Legutóbb két gimnazistával beszélgettünk arról, hogyan birkóznak meg a digitális oktatás újszerű próbatételeivel, ezúttal pedig egy tanárnőt, Tarczal-Márta Editet a szegedi Karolina Gimnázium matematika-informatika szakos tanárát kérdeztük arról, hogy ő miként éli meg ezt az időszakot.
Azon túl, hogy az informatikát is tanítasz, speciális kötődésed is van a területhez.
Az offline térben 5-8. osztályig tanítok, azaz általános iskolás korosztályt, matematikából és informatikából. Több, mint 10 éve foglalkozom a digitális eszközök tanórába való beépítésével és számos nyertes pályázaton vagyok túl ebben a témában. Alapító pedagógus voltam a Telenor Magyarország Hipersuli nevű kezdeményezésében, ami a digitális eszközök iskolai használatát támogatja. Öt éve vagyok a Microsoft innovatív tanára, ebben a minőségemben szintén a digitális eszközök tanórákba integrálásán dolgozom. Nem ismeretlen számomra a kifordított osztályterem, a gamification, illetve a formális értékelések sem. Folyamatosan képzem magam webináriumi keretek között, illetve jelenléti képzéseken is részt szoktam venni. Legutoljára egy EPAM-os képzésen a Scratch programozással ismerkedtem meg, illetve volt lehetőségem arra is, hogy az EPAM szervezésében tartott workshopra a „gyerekeimet” is elvigyem.
Kicsit több mint másfél hónapja a digitális térbe költözött az oktatás. Milyen gondolataid voltak, amikor megtudtad, hogy onnantól online órákat kell tartanod, egészen más módszerekkel kell vezetned a diákjaidat?
Mindenképpen váratlanul ért az online, otthon tanulásra/ tanításra való átállás. Rögtön tanári csoportok szerveződtek a Facebook-on, és a kezdetektől beléptem ezekbe. Itt folyt egyfajta tapasztalatcsere és próbáltuk egymásban tartani a lelket, illetve tananyagokat is cseréltünk. Az iskolában pedig egy stáb készítette elő nekünk a virtuális iskolára való átállást. Abból a szempontból talán szerencsénk volt, hogy mi már három éve bevezettük az Office365-öt és azon belül a Teams-et, mint virtuális tantermet az oktatásba, így a diákok egy része és a tanárok is ismerték már ennek a működését. Azonban kidolgozott módszertana ennek az oktatásnak ebben a korosztályban nincs, így minden tanárnak magának kellett megtalálnia a megfelelő utat.
Mi volt a hirtelen fordulat után a tapasztalatod?
Az első és legfontosabb, hogy a szülő-diák-tanár hármas összefogjon, ugyanis ez a fajta oktatási forma csak akkor lesz sikeres. Az értékelési módszeremet a szummatívról inkább a formatív fejlesztőre tettem át, ez kap nálam nagyobb hangsúlyt. Bár nagyobb szabadságot kaptak a gyerekek, de sokkal nagyobb felelősséget is, így tanárként nagyon át kell gondolom, hogy milyen feladatokat adok és hogyan. Nincsenek a kezemben azok a non-verbális eszközök, amik a tanítási órákon igen és nem tudok ezekkel ráerősíteni egy-egy feladatra. Úgy vettem észre, hogy a differenciálás az online térben talán egy kicsit könnyebbé vált, viszont az ellenőrzés sokkal nehezebbé. Heti tervezésben dolgozom, egy hétre előre szoktam kiadni a gyerekeknek, hogy mivel fogunk foglalkozni. Van online óránk, ahol átbeszéljük az elméletet, illetve a különböző kérdéseket, amik bennük fölmerülnek, reflektálunk az előző órákra, beszámolunk arról, hogyan haladtak, illetve folyamatosan kérdezhetnek, az online felületen is. A játékosítás elveit vezettem be ezekre a tanórákra, ami azt jelenti, hogy pontrendszerben dolgozunk. Egy-egy periódusban a gyerekek pontokat gyűjtenek: pontot lehet szerezni az órán való részvételért, a leadott feladatokért, projektmunkáért, különböző kvízekben való részvételért, tesztekért. A periódus végén ezeket a pontokat beváltjuk osztályzatokra. Az online órákra mindig készítek közös kvízt a gyereknek, amit ott lejátszunk, és minden periódusba igyekszem berakni csoport munkát és készítek nekik „szabadulószobát” is. A tanári értékelés mellett fontosnak tartom a gyerekek önértékelésének fejlesztését is, úgyhogy minden óra végén kitöltenek egy rövid táblázatot arról, hogy mit végeztek azon a tanítási órán.
Milyen előnyeit látod annak, hogy digitálisan a többségnél sokkal előrébb jártál, volt előképzettséged?
A gyerekeknek a programok használatát már előtte megtanítottam, tehát az mindenképp előnyt jelentett, hogy mi még személyes kapcsolatban tanultuk meg a különböző programokat használni. Előnyt jelentett az is, hogy nem volt idegen a módszer, projektek során, illetve a Digitális Témaheteken, ugyanilyen munkaformában dolgoztunk, persze nyilván rövidebb ideig és kisebb téttel.
A srácok hogyan vették az akadályt?
Ők is nagy várakozással tekintettek az új munkaforma elé. Vannak köztük olyanok, akik teljesen kinyíltak ebben az online térben, sokkal könnyebben hallatják a hangjukat, mintha egy harminc fős offline osztályban tennék. Azt gondolom, hogy azoknak, akik tanulási nehézséggel küzdenek, szintén van ebben könnyebbség, hiszen nem frusztrálja őket az időfaktor, annyi időt fordíthatnak a tananyag elsajátítására, amennyit szükségesnek éreznek. De vannak olyanok, akik a normál működés során és most is próbálnak kibújni a feladat alól, de ez most nehezebb, hiszen sokkal nyomon követhetőbb a munkájuk, mint mondjuk a tanítási órán.
Mi a tapasztalatod a pedagógustársaid tekintetében? Nekik mi jelenti a legnagyobb kihívást?
Amikor belevágtunk az online otthonoktatásba, akkor mi az iskolával úgy kezdtünk bele, hogy volt egy közös értekezletünk, majd utána a munkaközösségek ültek össze. Megbeszéltük a tapasztalatainkat, illetve megpróbáltuk kitalálni, hogyan tudunk együtt dolgozni év végéig és azóta is folyamatosan támogatjuk egymást. Legalább annyi megkeresést kapok naponta a kollégáimtól, mint amennyit a diákoktól és próbálom őket folyamatosan segíteni. Általában technikai kérdésekkel szoktak megkeresni, de a technikai kérdések közt azért módszertaniak is felmerülnek.
Mi a legnagyobb sikerélményed az elmúlt időszakban?
Nagyon nagy sikerélményként éltem meg azt, hogy 100 százalékos a részvétel az óráimon és a gyerekek között nagyon sokan vannak, akik a kötelező feladatokon kívül még plusz feladatokat is beadnak.
Van-e olyan jó gyakorlat, amit ebből az időszakból átmentesz az offline térbe és ott is alkalmazni fogod, mert itt nagyon jól bevált?
A pontrendszert, a gamification elemeket mindenképp fogom alkalmazni a tanítási órákon is. Eddig is osztottam piros pontokat, de most azt láttam ezalatt a néhány hét alatt, hogy ez a pontrendszer sokkal jobban beválik. Van egy nagyon jó módszer arra is, hogyan lehet matematikából fogalmakat tanítani a gyerekeknek, ezt Udvarhelyiné Béres Irmától, a szegedi Tiszaparti Általános Iskola matematika tanárától tanultam. A lényege, hogy úgy tanítok fogalmat, hogy a definícióban kicserélek egy szót és a gyerekeknek többször végig kell olvasniuk a meghatározást, hogy megtalálják az oda nem illő szót. Például az alapfogalom az, hogy „a négyzet az a síkidom, aminek minden oldala és minden szöge egyenlő”. Azonban én ezt négyszer leírom úgy, hogy például „a négyzet az a síkidom, aminek minden oldala és minden szösze egyenlő” vagy „minden oldala és minden pösze egyenlő”. Így négyszer végig kell olvasni a szabályt, észrevenni, hogy melyik szó rossz benne és azzal, hogy a gyerek négyszer elolvassa, tulajdonképpen már meg is tanulja.
Említetted, hogy szülő, gyerek, tanár együttműködése szükséges, hogy az online oktatás tényleg sikeres legyen. Mit tanácsolnál a szülőknek, mégis, hogy tudnak a legjobban, leghatékonyabban segíteni a gyereküknek?
Azzal tudnak a legjobban segíteni a gyerekeknek, hogyha kialakítanak nekik egy napirendet, ezt be is tartatják, illetve bevonják őket az egyéb otthoni tevékenységekbe. Nyilván nagyon fontos az is, hogy rengeteget játszanak velük. Azt gondolom, hogy ebben az időszakban nagyon sok türelemmel és szeretettel kell fordulni a gyerekek felé. Osztályfőnöki órákat is szoktunk online tartani, ezek tulajdonképpen családi órák, a szülők is be szoktak kapcsolódni, ők is elmondják, ugyanúgy, ahogy a gyerekek, a tapasztalataikat, beszámolnak a nehézségeikről, örömökről, bánatokról.
Mi a tanácsod a gyerekeknek?
Az önmenedzselés ebben a korosztályban még nagyon nehezen megy, ezért azt javaslom nekik, hogy mindenképp tartsák a határidőket, mert különben ugyanúgy járnak, mint a felnőttek a való életben, ha elcsúszik egy határidő, akkor elcsúszik a következő is. Azt szoktam a diákjaimtól kérni, hogyha bármi miatt akadályoztatva vannak abban, hogy a heti feladatokat időben tudják teljesíteni, akkor mindenképp jelezzenek a tanárok felé! Jelezzék, hogy miből maradtak le, adjanak egy rövid magyarázatot rá, hogy mi volt ennek az oka, fogalmazzák meg, hogy várnak-e segítséget a tanártól és ha igen, akkor miben! Végül adjanak alternatívát arra, hogy mikor és milyen formában próbálják ezt az anyagot pótolni!
Hogyan oldod meg, hogy a napjaid olyan rendszerezettségben teljenek, mint amilyen esetleg akkor volt még, mikor reggel be kellett érned az iskolába és az órát a csengetés után kezdened?
Hamarabb ébredek, mint iskolaidőben, ugyanakkor próbáltam megtartani a reggeli rutinokat, a tusolást, kávézást, készülődést. Általában már hat órakor a gép előtt ülök és nézem, hogy éjszaka milyen üzeneteket kaptam. Meglepő módon hat órakor már élőben is érkeznek az első üzenetek, vannak gyerekek, akik már akkor felkelnek. Utána egész nap azzal foglalkozom, hogy válaszolok a kérdésekre, a gyerekékre, a kollégákéra, a szülőkére, folyamatosan ellenőrzöm a visszaküldött anyagokat. Délután 6-ig szoktam nyitva tartani a digitális tanterem ajtaját, de utána is maradok a gép előtt és általában este 10-11 óráig készülök a következő periódusra.
Mi az, ami a nehezebb pillanatokban is tartja benned a lelket?
A pedagógusi munkámat is jellemzi a Boldogasszony Iskolanővérek fenntartásában működő intézményünk - és a rend alapítójának alapítójuk Boldog Gerhardinger Terézia anyának - jelmondata: „Mind azzal nevelünk, amik vagyunk”. Van még egy kedvenc idézetem, Szivák Judittól (az ELTE docense, a szerk.), amely megfogalmazza mindazt, amit ebben az időszakban átélünk: „A tanárnak az a feladata, hogy az élsportolók és a mozgáskorlátozottak vándorcsapatát ködben, úttalan utakon észak-déli irányba vezesse, úgy, hogy mindenki a legjobb hangulatban, lehetőleg egyszerre érkezzen meg három különböző célba.”.
