Csernai Balázs az EPAM egyik vezető fejlesztője, aki hét és fél év alatt tesztelőből jutott el jelenlegi pozíciójáig. A “Mit csinál a ….” sorozatunk részeként most vele beszélgettünk arról, mit kell tudnia a jó fejlesztőnek a szakmai tudáson kívül, hogyan kerül a képbe az elegancia és miért fontos, hogy a kollégák barátok is legyenek.
LifeInTech interjú
Balázs miben különbözik, ha különbözik egyáltalán egy EPAM-os fejlesztő munkája egy más cég fejlesztőjének munkájától?
Más cégektől eltérően mi nem magunknak fejlesztünk termékeket, hanem más cégeknek dolgozunk. Emiatt különböző pozíciókban nem csupán az adott szakterület feladatait látod el, hanem az ügyféllel is kommunikálsz, ennyiben tehát különbözik az én munkám egy olyan vezető fejlesztő munkájától, aki az adott cég saját termékének fejlesztéséért felel. Így egy EPAM-os fejlesztőnek, vezető fejlesztőnek a szakmai tudáson kívül a hatékony kommunikációt is el kell sajátítania.
Ha valaki eljátszik a gondolattal, hogy fejlesztő lesz, mi a belépési pont, ki jelentkezhet ilyen pozícióra?
Nagyon leegyszerűsítve: tudjon programozni. Bővebben, nagyon fontos, hogy aki ezzel foglalkozik, az szeresse, élvezze ezt a munkát, enélkül ebben a nagyon is kompetitív szakmában nem lehet senki sikeres hosszú távon. Ahogy aztán fejlődik az ember egyre több programnyelvet, egyre több projektet tudhat magáénak. Így később vezetői készségeket is el kell sajátítania, a csapatába tartozó emberekkel kommunikálni, döntéseket hozni és amint említettem ügyfelekkel egyeztetni. Ezen az úton specializálódhat egy fejlesztő és válhat belőle projektmenedzser vagy üzleti elemző vagy éppen software architect, aki már több szakterületben jártas fejlesztő. Egyébként az én szakterületem a mobilfejlesztés, de tudnom kell azt is, hogyan dolgoznak a webfejlesztők, a back-end fejlesztők ahhoz, hogy sikeres legyen a munkám.
Honnan indultál el és hogyan jutottál el a jelenlegi pozíciódig?
Az EPAM-hoz, mint tesztelő érkeztem egy másik cégtől, de mindig is a szoftverfejlesztés érdekelt. Bár ez volt a vágyam, éppen egy tesztelői pozíció volt nyitott, így ez volt a “belépőm”. Amikor az egyik projekten fejlesztőt kerestek, lehetőséget kaptam ebben a szerepben is és sikerrel vettem az akadályt. Ezt követően egy következő projektben választhattam, hogy átképzem magam és csak utána váltok vagy fejest ugrom a feladatba és élesben sajátítom el a még hiányzó tudást, szerzem meg a szükséges tapasztalatot. Ez utóbbi mellett döntöttem és rengeteget tanultam junior fejlesztőként. Egy nagy ugrással a következő projekten már senior fejlesztőként kezdhettem, következő lépésben aztán csapatvezető lettem, majd team lead volt a következő állomás. A vezető fejlesztői előléptetést pedig egy sikeres, féléves berlini projekt után kaphattam meg. Hét és fél év alatt jutottam ide a cégnél, az első lépésekhez egy-egy évre volt szükség, míg a magasabb pozíciók eléréséhez már több év tapasztalata kellett.
Melyek voltak azok a készségek, azaz nem szakmai tudást igénylő elemek, amik hozzásegítettek téged az előrejutáshoz?
Szerintem nagyon fontos a türelem, ezt emelném ki elsőként, mivel nagyon sok emberrel kell együttműködni, akik mind különbözőek, más-más habitussal rendelkeznek. De azt is meg kellett tanulnom a hatékony kommunikációhoz, hogy a szakzsargont le tudjam fordítani mindenki számára érthető nyelvezetre, hiszen az ügyfél általában nem szakmabeli. Szintén nagyon fontos a talpraesettség, az, hogy “nem kell megijedni, bele kell vágni”.
Milyen képzésekkel, belső tanulási lehetőségekkel segített neked az EPAM?
Számos belső tréning van, főleg szakmai jellegűek. Minden egyes szakterületnek az adott szint eléréséhez összeállított tréning anyag áll rendelkezésre, így aki fejlődni szeretne, minden segítséget megkap házon belül. A szakmai tréningeken kívül aztán vannak készségfejlesztő, kommunikációs és egyéb kiegészítő területek képzései is, amik nagyon hasznosak pont azért, amit említettem korábban, azaz a szakmai tudáson kívül az EPAM-nál egy plusz attitűd is kell a munkához.
Milyen perspektívákat látsz magad előtt jelenleg, merre halad jelenleg a szakmai karriered?
Számomra ez nehéz kérdés, mert míg mások ezen a szinten a szakmai oldalt elhagyva inkább menedzseri pozíciókat választanak, addig én nem akarom kiengedni a kezemből a programozást. Ebben megtalálom az önkifejezést, szeretem ezt a munkát. Engem az tesz boldoggá, akkor vagyok elégedett, ha sikerül egy nehéz problémát elegánsan megoldanom. De nem csak a munka maga az, amit szeretek itt, nagyon sokat jelent az is, hogy milyen kollégák vesznek körül, a hozzáállásuk, az, ahogyan telnek velük a munkanapok. Nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy jól érzem magam a helyemen, hogy a velem dolgozó emberekkel tudok programokat szervezni, kialakulnak barátságok.
Úgy tudom, hogy egy utazós társaság is alakult, akikkel couchsurfing-ezve barangoltok szerte a világban.
Néhány évvel ezelőtt az egyik munkatársunk kitalálta, hogy jó volna ellátogatni különböző országokba és szerencsére volt egy vállalkozó szellemű jelentkező, aki ezt az egészet megszervezte, így egész jó kis csapat alakult ki. A tervünk az volt, hogy nagyobb városokat látogatunk meg egy-egy hosszú hétvégére, akár 3-4 napra egy-két nap “szabival” megtoldva. Ha pedig úgy alakul, akkor találkozunk olyan EPAM-osokkal, akik az adott városban élnek, dolgoznak, esetleg náluk szállunk meg arra a pár éjszakára. Idén nyáron Amerikában, San Francisco-ban látogattam meg egy EPAM-ost, illetve ennek a kicsit hosszabb, kéthetes látogatásnak a keretében voltam Los Angelesben is. Korábban voltunk Barcelonában, Tel Aviv-ban, Koppenhágában és remélem, hogy még jó pár helyre utazunk majd közösen EPAM-osok a jövőben is.
