Egy tech cég kulisszatitkai

„Mindannyian három éve tanultuk meg a szakmát, hiszen szakmának az nevezhető, ami ma eladható.”

2020. február 21. - KárpátiJdt

Hogyan dolgoznak együtt különböző generációk? Milyen lehetőségeket, meg persze kihívásokat hordoz magában, ha több évtized választja el egymástól a kollégákat? Juhász Gábor (70) és Lados Kristóf (21) között közel 50 év a korkülönbség, mégis kollégák az EPAM-nál. Velük beszélgettünk.

Mióta dolgoztok az EPAM-nál, melyikőtök hány éves volt, amikor idekerült a céghez és milyen munkatapasztalatokkal?

Juhász Gábor: Már 12 éve dolgozom az EPAM-nál, először Process Engineer-ként kezdtem, aztán Project Manager-nek „álltam”, dolgoztam a tesztelő csapatnak is, most pedig a Compliance csapatban vagyok Chief Compliance Specialist. 58 éve dolgozom, 12 éves koromban kezdtem, mint bolti eladó.  Első "igazi" állásomat a MAFILM-nél szereztem, mint informatikus, igaz, akkor még úgy hívták a szakmát, számítástechnika. Fantasztikus lehetőségek voltak; én vagyok például az első, aki digitális animációt csinált a filmgyárban, 1978-ban. Az EPAM előtt egy kanadai cégnél dolgoztam, ahol Global Support Manager voltam, nagy csapatot vezettem, jártuk a világot, számítógépeket installáltunk a világ számos táján: Cipruson, Angliában, Franciaországban, Kanadában, még a venezuelai őserdőben is. De tanítottam egyetemen, főiskolán, középiskolában is, voltam iskolai igazgatóhelyettes - igen változatos életút áll mögöttem.

Lados Kristóf: Nagyjából egy éve csatlakoztam az EPAM IT csapatához, Junior IT Support Engineer vagyok, de diákmunkán – kábeleztem - már néhány napot dolgoztam a cégnél, még 16 éves koromban.  Jelenleg a Local IT Support-ot látom el, ami azt jelenti, hogy mi visszük ki a gépeket, amin a kollégák dolgoznak, mi megyünk segíteni, ha nem működik valami, pl. nincs internet vagy mondjuk cserélni kell valamilyen eszközt. Tehát az alapvető, lokálisan megoldható problémák megoldásáért felelünk. 

generaciok.jpgRendhagyó dolog, hogy valaki a te korodban aktívan dolgozik, ráadásul egy olyan szakmában, ahol kifejezetten alacsony az átlagéletkor. Hogyan élted ezt meg, amikor idejöttél? Szükséges valamiféle adottság, hogy az ember jól kezelje ezt a helyzetet?

J.G.: Nagyon fontos „adottság”, hogy nem kell észrevenni a korkülönbséget.  A legfontosabb, hogy ebben a szakmában egy év alatt az ember a tudásának a 40 százalékát elveszíti. Így nem a kor a döntő, hanem a tudás.

Gyakran a teendők, a család, a munka, az aktualitások el is sodorhatják az ember. Te mit teszel azért, hogy ne kopjon ki, friss maradjon a tudásod?

J.G.: Félévente, évente jönnek ki újdonságok, a technológiai fejlődés folyamatosan zajlik, ezért nincs más választás, mint egyszerűen rá kell szánni az időt, esetenként munka után is és képezni magunkat, hogy a toppon maradjunk.

Kristóf, Te már ezzel a tudatossággal kezdted a munkádat?

L.K.: Igen, abszolút! De szerencsére ez nem jelent különösebb nehézséget, mert nagyon érdekel, amit csinálok, szeretem a munkámat. Amikor ezzel kapcsolatos cikkeket olvasok, videókat nézek az inkább kikapcsolódás számomra, ez nemcsak a munkám, hanem a hobbim is valójában.

A kommunikációban mennyiben jelent nehézséget a generációs különbség? Ha egy idősebb kollégával kell együtt dolgoznod, mi van a segítségedre ebben? 

L.K.: Szerintem céges szinten senkinek nem jelent igazán problémát. Nem érzem azt, hogy az idősebb kollégákkal máshogy kéne beszélnem, vagy megfogalmaznom a gondolataimat, kortól függetlenül bárkivel lehet kötetlenül beszélgetni.

Gábor te hogyan látod ezt?

J.G.: Néha észreveszem, hogy bácsiként akarnak kezelni, de ez nagyjából öt percig tart és szándékosan nem szoktam észrevenni. Mert akárkik is ülünk az asztal körül, mindannyian három éve tanultuk meg a szakmát, hiszen szakmának az nevezhető, ami ma eladható. 

Kristóf, 21 éves vagy, még egyetemre jársz. Sokan járnak ebben a cipőben a cégnél, hogy még tanulnak és már munkalehetőséget kapnak?

L.K.: Ha valaki megpályázik egy pozíciót az EPAM-nál, nyitott kapuk várják, ezért úgy gondolom, érdemes megpróbálni diákként is. Az én esetemben ez úgy történt, hogy egyetem melletti gyakorlatra jöttem az EPAM-hoz, majd miután letelt ez az időszak, az akkori főnökömtől kaptam egy nagyon jó, részmunkaidős munkaajánlatot, ami az egyetem mellett pont belefér az életembe.

J.G.: Szerintem ma már elengedhetetlen az egyetem, főiskola mellett elkezdeni a munkát is, legyen szó bármilyen szakmáról. Hiszen az elméletben tanultak nem fedik le azt, ami élőben, a gyakorlatban zajlik egy-egy szakmában.

Kristóf mik a terveid, van-e olyan képzés, fejlődési lehetőség, amit szívesen igénybe vennél itt az EPAM-nál?

L.K.:Szerencsére rengeteg területe van az informatikának, nagyon érdekel például a mesterséges intelligencia, de a Big Data is. Ezekben az irányokban is haladhatok a későbbiekben, mert a cégnél ezekhez is rendelkezésre állnak képzések, tananyagok. Van lehetőség arra, hogy ha pályát nem is, de irányt váltsak!

Mi az, amit általánosságban gondoltok a különböző generációk közös munkájáról?

J.G.: Ötven, száz évvel ezelőtt még igaz lehetett, hogy aki idősebb, biztosan sokkal többet is tud. De azt látva, hogy a gyerekek milyen könnyen igazodnak el az informatika világában, tudomásul kell venni, hogy ma már ez csak tévhit.

L.K.: Fontosabb a szakmai tapasztalat, háttér, mint az életkor. Sokkal jobban felnézek arra, aki a munkában többet tud nálam, mint arra, aki csak egyszerűen idősebb nálam. Mert az számít, hogy a szakmában mennyire képzett valaki, nem az, hogy hány éves.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://epam.blog.hu/api/trackback/id/tr6815483076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.