Egy tech cég kulisszatitkai

Folytatás! - Karrierváltók; változatos utak az IT karrierig II.

2022. augusztus 12. - Szabó Rebeka1

Sorozatunkban olyan EPAM-os szakemberek mutatkoznak be, akik egészen máshonnan indultak és végül mégis a technológia világában találták meg a helyüket, itt építik a karrierjüket és az identitásukat ma már sokkal inkább ez határozza meg, mint eredeti szakmájuk. A második részben egy építész, Kovács Dániel Dávid és egy neurobiológus, Németh Nóra mutatkozik be.

 karriervaltok_2_blog_template_1.png

„Nyuszis képregény formájában adtam be az önéletrajzom”

„Az első szerelmem az építészet volt. Apukám vegyészmérnök, anyukám grafikus művész; otthonról hoztam a művészetek szeretetét és a mérnöki készségeket egyaránt. Szinte természetes volt, hogy érettségi után az építészkaron tanuljak tovább. Kezdő, lelkes fiatalként arcul csapott a fájdalmas felismerés, hogy építészként a lehetőségeim szűkösek, nem lehetek az a kreatív ember, aki vagyok. – meséli Kovács Dániel Dávid, honnan indult, mivel küzdött pályakezdőként.

„Két évig dolgoztam egy kis építészirodában, onnan jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetem informatikai szakára. Ebben a szüleim nem csak támogattak, de bátorítottak is, nélkülük ez elképzelhetetlen lépés lett volna. Az építészetből megmaradt a rajzolás és a fotózás. Harmincévesen újra egyetemista lettem, ekkor ismertem meg a feleségemet is.” – sorolja, mekkora változásokat hozott az életében az új fókusz.

„Egyfelől furcsa volt újra az iskolapadban találnom magamat, mintha akkor érettségiztem volna, másfelől sokat segített a korábbi egyetemi rutin. A Java és az Architect kulcsszavaknak köszönhetően pedig rám talált az EPAM - az önéletrajzomat egy nyuszis képregény formájában rajzoltam meg - és végül kikötöttem az akkor éppen futó Java Junior tréningen.” – vázolja Dániel milyen előnyei vannak, ha valaki a járatlan utat választja a megszokott, a kézenfekvő helyett.

„Elsőre talán meglepő, de az új szakmámban úgy érzem, sokkal több lehetőségem van a kreativitásomat kiélni, szeretem csinálni, sok apró dologban adott hátszelet a nem szokványos hátterem. Azóta lépdelek előre, nemrég elvégeztem a Solution Architect Schoolt. Szeretem, hogy többféle projekten, több szerepben kipróbálhatom magamat. Az Internal Mobilityvel néhány hónapja Zürichbe költöztünk, most itt dolgozom. Nagyon büszke vagyok arra, hogy van lehetőségünk megmutatni a gyerekeinknek, hogy milyen nagy körülöttük a világ. Úgy gondolom, hogy már csak ez, önmagában is, mindent megér.”

 

„Az új egyensúlyhoz idő kell, de megéri a türelem”

„Mint minden fiatal, én is egy meglehetősen ambiciózus célt tűztem ki magam elé a gimnáziumban, amikor elérkezett a karrierválasztás. Körülbelül 16 éves lehettem, amikor eldöntöttem, hogy én márpedig agykutató akarok lenni, így vezetett az utam Győrből a Szegedi Tudományegyetem biológia szakára.„ – mesél az indulásról Németh Nóra.

A fiatal kutatójelölt, amint lehetett, neurobiológia szakirányra specializálódott és minden lehetőséget megragadott a tanulásra, a gyakorlati ismeretek megszerzésére. Laborokban szerzett tapasztalatot, becsatlakozva a munkafolyamatokba, belekóstolt a tudományos élet világába.

„A karrierválasztás során nagyon sokszor tanácsolják a pályakezdőknek, hogy olyan munkát válasszanak, amit igazán szeretnek, mert akkor nem kell dolgozniuk. Engem is ez a mondat vezetett el a biológiáig és nem bántam meg az akkori döntésemet, a mai napig őszinte érdeklődéssel fordulok felé, mert folyamatosan lenyűgöznek az élet változatos megnyilvánulásai, ám ez ma már inkább egy kedves hobbi számomra.

Olyan fiatalon azonban még nem voltam tisztában önmagammal, hogy mik is az én igazi erősségeim, milyen a beállítottságom.”

Nóra végül több tényező együttes hatására úgy döntött úgy, hogy karriert vált.

„Hozzájárult a döntésemhez, hogy a home office-nak köszönhetően közelről láthattam, hogyan telik a szoftverfejlesztő párom egy napja. Ahogyan nőtt az önismeretem, úgy körvonalazódott számomra, hogy az IT világában szeretném folytatni a karrierem. Éreztem, hogy nagyon sok kihasználatlan energia és lehetőség rejlik bennem. Szerettem az eredeti szakmámat, viszont kár lett volna nem kibontakoztatni azokat a készségeimet, amiket a mostani munkám során minden nap használhatok. A legnagyobb ösztönző erő az volt, hogy egy olyan környezetbe akartam kerülni, ahol ki tudom hozni magamból a maximumot, ahol kiteljesedhetek.”

Így a váltás jegyében két évvel ezelőtt, otthon, autodidakta módon kezdett el tanulni, dokumentációkból, tutorial videókból, online kurzusokból sajátította el a front-end fejlesztés elméleti alapjait, valamint coding challenge oldalakon és saját applikációk építéséből szerzett gyakorlatot.

„Belevágtam a tanulásba, majd fél évvel később jelentkeztem az EPAM épp akkor induló Junior Front-End Online Programjára, ami pontosan azt a tudást emelte szintekkel feljebb, amivel én akkor rendelkeztem. Miután sikeresen elvégeztem a képzést és részt vettem az interjú körökön, felvételt nyertem az EPAM-hoz, mint junior front-end fejlesztő. Közel egy éve egy szuper csapat tagja vagyok, ahol számtalan lehetőségem van a fejlődésre és tanulásra, így március óta már, mint medior fejlesztő dolgozom a cégnél.”

A karrierváltás során Nóra számára a legnehezebb talán az volt, amikor szembesült vele, hogy a korábban használt gondolkodási sémái itt nem feltétlenül bizonyulnak hasznosnak.

„Neurobiológusként - azon a szinten, ahol akkor tartottam - arra volt leginkább szükségem a mindennapjaim során, hogy precízen, alaposan, szabálykövetően dolgozzak. A programozáshoz azonban elengedhetetlen a gondolati korlátok ledöntése és a kreativitás szabadjára engedése. Ahhoz, hogy ezt elérjem, nekem a kitartás és a türelem segített és az,

hogy a célom végig ott lebegett a szemem előtt, akkor is, amikor éppen kétségbe voltam esve. Erőt adott, hiszen tudtam merre tartok, miért csinálom mindezt.”

A fiatal fejlesztő azt mondja, megérte a tanulás, a nehézségek leküzdése, s ha újra kéne döntenie, ismét ezt az utat választaná. Annak, aki váltásra készül, azt tanácsolja, hogy körvonalazza a céljait és készüljön fel arra, hogy nagy valószínűséggel nem lesz zökkenőmentes út a váltás. De tenni kell érte minden egyes nap, akár csak egy apró lépést is. Időt kell adni annak, hogy a korábbi egyensúly helyett kialakuljon egy új, jobb egyensúly. Az eredmény viszont mindent fáradtságot, befektette energiát megér.

„Boldogok a mindennapjaim. Egyensúlyban vagyok magammal, hiszen tudom, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, szeretem, amit csinálok, jó emberek vesznek körül és minden nappal gyarapodik a tudásom. Természetesen ettől még vannak további céljaim, de ezeket nem az motiválja, hogy a jelen nem öröm számomra, hanem pontosan az, hogy most jó és lehet még ennél is jobb.”

A sorozat első részét itt olvashatod, a harmadik rész pedig hamarosan érkezik a blogra, hasonlóan izgalmas karrierutakkal.

Ha pedig te is kedvet kaptál, hogy csatlakozz az EPAM-hoz, nyitott pozícióinkról itt olvashatsz bővebben.

A bejegyzés trackback címe:

https://epam.blog.hu/api/trackback/id/tr5817882783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása