A múlt heti meetup után két kolléganőnket mutatjuk be nektek, akik egy hagyományosan férfiasnak gondolt ágazat két nagyon különböző területén erősítik csapatunkat. Csoknyai Anna IT recruiterünk és Muhari Nikoletta senior szoftverfejlesztőnk (és resource team lead-ünk) rácáfol minden idejétmúlt sztereotípiára, ráadásul nem csak az a közös, hogy EPAM-osok és nők, hanem mindketten hivatalos Mensa tagok is.
- Hogyan kerültetek annak idején kapcsolatba az EPAM-mal? Mikor döntöttétek el, hogy itt szeretnétek dolgozni?
Anna: - Jó pár évvel ezelőtt dolgozott itt egy ismerősöm fejlesztőként, aki folyton arról áradozott, hogy mennyire jól érzi magát az EPAM-nál, mennyire szeret itt dolgozni. Bíztatott, hogy én is jelentkezzek, biztos volt benne, hogy nem bánnám meg. Azonban akkor még nem volt itt az ideje, de valahogy mindig is a látóteremben maradt a cég. Szóval folyamatosan érett bennem a gondolat, hogy jelentkeznem kéne ide. Amikor pedig elhatároztam, hogy munkahelyet váltok, pont IT researcher pozícióba kerestek embert - így kezdtem itt dolgozni. (Az IT reseacher munkája, hogy felkutassa a potenciális jelölteket. – A szerk.)
Niki: - Engem az EPAM-os állásinterjúmon az interjúztató kolléga rugalmas és profi hozzáállása teljesen megfogott. Úgy éreztem, pont ilyen emberekkel akarok együtt dolgozni. Tetszett a színes környezet, az, hogy nem kell business dresscode-ot követni. Az emberek kiegyensúlyozottnak és boldogoknak tűntek rögtön az első perctől fogva.
- Meséljetek kicsit arról, hogy hogyan kerültetek a jelenlegi pozíciótokba az EPAM-on belül?
Anna: - Emberi erőforrás management szakon szereztem bachelor diplomát, mestert pedig később a BME vezetés szervezés szakán. 2016-ban researcherként kezdtem az EPAM-nál, egy év után pedig előléptettek IT recruiternek.
Niki: - Mérnök informatikus szakon, szoftverfejlesztő szakirányon végeztem a Gábor Dénes Főiskolán. Több helyen dolgoztam junior JAVA fejlesztőként, majd egy ideig vállalkozóként fejlesztettem alkalmazásokat Androidra. Jelenleg Android rendszerekre specializálódott senior szoftverfejlesztő vagyok.
- Hogyan néz ki egy átlagos munkanap az EPAM-nál?
Anna: - Recruiterként általában egy reggeli interjúval indul a nap, ami egy órát vesz igénybe. Utána kezdetét veszi a technikai körök szervezése, egyeztetések a kollégákkal. Heti kétszer találkozom menedzserekkel, akikkel átbeszéljük, hogy az adott héten milyen típusú jelöltek és milyen pozíciók vannak. Ha nincs több megbeszélés, akkor az időm nagy részét a jelöltek felkutatásával töltöm. Sokukkal tartom a kapcsolatot, interjúkat szervezek. Alapvetően az EPAM budapesti nyitott pozícióira vagyok dedikálva, de néha besegítek a debreceni irodának, de az is előfordul, hogy egy-egy külföldi projekt kapcsán is kell interjúztatnom. A megszokott pozíciók mellett, amikre folyamatosan keresünk kollégát, mindig kihívást jelent, ha egy speciálisabb területre kell megtalálni a megfelelő embert. Ezt kihívásként élem meg és kimondottan élvezem.
Niki: - Elég változatos szokott lenni, és talán meglepő, de kicsit kevesebbet is ülök a gép előtt, mint szeretnék, mivel resource team lead is vagyok. Ez azt jelenti, hogy van egy kisebb csapatom, akiknek abban segítek, hogy csak a programozásra koncentráljanak, és segítem a szakmai fejlődésüket. Emiatt nem csak programozok, hanem számos megbeszélésre is járok. Reggel egy úgy nevezett „stand up”-pal kezdünk, ahol a csapat összes tagja elmondja, mit csinált előző nap és mit tervez aznapra, van-e valami probléma, amit esetleg meg kell oldani. A projektekkel kapcsolatos technikai és a recruitmenthez kapcsolódó meetingeken kívül számos extra tevékenységben is részt veszek, például különböző szakmai meetup-okon szoktam prezentálni, ha pedig van időm, szívesen tartok előadásokat általános és középiskolákban többnyire arról, hogy milyen is egy programozó élete/munkája.
- Miben különbözik a korábbi munkahelyeitektől a jelenlegi? Miben más az EPAM?
Anna: - Teljesen más, mind a munka, mind a kollégák tekintetében. Elejétől a végéig mindent önállóan csinálhatok, így nagyobb a döntési köröm. Állásbörzékre, konferenciákra járunk, amelyeken, ahogy időm engedi, én is szívesen részt veszek. Ez fontos, hogy mindig naprakész legyek, bár a cég minden tekintetben támogatja a szakmai fejlődésem. Az EPAM abban is különbözik a korábbi munkahelyeimtől, hogy pl. a különböző pozíciókkal kapcsolatban szakmai tréningeket is kapunk a kollégáktól, ezáltal jobban átlátjuk az egyes pozíciók specifikumait. Nagyon megkönnyíti a toborzást, hogy házon belül mindig számíthatunk a segítségükre.
Niki: - Nagyon jól össze lehet egyeztetni a munkát magánélettel. Előfordulnak extra túlórák, hiszen határidőket kell betartanunk, de erről lehet tárgyalni a vezetőinkkel. Rugalmas a munka, sok projekten lehet otthonról is dolgozni, ha esetleg lebetegednének a gyerekek, vagy várni kell otthon a szerelőre.
- Kellett-e szembenéznetek sztereotípiákkal, „gender specifikus” nehézségekkel a karrieretek során?
Niki: - Ha teljesen őszinte akarok lenni, azért találkoztunk már előítéletekkel- leginkább még a tanulmányaim során. Van olyan hely, ahol az állásinterjúon rákérdeznek a magánéletre, családalapítási tervekre, holott ezt már törvény is tiltja. Egyes munkaadók rettegnek attól, hogy valaki elmegy szülési szabadságra. Ennek azonban üdítő ellentétét tapasztaltam az EPAM-nál. Szerencsére egyre több fiatal lány végez informatikai területen, itt is szépen gyarapodunk és én, személy szerint semmilyen nehézséget nem tapasztaltam cégen belül nőként. Ez számomra tényleg az álom munkahely, ráadásul szakmailag is elismernek.
Anna: - Az én szakmámban más cégeknél is gyakran nők vannak többségben, nekem szerencsére egyáltalán nem voltak negatív tapasztalataim.
- Mindketten Mensa tagok vagytok. Ami azt jeleni, hogy az IQ-tok meghaladja a 130-as értéket. Ezt csupán az emberek 2% éri el. Mit jelent számotokra ez az érdem?
Anna: - 7-8 évvel ezelőtt a főiskolán szerveztek egy MENSA IQ-teszt írást, és úgy gondoltam miért ne próbáljam meg. Elmentem, a teszt körülbelül 1 órát vett igénybe, és utána megkaptuk postán az eredményt. Pár hét múlva a postaládába kaptam egy nagyon szép oklevelet arról, hogy az IQ-m 132-134 között van és megkaptam a tagságról szóló tájékoztatót is. A 130> eredmény nem jár automatikus tagsággal, természetesen van egy jelképes éves tagdíj, amiért viszont cserébe nagyon érdekes programokon lehet részt venni. Tulajdonképpen ez egy felület, ahol hasonló gondolkodású emberek ismerkedhetnek egymással, eszmecserét folytatnak és közösséget alkotnak.
Pont egyébként egy másik EPAM-os kollégám bíztatására léptem be a klubba, úgyhogy rajtunk kívül is vannak nálunk Mensa tagok. Úgy tudom, tervbe van véve egy cégen belüli tesztírás, úgyhogy biztos leszünk még többen is. J
Niki: - Nekem már régóta szerepelt a bakancslistámon, mert kiskorom óta imádtam a logikai játékokat és a rejtvényeket. Egy hétvégén leültem, összeírtam hogy mit szeretnék csinálni az életemben és ez is felkerült a listára. Egy nagy bögre kávé után pedig elmentem megcsinálni a tesztet és sikerült. Nagyon jó közösség, nagyon nyitottak ott az emberek és szerinetem nagyon jól éreznék magukat az EPAM-os kollégák is. Érdemes megpróbálni a tesztet, nem mindenkinek sikerül elsőre, de nem kell elkeseredni. A tagsággal járó programok viszont nagyon sokszínűek és hétköznapi emberként sokra nem is nyílna lehetőség eljutni. Legutóbb az egyesülettel például az állatkertbe az igazgató vezetésével tekinthettünk be a kulisszák mögé legutóbb.
A Mensa nemzetközi egyesület, amelyet 1946-ban alapítottak Angliában. Ma mintegy 140 ezer tagja van a világ száz országában. Magyarországi szervezete a Mensa HungarIQa. A Mensa célja, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre. Egyetlen tagsági kritériuma az emberek két százalékára jellemző intelligenciaszint elérése valamely – a Mensa felügyelő pszichológusa által elfogadott – intelligenciateszten. (forrás: Mensa HungarIQa )
- Milyen előnyökkel jár az IT karrier?
Anna: - Alapvetően azért választottam ezt a területet, mert engem kifejezetten érdekel az informatika. Egyrészt a technológia egyre nagyobb hangsúlyt kap a mindennapi életben, dinamikusan fejlődik, folyamatosak az újítások. Nagy a felvevő piac, a kínálat viszont kicsi, így megvannak a recruitment terén is a kihívások, de éppen ettől lesz izgalmas.
Niki: - Szerintem fontos előny, hogy könnyű összeegyeztetni a magánélettel, nem csak nőknek. Sok férfi kollégám marad otthon például a beteg gyerekkel, odébb tudunk rakni egy meetinget, ha szülői értekezlet van. A folyamatos megújulás rengeteg izgalommal jár, és aki szereti a változatosságot, annak kimondottam ajánlom. Emellett gyakoriak a kisebb projektek és lehetőség van külföldre is utazni. Voltam például már Hollandiában, Angliában és Németországban is.
- Mit tanácsolsz azoknak a lányoknak, akik egy napon szeretnének elhelyezkedni az IT szektorban?
Anna: - Ami nekem sokat segített , hogy már volt pár munkahelyem, így megtapasztaltam, hogy mi az, amit nem szeretek, és mi az, amit szívesen csinálok. Nagyon fontos , hogy milyen csapattal és csapaton belül milyen feladatkörökben tudok jól dolgozni. Kellett idő, hogy ez kialakuljon. Szóval azt tanácsolom, legyenek bátrak és merjenek váltani, ha rájöttek mit is szeretnének csinálni!
Niki: - A főiskola alatt megtanultam, hogy a lányok általában később kezdenek el foglalkozni a programozással, és emiatt azt hiszik hátrányból indulnak. Pedig a főiskolán az alapoktól kezdődik minden. Úgyhogy, ha valaki épp a felsőoktatási intézmény kiválasztása előtt áll, és még sosem programozott ne féljen, nem késett le semmiről! Nem feltétlenül kell matekzseninek lenni a fejlesztéshez; a hétköznapi munka során nagyon ritkán van szükség komoly matematikai tudásra. Ha pedig még egy dolgot kiemelhetek a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára, az az, hogy ne a filmekből és a pop-kultúrából megismert, a pincében kódoló kockás inges figurákra asszociáljanak, ha meghallják, hogy valaki programozó, mert ez kicsit sem fedi a valóságot. Rengeteg féle ember dolgozik itt, és a folyamatos csapatmunka miatt pedig a jó szociális készség kifejezetten fontos előny ebben a szakmában.
Anna: - Pontosan! Én például pont itt szerettem bele és lettem jóga-függő a közös EPAM jógaórák során. Ráadásul sok csapatépítőt szervezünk, továbbképzéseket tartunk a dolgozóknak, barátságos légkörben telik nálunk a munka. Csak ajánlani tudom! (És nem csak azért, mert ez a munkám :) )
