az online állásinterjú alapvetéssé vált, így fontos, hogy felkészültek legyünk, bármelyik oldalon is állunk. Nem elég, ha csak az önéletrajzunkról tudunk beszélgetni, vannak egyéb tényezők: gondoljunk pl. a technikai aspektusokra is, mielőtt egy videóinterjún találjuk magunkat, szemközt egy toborzóval vagy egy jelölttel.

Légy tájékozott!

 Az interjú nem az interjúval, hanem az előtte végzett felkészüléssel indul. Készülj fel a cégből és a céget érintő legfrissebb hírekből, aktualitásokból, ezáltal könnyebb lesz az interjúztatóval beszélgetni, jó kérdéseket feltenni és végeredményben azt a benyomást kelted, hogy felkészült vagy és nyitott, érdeklődő a cég iránt. A meghirdetett pozícióról és magáról az interjút vezető személyéről is szerezz infókat, ha pedig van olyan ismerősöd, aki a cégnél dolgozik, vele is beszélgess kicsit az online találkozó előtt! De sose a borítója alapján ítélj meg egy könyvet, azaz, nem szabad túl sokat adni pletykás ismerősök véleményére!

A Wifi és a technika

Az interjút megelőzően mérd fel, hogy a szoba, ahol fogadod majd a hívást, megfelelő-e minden szempontból, a technikai felszerelés működik-e, minden a helyén van-e. Teszteld a fülhallgatót, a kamerát, a wi-fi kapcsolat és a platformot, amin az interjú zajlik majd! Mivel a technika a legjobb szándék és felkészültség mellett is kudarcot vallhat, ezért készíts „B” tervet, cserélj az interjúztatóval előzetesen telefonszámot, készülj alternatív megoldásokkal a kapcsolódásra (Skype, Hangouts, FaceTime stb.)! Ha valami miatt minden vonalon csődöt mond az online kapcsolat, haladéktalanul hívd fel telefonon a toborzót és jelezd a problémát! Közvetlenül az interjú előtt jelentkezz be a gépedbe, a programba, ahol a beszélgetés zajlik majd és ismét próbálj ki mindent! Tudd meg, milyen típusú kihívásoknak kell megfelelned, szakmai interjúra készülj-e, kell-e kódolni, vagy inkább beszélgetésre számíthatsz! Ha szakmai jellegű lesz az interjú, akkor kérdezd meg, milyen platformra lesz szükség, hogy biztosan legyen a gépeden!

A látszat NEM csal...

Figyelj arra is, hogy megfelelő legyen a szobában a világítás, rendezett legyen a háttér, ne legyen háttérzaj! Figyelj rá, hogy a megjelenésed összhangban álljon azzal, amit közvetíteni szeretnél magadról a toborzó felé, ugyanis a gonddal választott öltözet azt közvetíti, hogy lelkes vagy és pozitív. Az interjún viselkedj úgy, mintha személyes találkozón lennél: legyél érdeklődő, tegyél fel kérdéseket, egyszóval vedd ugyanolyan komolyan, mintha a cég egyik tárgyalójában ülnél a toborzóval! Nagyon egyszerű, ám hatásos tipp a jó testtartás, ha kihúzod magad, de közben mégis kényelmesen, lazán ülsz, akkor mind a testbeszéded, mind a beszéded magabiztosabb lesz.

A recruiter a „barátod”!

A teljes interjú folyamaton a recruiter visz végig, ezért fontos, hogy az elejétől jó kapcsolatban legyél vele. A technikai interjúztató(k) és a manager nevét is megkérdezheted, így fel tudsz készülni „belőlük”, mire sor kerül velük a beszélgetésre. Az interjú HR körén nyugodtan társaloghatsz kicsit könnyedebben, ezáltal kialakulhat az említett jó kapcsolat. A technikai interjúra való felkészüléshez is segítség, ha érdeklődsz, mire készülj, hogyan épülnek majd fel a következő körök. Konkrét feladatokat nem fognak elárulni, de magát a struktúrát megismerheted.

 A végére pedig egy általános szabály, amit akkor is alkalmazhatsz, ha már megkaptad a munkát: ha valamit nem tudsz, vállald nyíltan, mindig ez a jobb megoldás, mint egy kimásolt sablon válasz, ami akár hibás is lehet...

 A virtuális interjúkra való felkészüléshez további segítség lehet korábbi cikkünk, melyben a netikett új szabályairól írtunk!

Hallgasd meg az EPAM egykori recruiterével, Lajter Ágnessel készült podcast beszélgetésünket, mely szintén az interjúra való felkészülséhez ad tippeket!

Ezekben a napokban egy átlagos júniusban lassan a vakáció utáni felkiáltójel is az osztálytermek tábláira kerülne. Kitörne a nyári szünet, irány a nyaralás, a táborok. De mi a helyzet idén? Vajon menjen táborba a gyerek? Ha igen, hogyan válasszak és mire figyeljek? Kittka Andrással, az egyik legnagyobb hazai gyerektáboroztató és év közben délutáni iskolákat szervező cég, a Funside alapítójával beszélgettünk, nemcsak a táborokról, hanem táboron kívüli hasznos időtöltésről, a különböző nyári program ötletekről, lehetőségekről.

A táborszervező legyen partner!

„Már tizennegyedik éve tartunk nyári táborokat, tavaly közel 2000 gyerek táborozott velünk. Ottalvóst, napközist, nyelvtáborokat, informatika táborokat, sport -és művészeti táborokat is szervezünk, ötéves kortól egészen tizenhétéves korig.” – mondja Kittka András, a Funside vezetője. András szerint valós probléma és keveset beszélünk róla, hogy hiába tűnhet egy tábor a témája alapján jónak, nagyon sok múlik azon, hogy a gyerekek korösszetétele megfelelő-e, hogy a meghirdetett téma valóban fedi-e a gyerek érdeklődési körét és hogy az őket foglalkoztató táboroztatók milyenek és hányan vannak. „Hozzánk 5 évestől 17 éves korig jöhetnek a gyerekek táborozni, különböző helyszíneken és különböző programokkal zajlanak a táborok. Gyakori probléma, hogy kisebb táboroknál, ahol 15-20 gyerek vesz részt egy turnusban összesen, tág életkori határokat adnak meg. Szülőként ezért nagyon fontos, hogy tájékozódjunk és feltegyük a megfelelő kérdéseket, amikor egy új táborba megyünk. Nyugodtan fel lehet hívni a szervezőket és megkérdezni, hogyan képzeljük el a tábort, milyen életkorú gyerekek vesznek rész az adott turnusban. Ha a táborszervező partner abban, hogy erről beszélgessünk, akkor az már jó jel, ha nem, akkor nem biztos, hogy ez a jó kezdés.” – vázolja András, mire kell a választásnál figyelni.

Napközis, ottalvós, melyik, kinek jó?

A Funside-nál a gyerekek a „táborozós karrierjüket” ötévesen kezdhetik el, úgy, hogy ennek a korosztálynak minden program fix a tábor helyszínén, kisebb csoportbontásban, rövid etapokra osztva telik egy-egy nap. Ahogyan idősebb lesz a gyerek, mehet egy olyan napközis táborba, ami az egyéni fejlődési különbségeket is figyelembe véve inkább már az elsős, kisiskolás korosztálynak kedvez. Ide már az önállóbb gyerekeket várják, a programok is mások, a foglalkozások időtartama is hosszabb, akár egy-másfél órás. Nagyobb projektekbe is belevágnak és délutánonként elhagyják a tábor helyszínét, külsős, izgalmas programokat csinálnak a városban.

...nagyon fontos, hogy mielőtt bármilyen tábort választunk a gyerek is be legyen vonva ebbe a döntésbe...

A kiskamaszok, a 12-13 évesek megint egy külön világ, itt már a témaspecifikus foglalkozásoké a főszerep. „Ez az az korosztály, ahol nagyon fontos, hogy mielőtt bármilyen tábort választunk a gyerek is be legyen vonva ebbe a döntésbe, így nagyobb eséllyel fogja jól érezni magát. Magát a tájékozódás részét viszont nem lehet átnyomni a gyerekre, ezt nekünk szülőként kell elvégezni. Ebben a korban mi már mindenkit az ottalvós tábor irányába terelünk és előfordul, hogy konkrétan lebeszéljük a szülőket a napközis táborról-” – mondja a szakember. Az ottalvós táborok egyébként már nyolcéves kortól indulnak, hiszen egy olyan gyerek, aki ötéves kora óta táborozik, elég rutint szerezhet egy napközis táborban ahhoz, hogy jól érezze magát és boldoguljon egy ottalvós táborban is. Ezeknél a táboroknál is nagyon fontos, hogy legyen egy-egy turnusban elegendő, azonos életkorú gyerek, a kilencéves kilencévesekkel, a tizenhároméves tizenháromévesekkel lehessen. Andrásék még a szobabeosztásnál is ügyelnek arra, hogy két évnél nagyobb korkülönbség ne legyen, a testvéreket sem javasolják a szülőknek egy szobába helyezni ilyen esetben. Azzal kapcsolatban pedig, hogy mikor lehet egy gyereket egy hétre elengedni Andrásnak inkább a szülőkkel kapcsolatban van észrevétele. „Ha bennünk, szülőkben még nagy feszültség van ezzel kapcsolatban, akkor nem biztos, hogy érdemes meglépni ezt. Főleg az első táborozó gyerekek esetén az aggodalmunkat átragasztjuk rájuk, még a táborozás előtt. Ám, ha úgy megy el már egyből az első ottalvós táborába, akár nyolc, kilencévesen, hogy azt érzi a szülőkön, hogy szinte irigykednek rá, felelevenítik a saját, gyerekkori jó élményeiket és azt közvetítik, hogy biztosan jól fogja érezni magát a gyerek, akkor egész másképp alakulhat majd az első ottalvós táborélmény.”

...ha úgy megy az első ottalvós táborába, hogy azt érzi a szülőkön, hogy szinte irigykednek rá, ... akkor egész másképp alakulhat majd az első ottalvós táborélmény

Táborozás, otthon

Bár az online oktatásban és az elmúlt hónapokban – jogosan – megfáradva mind a szülőknek, mind a gyerekeknek üdítő lehet pár hétre elszakadni, izgalmas, házon kívüli programokban, végre gyerektársaságban lenni, maga a szakember sem javasolja, hogy a másik végletbe esve, most a szünidő 11 hetében táborokban töltse a gyerek az összes idejét. Kellenek hetek, amiket otthon tölthetnek. Ám ezekben az időszakokban sem mindegy, mivel telik az idő. „Nagyon fontos és érdemtelenül alábecsült tevékenység manapság az unatkozás, amit nevezhetünk akár struktúrálatlan játéknak is. Amikor otthon van, kell, hogy legyenek olyan periódusai a napnak, amikor a gyerek maga találja ki, mit csinál. Ez persze nem jelenti, hogy ne legyen kerete a napjának, hiszen ma az otthoni időtöltéshez szorosan kapcsolódóan nem kerülhető meg az internetbiztonság kérdése sem. Fontos, hogy legyenek családi szabályok, amiket közösen alkotunk meg és mindenki betartja azokat. Megállapodhatunk az offline tevékenységek időkereteiről és az online térben töltött időről is. Jó tudni, hogy nem minden képernyő előtt töltött idő ugyanolyan értékű, hogy egészen más, ha csak fogyasztunk tartalmakat, vagy ha létrehozunk valamit. A kettő között nagyon nagy különbség van.”- vázolja Kittka András, miért fontos megtervezni az otthon töltött időszakot is. Kézzelfogható segítséget jelenthetnek ezekben a napokban, hetekben az olyan online elfoglaltságok, amelyek, ahogyan András is mondta, kreativitásra sarkallnak. Ilyen például az EPAM szoftverfejlesztő cég kifejezetten gyerekeknek szóló eKids programjai közül a nyári szünetre időzített online, ingyenes, kezdő Scratch tanfolyama. A tízhetes kurzus alatt egy olyan programozási nyelvet sajátíthat el a 20-30 perces videók által a gyerek, ami elindíthatja a komolyabb nyelvek elsajátításban. A Scratch kifejezetten szórakoztató, nagyon könnyen sajátítják el a gyerekek és komoly sikerélményt jelent, hogy valóban képesek lesznek a fantáziájukat használva, saját játékokat, karaktereket fejleszteni. Igazi, otthoni kreatívkodásra adnak lehetőséget a hazai Krealáda vagy az amerikai Kiwico komplett csomagojai, amikkel különböző projektek keretében otthon alkothatnak a gyerekek.

Idei árak

Ahhoz tehát, hogy a szünidő hetei, napjai tényleg harmóniában és a gyereknek is szórakoztatóan, ugyanakkor pihentetően teljenek nagyon fontos, hogy a szülők szánjanak időt a tervezésre. Nem utolsó szempont, hogy mennyire mélyen kell a zsebbe nyúlni mindehhez, hogyan alakulnak az árak az idén. Az ingyenes lehetőségek kiaknázása mellett vajon, mire kell számítani egy ottalvós vagy egy napközis tábor esetében? „Nagy a szórás a táborok árában és idén, a szórakoztatáson kívül még jobban előtérbe került az is, hogy a gyerekek felügyelete meg legyen oldva. Az elmúlt években pozitív tendenciát követve egyre inkább a minőségi szolgáltatás irányába mentek a táborok, ebből a szempontból kissé másképp alakulnak a várakozások ezen a nyáron. Budapesten a napközis táborok ára hozzávetőleg 37, 000-40, 000 forint között mozog. Ottalvós táborokban ez lényegesen magasabb lehet, itt a legmagasabb ár, amiről tudok, 250,000 forint, egy turnusra. Érdemes jól körülnézni, körültekintően tájékozódni. Mi is szervezünk idén olyan tábort, ami ugyan nem a saját márkánkkal és a megszokott programokkal indul, de mégis minőséget nyújt és megoldást azoknak, akiknek most nehezebb lett a helyzetük a korábbi évekhez képest. De válasszuk akármelyik tábort, pénztárcánk, a gyerek életkora, érdeklődése függvényében, van néhány dolog, amire, ha odafigyelünk, jó eséllyel ideális táborélményt teremthetünk a gyerekünknek. Legyenek olyan foglalkozások, amiken a gyerekünk örömmel vesz részt, a saját korosztálya körében élhesse ezt meg és mi szülők alaposan tájékozódjunk, kérdezzünk előzetesen! Így elkerülhetők a csalódások és a gyerekeinknek egy igazi, felszabadult nyara lehet.”- mondja a Funside vezetője.

Azoknak akik igényes, minőségi programokat keresnek, az alábbiak között jó eséllyel található a korosztályban, programban, ár – érték arányban számunkra és a gyerekük számára megfelelő:

Funside

ELTE - T@T Kuckó - Ingyenes nyári informatikai alkotótáborok

Abacusan Napközis és Online Táborok

RoboLabor robotszakkör

HelloWorld nyári táborok

EPAM eKids - online Scratch oktatás videók

Skool - programozás lányoknak

Erdő Ajándéka Erdei Iskola - Nyári táborok

KREALÁDA - kreatív időtöltés otthon

COREPETA - nyelv táborok

Creative Science: Tanulás kreatívan, csapatban - programok, táborok

Az egyensúly vagy az, amit egyensúlynak véltünk, tagadhatatlanul felbillent. Ahhoz, hogy újraépítsük az életünk kereteit, el kell fogadnunk, hogy a megszokotthoz nem tudunk visszatérni, hisz már nem létezik. Bár a bevezett korlátozások feloldódni látszanak, a vírus még velünk maradt, és ha el is tűnik, akár vakcina, akár az un. elmutálódás miatt, a társadalmat és a gazdaságot nem érheti ennyire váratlanul egy másik világjárvány felbukkanása. Ami történt, nem átmeneti változásokat hozott, attól még, hogy a korlátozások, megszorítások lazulnak nem zökkenünk vissza a régi kerékvágásba. Már most látszik, hogy új normák jönnek.

Az EPAM ázsiai irodáiban már januárban, a járvány legelejétől bevezette a biztonságos távoli, vagyis otthoni munkavégzést, ezért 5 hónap tapasztalata alapján valós képet tudunk festeni arról, hogyan befolyásolta a koronavírus a vállalati kultúrát és hogyan változtatta meg és alakítja jelenleg is az üzleti élet különböző aspektusait. A jelen/jövőbeli környezetet  „next normal”- nek (a találó magyar megfelelőn még gondolkozunk – a szerk.) nevezzük és ez a cikk arra szolgál, hogy valamennyire felkészüljünk a 'next'-re. Jöjjön tehát az élet öt területe, melyekben változni fognak mindennapjaink, munkánk, életünk!

 A munkahely: iroda ÉS otthon

A karantén ideje alatti Home Office-ban töltött hónapok után, azok a dolgozók, akik szellemi munkát végeznek nem is biztos, hogy visszatérnek az irodákba, hiszen pont olyan jól vagy akár még hatékonyabban is dolgoztak otthonról. Az irodába járás ingázással, készülődéssel és egy sor egyéb napi időrabló rituáléval járt és a zsúfolt nagyvárosok további akadályokkal nehezítették a bejutást, ezért egyes régiókban akár alapnormává válhat az otthonról történő munkavégzés, mind a munkavállaló, mind a munkáltató részéről. Az irodacélú ingatlanok ráadásul hatalmas befektetést igényelnek és költséget termelnek, ezért a „next normal” egyik jellemzője az értékes, nagy tudással bíró munkaerő számára, az otthoni munka szélesebb lehetősége lesz.

Újragondolt felhasználói élmény

Ami talán a legnagyobb változáson megy át, az a felhasználói élmény, hiszen ma rengeteg olyan dolog van, amit a történtek fényében másképp kell majd használnunk. Elég csak a kiskereskedelemben, pl. a gyorséttermekben használatos érintőképernyőkre gondolni. Míg ezek szuperkorszerűnek számítottak mostanáig és gyorsabbá, könnyebbé tették a vásárlást, az ételrendelési folyamatot, addig ez mára kockázatossá vált. Várhatóan a „next normal” az érintés nélküli megoldások alkalmazása lesz, legyen szó bevásárlókocsiról, ATM-ről vagy akár a készpénzről. De a kézfogás, mint köszönési forma is lehet, hogy örökre kimegy a divatból.

Az utazás és szállítás korlátai

A globális növekedés legfontosabb tényezője az elmúlt hetven évben az emberek és árucikkek szinte akadálytalan mozgása volt. A világtörténelem során soha korábban nem volt ilyen mozgásban a világ kereskedelme és a népesség egésze és többek között pont, hogy ez a trend vezetett a jelenleg kialakult helyzethez. A „next normal” ezen a fronton a globalitás visszaszorulása lehet és olyan korlátozások lesznek, amelyek akadályozzák majd az általunk megszokott teljesen szabad utazást, árumozgást. De nem csupán a központi, felülről jövő szabályozások korlátoznak majd, hanem az emberek maguk is megváltoztatják egyéni, személyes preferenciáikat az utazást illetően. Az ellátási láncok működése is hatalmas változásokon megy majd keresztül, hiszen egészen másképp kell tervezni, például, ha egy-egy kikötőben 14 napos várakozásra kell a rakománynak számítani.

A környezet, mint élettér újraértelmezése

A környezet alatt értsünk minden olyan helyet, intézményt, létesítményt, teret, amit emberek, vállalatok működtetnek, közösen használnak. Ilyenek az irodák, a közlekedési eszközök, a gyárak, üzemek, a boltok, bevásárlóközpontok, színházak, vendéglők, szórakozóhelyek. Kivétel nélkül mindet újra kell tervezni és a használatukat újra kell gondolni. A személyes tér fogalma megváltozik és a szükséges távolságtartás figyelembevételével kell a környezetünkben mindent újraértelmezni. Eddig a környezetünket úgy optimalizáltuk, hogy a lehető legkisebb, leghatékonyabb, legkényelmesebb módon fogadja be a lehető legtöbb embert. Az egyik legjobb példa erre az éttermek újraindítása, hiszen elemi érdekük, hogy az emberek biztonságban érezzék ott magukat. Így tehát a „next normal” a környezetünket illetően olyanná kell, hogy változzon, amelyben az új helyzetben is biztonságban élhetünk.

Iparági változások

A „next normal” egyik legnagyobb kihívása végül, hogy az egyes iparágak működését egymással összekapcsolódva és külön-külön is megvizsgáljuk és úgy alakítsuk át azokat, hogy a jövőbeli viszonyainkhoz alkalmazkodjanak. A sor hosszú: a szállítmányozás, a szolgáltató szektor, az egészségügy, a média, a bankok, az energiaipar, az ingatlanipar, a szórakoztatóipar és a sor egyre csak növekszik, ahogyan jobban átgondoljuk az életünket.

Megannyi változás és egyetlen dolog, ami biztos, hogy a régi már semmi nem lehet, a felkészülés a „next normalra” nem opció, hanem szükségszerű és már meg is kezdődött.