A jelenlegi és az elmúlt szülő generációk számára is természetes volt, hogy már mielőtt a gyerekük megszületett körbevették magukat könyvekből szerezhető tudással, csecsemőgondozásról, gyereknevelésről. Ezek ma is elérhetők, de közben nem egészülnek ki az altatásról és a dackorszakról szóló fejezetek azzal, hogyan induljon el valaki a gyereke digitális nevelésében. A CRAFT Jövő utcája tudományos kiállítás egyik vendége lesz Tóth Dániel, virtuálpszichológus, akivel már előzetesen beszélgettünk arról, mi a szülők felelőssége, milyen lehetőségeik vannak a gyerekeik felkészítésében.
Mi az a fokozatosság, illetve tudatosság, melynek mentén egy kezdő szülő a csecsemőt elkezdi vezetni ezen az úton?
„Míg a digitális világra való felkészítést nem lehet elég korán elkezdeni, a „digi” világba való bevezetést érdemes alaposan megfontolni. Óvodás korban már meg lehet nézni, kipróbálni egy-egy oktató játékot, mesefilmet közösen, de fontos hogy ott legyünk a gyerek mellett és ezek után mindig beszélgessünk el az élményekről. Szintén nagyon fontos hogy az első években szülőként szigorúan őrizzük a kereteket, a digitális világban töltött időt inkább percekben és ne órákban mérjük. Az internet világába belépve a gyerek funkcionális felnőttnek számít, így egyedül csak akkor engedjük „bóklászni”, ha már felkészítettük mindarra, amivel itt találkozhat az internetes bűnözőktől kezdve, a trollokon át a felnőtteknek szánt tartalmakig. Így, amikor már egyedül engedjük felfedezni ezt a világot, az első készüléket, amit a gyerek kezébe adunk érdemes speciális szűrőkkel ellátni és gondoskodni róla, hogy csak neki való tartalommal találkozzon.„
Melyek azok az attitűdök, készségek, amik felé tudatosan lehet irányítani a gyerek nevelését, hogy később készen álljon a digitális világ befogadására, hogy képes legyen megfelelően kezelni, illetve más szempontból, a tevékenységek szempontjából a helyén kezelni ezt?
„A tudatosság messze a legfontosabb. Ez pedig leginkább úgy tud fejlődni, ha a gyerekünkkel rendszeresen beszélgetünk a digitális világ sajátosságairól. Arra érdemes megtanítani, hogy ő maga legyen minél tudatosabb felhasználó; hogy figyeljen rá, mivel, mennyi időt tölt, milyen viselkedéseket gyakorol online, és mindez hogyan viszonyul az offline életéhez. Például ne csináljon olyat online, amit offline se tenne, ne írjon másnak olyan kommentet, ami neki rosszul esne. Gondolkodjon, mielőtt letöltene valamit, megosztana magáról információkat.
Ezen készségek elsajátításához egy ideig a szülőnek képletesen ugyanúgy fognia kell a gyereke kezét, mint egykor, amikor járni tanította, ez a feladata most is. Jelen lenni, követni és figyelemmel kísérni.”
Jogosan hiszik-e a szülők, hogy lekéshetnek valamiről a gyerekeik, ha nem adnak “időben” a gyerek kezébe kütyüket?
„Egy buszról, vagy mozifilmről lekéshetnek, de a fejlődésük szempontjából semmiről nem maradnak le akkor sem ha, csak serdülőkorban vesznek először a kezükbe okos kütyüt. Ennek inkább a fordítottjára érdemes odafigyelni, vagyis bölcsődés és óvodás korú gyereket nem szabad rendszeresen órákra magára hagyni tablettel, okos telefonnal mert az rá nézve több szempontból káros, viselkedési és figyelmi zavarokat eredményezhet.”
Hogyan tud maga a szülő felnőni a technológiai kihívásokhoz? Mit tehet azért, hogy ő is képben legyen?
„Ahhoz hogy az internet és digitális világ dzsungelében előforduló jelenségekre fel tudjuk készíteni a gyerekeket, nekünk is képbe kell kerülnünk olyan jelenségekkel kapcsolatban, mint a cyber bullying, sexting, szelfitisz, a függőség és az egészséges határok kérdése. Ezen témakörökben egyre több érdekes cikk és kutatás készül, az én ilyen témájú ismeretterjesztő videóim is elérhetők a Pszichológus Pasi youtube csatornán. Ugyanakkor ennek nem elég egyszer utánanézni, folyamatosan művelődni kell. Ebben nagy segítség lehet maga a gyerekünk, hiszen kifejezi, hogy mit szeretne, és ha mondjuk, hatéves csemeténk közli, hogy az új Mortal Kombat játékkal akar játszani, akkor kötelességünk megnézni, ez vajon neki való-e. Ráadásként tőlük remekül megtanulható, hogyan kell kezelni a legújabb eszközöket…
Szakemberként szerinted mi a legnagyobb kihívás, illetve a legnagyobb előny a gyerekek, illetve a szülők részéről a digitalizációban, a technológia soha nem tapasztalt gyorsaságú fejlődésében?
„A gyors fejlődés maga a kihívás. Korábban ötven év alatt nem fejlődött annyit a technológia, mint most tíz év alatt. A legnagyobb feladat ezzel úgy lépést tartani, hogy ezeket az eszközöket, lehetőségeket ésszel, tudatosan, és bölcsen tudjuk használni. A gyerekeknek ez még nehezebb, mert, ahogy az idősebb generáció tagjai napról- napra kicsit lemaradnak, a fiatalabb generáció napról-napra egyre inkább magára marad ebben a világban. Bár ezt ők rövidtávon nem bánják, hosszú távon kárát láthatják, a digitális világ ugyanis elsősorban a pillanatnyi impulzusokkal dolgozik. Nem nagyon fejleszt olyan dolgokat többek között, mint a türelem, az önreflexió, az empátia vagy a tudatosság, így ezek elsajátításában a szülőknek, tanároknak, azaz a felnőtteknek kell segíteni.”
Tóth Dániel virtuálpszichológussal a CRAFT Jövő Utcája tudományos kiállításon, május 5-én, 10 órakor találkozhatnak, ahol egy előadás után a jelen lévők kérdéseire is válaszol.
