Hogyan kell berúgni az újév motorját, ha épp energia és kedv sincs a motorozáshoz? Harangozó Judit, soft skills tréner nem csupán gyakorlati tanácsokat ad, hanem a saját életéből vett példákkal segít kicsit beindítani azt a motort. Ha meg már jár, a kedv is megjön Judit praktikus és bevált gyakorlatai nyomán!
Az idei évben egy kis újítást vezetünk be, ugyanis nem rögtön a bemutatkozással, hanem egy sor villámkérdéssel kezdünk.
Tea vagy kávé?
Kávé, egyértelmű.
Mozi vagy filmcsatorna?
Mozi, európai művészfilmek.
"Büszkeség és balítélet" vagy "Anna Karenina"?
Anna Karenina.
Aktív vagy passzív pihenés?
Aktív.
Mit is kérdezhetnék a trénertől, meglepő lenne, ha nem az lenne a válasz, amit várok: félig tele vagy félig üres az a bizonyos pohár?
Lehet, hogy megleplek, ez helyzetfüggő. Kontextustól függ, hogy mennyire vagyok optimista.
A bemelegítés után jöhet a bemutatkozás. Honnan indult, hogyan alakult a karriered a jelenlegi munkádig?
Nyolc éve kezdtem képességfejlesztéssel és vezetőfejlesztéssel foglalkozni, előtte tanítottam, majd sales és marketing területen dolgoztam. A tanítás által jöttem rá, hogy nekem igazán az a fontos, hogy az embereket segítsem a fejlődésben, ezáltal magát a céget is természetesen. Amikor erre rájöttem, karriert váltottam és így kezdtem a jelenlegi munkámmal foglalkozni. Azóta is nagyon élvezem. Két éve dolgozom az EPAM-nál, ahol Senior L&D Specialist (Learning & Development, az EPAM képzésekkel foglalkozó részlege - a szerk.) pozícióban vagyok, vezetői programok fejlesztésével és soft skills tréningekkel foglalkozom. Nekem ez a hivatásom, a szenvedélyem.
Az EPAM mennyiben más, mint az eddigi munkahelyeid?
Az EPAM-nál széleskörű képzési programok vannak, rengeteg kezdeményezés van, folyamatosan haladunk a korral. Nem a bevett sémák szerint dolgozunk, habár megvannak a soft skills fejlesztésben az általános gyakorlatok, de az EPAM valóban agilis módon reagált például az otthonról való munkavégzésre is, amit természetesen mi, trénerek is lekövettünk. Online képzéseket tartunk, behozzuk a legújabb technológiákat és mindezt nagyon családbarát, munkavállaló-barát módon csináljuk. Az EPAM egy végtelenül rugalmas cég.
Hogyan lehet egy ilyen rendhagyó év után egy újat kezdeni, belelendülni? Te hogyan indítod az évedet, milyen eszközeid vannak arra, hogy egy kevésbé nyugodt és kiegyensúlyozott év után mégis erőt gyűjts?
Alapvetően én a belső motivációban hiszek. Abban, hogy valamit fontosnak tartok, valamit szeretnék elérni. Ez nekem az emberek segítése, megoldások kidolgozása, törekvés arra, hogy jobbá tegyük a dolgokat. Amint megvan ez a belső motiváció, úgy kevesebb eszközre van szükség. Daniel Pink beszél a belső motivációról, hogy amikor autonóm tudsz lenni valamiben, és van egy nagyobb célod, akkor ez egyértelműen könnyeddé teszi az odavezető utat. Ha már eszközökről beszélünk, akkor kell egy pontosan definiált cél, hogy mi az, ami nekem fontos, a nagyobb lépéseket pedig le kell bontani kisebb lépésekre. Tervezés, tudatosság kell hozzá. Tehát szerintem a legfontosabb az, hogy tudd, hogy mit akarsz.
Ha az embernek van is egy vezérfonala, mégis nehéz haladni, amikor hiányzik a szükséges energia. Mit javasolnál, hogyan lehet a motivációt frissen tartani, hiszen, ha fogy az erő, akkor nehezebb a tervezett tempóban haladni.
Mindenképpen nagyon fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal. Üljünk le, fogadjuk el, hogy most nincs annyi energiánk! Semmi baj, ez nem változtat a célokon. Adjunk magunknak időt! Ahogy a szoftverfejlesztésben is ott a „Minimum Viable Product”, úgy mi is operálhatunk most a minimum elvárható szinten. Adjunk magunknak egy kis pihenési időszakot! Priorizáljuk, hogy mi a fontos! A kötelezőket megcsináljuk, ilyenek például a család, a gyerek dolgai. Ha nagyon le vagyunk merülve, akkor leülhetünk és csinálhatunk egy „életkerék gyakorlatot”. Rajzolunk egy kört, osszuk fel 8 területre, nézzük meg azt, hogy mik az életünk fontos területei! Ilyen, például a szakmai fejlődés, párkapcsolat, egészség, önfejlesztés, pénzügyek. Nézzük meg, hogy hol nincs most energiánk! Tervezzünk lépéseket arra, hogy akkor, amikor visszanyerjük az erőnket, merre szeretnénk menni. Addig pedig olyan dolgokat csináljunk, amik jók nekünk, amikből lehet energiát meríteni és töltődni.
Említetted a célokat, annyiféle módszert lát az ember maga körül ezek elérésére. Van-e ebben valamiféle középút, vagy olyan módszer, amire mondhatjuk, hogy működik, amivel jól lehet haladni, elérni a kitűzött célt?
Mindenki önmaga érzi, hogy mennyire csinálja jól. Ha van célod és van egyfajta tudatosság abban, hogy mit szeretnél elérni, az szuper. A hogyan, az rád van bízva. Nem kell, hogy kőbevésett legyen a cél sem, ezek folyamatosan változnak egyébként, kijelölsz valamit aztán lehet, hogy megváltozik. De ne sodródjunk az életben, mert hogyha te nem jelölöd ki a célokat magadnak, akkor valószínűleg mások, a társadalom ezt örömmel megteszi. Az első kör, hogy körülbelül érezd, hogy merre kell menni. Vannak metódusok, hogyan lehet a célokat kitűzni, elérni, de lehet, hogy ez neked nem fog bejönni. Csinálhatsz egy SMART-ot (célkitűzési metódus - a szerk.), de az is lehet, hogy nem fog tetszeni. Akkor legalább már tudod, hogy mi az, ami nem tetszik és te hogyan akarod csinálni. A legfontosabb, hogy ráébredj, hogy neked mi a megfelelő. Mert nem biztos, hogy egy másoknak bevált módszer lesz a megfelelő. Találd meg azt a fajta rugalmasságot, amiben meg tudod valósítani azt, amit szeretnél.
Mi a helyzet, ha valaki még magát a célt keresi?
Ez egy nagyon fontos önismereti kérdés újra, ami idővel változhat is. Feltenném a kérdést magamnak, hogy mi az, amit szeretek csinálni? Mi a szenvedélyem? A japánoknál van egy kifejezés, az ikigai. Az a jelentése, hogy mi az, amit szeretek csinálni, mi az, amiből esetleg még pénz is jön és a társadalomnak is szüksége van rá. Ezek keresztmetszetéből jön ki az, hogy mivel kell foglalkoznom. Tehát az első lépés magamnak feltenni azt a néhány kérdést, hogy mi az, amiben jó vagyok, mi az, amit szeretek csinálni, ami a szenvedélyem, a válaszok alapján körvonalazódik majd, hogy merre szeretnék menni. Egy másik szakember, a vezetőfejlesztéssel foglalkozó Simon Sinek szerint először is azt kell tudnom, miért akarunk valamit. A miért után kialakul aztán a hogyan és a mit csinálok is.
Egyébként Te hogy csinálod ezt a saját életedben?
Megnézem, hogy miben vagyok erős és mi az, ami visszatölt. Például spanyolt tanulok, jógázom, így ezekhez kapcsolódhatnak a nagyobb céljaim. Mivel nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, ezért megvizsgálom, a szakmámban mi az, amit még megtanulhatnék, hogy még jobb legyek benne. Mi az, ami a személyiségemet építi, ami hosszabb távon megfelelő lesz számomra. Magammal beszélgetek egy kicsit, ugyanakkor figyelem az emberek visszajelzéseit is, hogy miben vagyok jó. De a legfontosabb a saját hangom, a belső iránytűm.
Tegyük fel Judit, hogy már van cél és motiváció is. Nekilendül az ember így januárban, csak éppen nem jól osztja be az erejét. Az energiamenedzsment az egyik szakterületed, hogyan lehet jól beosztani az erőt? Mire kell figyelni? Hogyan lehet ezt jól tervezni?
Először is nézzük meg azt, ha már így benne vagyunk a januárban és belevágunk a nagy célokba, hogy egyáltalán időszerű-e most ezzel foglalkozni, vagy éppen ki vagyok merülve és nem most kellene belevágnom. Másrészt nézzük meg azt is, hogy tényleg a saját célomat akarom-e teljesíteni. Mi az, amit az előző évből továbbviszek, mi az, amit el akarok hagyni? Tényleg az én céljaimról van szó? Miután ezt definiáltuk, akkor jönnek a munkás hétköznapok. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mikor van a biológiai csúcsformánk, hiszen valaki reggeli ember, más pedig éjszakai bagoly, mindenkinek máskor van olyan időszaka a nap folyamán, amikor tele van energiával. Jó ekkorra időzíteni a fontos, világmegváltó dolgokat, találkozókat, megbeszéléseket. Azt is fontos tudni, hogy az ember körülbelül 1,5-2 órát tud egy huzamban fókuszálni, tehát okosan és tudatosan kell időzíteni a szüneteket. Tegyük lehetővé ezt a fajta odafigyelést, kapcsoljuk ki a mindenféle közösségi média platformokat! A naptárunkba is érdemes „fókusz időket” foglalni magunknak, a „pomodoro technika” nagyszerű erre, lényege, hogy 20 percig csak a feladatra fókuszálunk, utána tartunk 5 perc szünetet és ezt még négyszer elismételjük, így van két produktív óránk. Tervezzünk be olyan extra időt is, amit a nem várt események megoldására használhatunk. Ha megvagyunk a tudatos tervezéssel, akkor ne csak a feladatra fókuszáljunk, hanem önmagunkra is! Öngondoskodási tervben leírhatjuk, hogy mi a fontos nekünk, mitől lennénk jól. Ez lehet fizikai, szellemi, érzelmi, szakmai vagy éppen pénzügyi jóllét is, aminek érdekében a már korábban említett visszatöltő tevékenységeinket érdemes végezni.
Hogyan indítottad el az évedet? Van valamilyen személyes tipped, trükköd arra, hogy ez az év ideálisan induljon és jól alakuljon minden körülmény dacára?
Nekem tavaly nyáron volt egy „leülésem önmagammal”, hogy mire is használom ezt a „covidos” évet. Kitűztem új célokat, amiket azóta is viszek tovább. Például 20 éve szereztem meg a jogosítványt, de nem vezettem, így most vettem gyakorlóórákat. Kis feladat volt, de megugrottam és sikerélményt adott. Beiratkoztam online tanfolyamokra, például most mindfulness-el foglalkozom, ezt folytatom is. Itt a munkahelyemen is elindítottunk egy új kezdeményezést, amivel a vezetők képességfejlesztését célozzuk. Megvannak tehát a céljaim, amiknek a megvalósításában haladok. Van egy olyan listám, amin azok a dolgok szerepelnek, amiktől jól érzem magam és ha „nagyon január van” és sötétség, fényhiány, ha ki vagyok merülve, akkor megteszek és kipipálok erről a listáról dolgokat. Tudatos vagyok a kapcsolataim ápolásában is, gondoskodom a testi-szellemi jóllétemről, futok, jógázok. Összességében igyekszem a mindennapokba olyan kis dolgokat beépíteni, amik folyamatosan energiát adnak és viszem tovább a nagyobb célokat. Azt javaslom, hogy januárban inkább kisebb dolgokat igyekezzünk kitűzni magunk elé, azokat könnyebb teljesíteni! Ez ad majd nekünk sikerélményt, hogy folytassuk tovább és egész évben fenntartsuk ezt az energiát.
