- Mi motivált arra, hogy vezető legyél?
- Az emberekből nem azért lesz vezető, mert elhatározzák, hogy azok akarnak lenni – hanem azért, mert mások mennek utánuk. Engem leginkább az motivál, hogy az egész egy nagy utazás. Az út akkor indul, amikor elkezdenek követni, mert szükségük van egy csapatra – mint ahogy legtöbbünknek szüksége van egy csapatra. Ezért is fontos, hogy ha nem beszélsz a levegőbe és keményen dolgozol, az emberek követni kezdenek. Egy idő után látni fogod a saját munkád a többiek eredményében, látni fogod, ahogy a példád megváltoztatja a többieket, magyarul hatással vagy mások életére –és ezáltal olyan célokat érsz el, amelyekre egyedül nem lettél volna képes. A csapatodtól tanulhatsz és a csapatodra számíthatsz – így pedig kialakul egyfajta bizalom.
- Hogyan emeled be a változásokat a vezetésbe?
- Minden nap kell valami újat tanulni. Amikor utazom, vagy mielőtt lefekszem aludni, próbálok valami újat tanulni vagy olyasmit olvasni, amiről fogalmam sincs. Imádok a fizikáról olvasni és felfedezni bonyolult összefüggéseket. Igazából bármit szívesen elolvasok, a lényeg, hogy betűk legyenek. Olvasás (tanulás) közben próbálsz áthelyezkedni egy másik „mentális állapotba”, találni egy új nézőpontot, amivel azután próbára is tudod tenni magad. Ha például jön egy új ügyfél vagy belépünk egy új üzleti területre az ember kénytelen valamennyire elmélyedni és utánajárni a témának, hiszen enélkül nem is lehet komolyabb beszélgetést kezdeményezni. Naprakésznek kell lenni az égető kérdésekben, a technológiában, ez pedig folyamatos fejlődést kíván. A változás nem egyszerre jön, hanem lépésről lépésre megy végbe, minden egyes lépést önmagában kell megérteni és az embernek magáévá tenni. Ráadásul mindezt belső motivációval, szenvedéllyel csinálni, szeretni az újdonságok elsajátítását és élvezettel fejleszteni önmagad. Számomra ez egy viszonylag egyszerű folyamat. Sokszor el kell engedni a dolgokat, egy lépést hátralépni, megérteni azt, hogy a világ folyamatosan változik és ezért ki kell lépni a megszokott sémákból. A többiekre valószínűleg más, de rám kifejezetten a sci-fi olvasás van ilyen hatással.
- Mi a helyzet a mentorálással? Mentoráltál már vezetőt?
- Egy jövendőbeli vezető mentorálása nagyon érdekes lehet. Még nemigen volt hozzá szerencsém, de mindenképpen szeretnék a jövőben. Azonban néhány inspiráló embernek voltam mentora és sokat tanultam is belőle. Mentornak lenni nagyon izgalmas, hiszen ez egy kétirányú utca, ez is egyfajta utazás, amely során a mentor és a mentorált együtt tanul, hogy együtt érjenek el egy következő szintet. Az igazi kihívás az, hogy olyan embereknek kell érthetővé tenni egy adott témát, akik nem ismerik a kontextust, akiknek nincs meg a háttértudásuk. Ahogy pedig haladtok ezen az úton próbálod saját magadnak is elmagyarázni a dolgokat azáltal, hogy az ő szemszögükből tekintve újraértelmezed. Ez az egész egy folyamatos eszmecsere, egy párbeszéd, mi több ha egyszer elindítottál valakit, nyomon is követed az úton; egyrészt érdekel a fejlődésük, másrészt nyitottabbá is válsz, hiszen kénytelen vagy figyelembe venni az ő nézőpontjukat is. Számomra ez leginkább arról szól, hogy kölcsönösen állítjuk kihívások elé egymást, ezáltal pedig valami újat tanulunk. Persze az is fontos, hogy kérdezzen a mentorált, a mentor pedig az adott témát érintő mélyebb összefüggésekre világítson rá. Szóval ez egy nagyon érdekes folyamat. Nem gondolom, hogy egy szülő-gyerek vagy tanár-diák kapcsolathoz hasonlítana, inkább valami más. Valami, ami intellektuálisan sokkal gyümölcsözőbb mindenki számára.
Ha szeretnétek FB1-től még többet hallani (tanulni), klikk a tavaly májusi TEDx Executive Salon előadására. Érdemes!
