Végh Norberttel, az EPAM Senior Director-ával még augusztusban beszélgettünk arról, hogyan kezelte a cég a járványhelyzetet, mik a tanulságok és hogyan látja ő a jövőt. Ahogy a beszélgetésben is elhangzott, jelenleg is minden percről-percre változik, így szavai már ma is más hangsúlyt kapnak, mint akár néhány hete. Az azonban állandó, hogy a nyílt és egyenes kommunikáció alapvető.
Emlékszel rá, hogy mi volt az első gondolatod, amikor világossá vált, hogy olyan helyzet alakult ki, ami korábban sosem?
Visszaugrom kicsit az időben, január 31-re. Ekkor tartottuk az EPAM téli partiját, ami egy több, mint ezer fős rendezvény volt. Már ezen az eseményen beszélgettünk több kollégámmal arról, mi történik éppen az ázsiai irodáinkban a COVID kapcsán és szóba került az is, miért korlátozzák az üzleti utakat. Itthon ekkor még nem volt ez a téma a napi közbeszéd része és erős kontraszt volt az itthon dolgozó és a sokat utazó, globális közegben mozgó kollégák nézetei között. Néhány hét elteltével aztán mi is leállítottuk az üzleti utakat és elkezdtük átgondolni, hogyan lehet korlátozni a személyes megbeszélések számát és létszámát, hogyan tudunk átállni virtuális meetingekre. Március elejére leálltunk az összes offline eseménnyel is. Így tehát január 31-e volt az a nap, amikor szembesültem vele, hogy itthon is szélesebb „platformra” kerülhet a járványhelyzet.
Azaz gyakorlatilag mire a nagy többség ezzel szembesült, addigra a fejetekben már volt egy kész forgatókönyv?
Így van. De nem azért, mert annyira okosak vagyunk, hanem egyszerűen azért, mert az EPAM ma már Japántól az Egyesült Államok nyugati partjáig jelen van. Ahogy sorban történtek az események, és folyamatosan érkeztek az információk, nagyjából tudtuk előre, hogy mi lesz a következő lépés. Emellett nagy cégként van úgynevezett „üzletfolytonossági tervünk”. Rendszeresen kell tesztelnünk ezt és auditokon is át kell mennie időről, időre. Február elején volt az a pont, amikor leültünk és meghoztuk a döntéseket, felkészültünk arra, hogy élesben át kell állnunk a következő hetekben egy másféle működésre.
Aztán jött a kijárási korlátozás. Ez mennyire jelentett a tervben egy új pontot?
Mire Magyarországon életbe lépett a kijárási korlátozás mi már otthonról dolgoztunk. Februártól mindenkit bátorítottunk a távoli munkavégzésre, majd március elején-közepén néhány nap alatt minden magyarországi EPAM iroda átállt a távoli munkára. Globálisan is hasonlóan történt, három nap alatt az EPAM 98 százaléka távoli munkavégzésre kapcsolt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a az üzletfolytonosságért felelős csapattal a teljes munkavállalói kört, kb 1700 főt egyesével megvizsgáltunk abból a szempontól, hogy milyen feltételek adottak számukra ahhoz, hogy otthonról dolgozzanak. Mik a teendőink? Mely ügyfelektől kell erre külön engedélyt kérni? Az elsődleges cél az az volt, hogy mindenkit biztonságban tudjunk és az otthoni munka lehetőséget megteremtve haza tudjunk költöztetni - de nyilvánvalóan arra, hogy mindez ilyen gyorsan történik, ugyanúgy, ahol a világ, mi sem voltunk felkészülve. A helyzet rengeteg rugalmasságot követelt az emberektől, köszönettel tartozom mindenkinek.
Bár jelenleg is a vírushelyzet határozza meg a mindennapokat, de most már jópár hónap áll mögöttünk és vannak tapasztalatok. Hogy látod, hogyan hatott ez az emberekre, akik itt dolgoznak? Van-e képed arról, hogy hogyan viselték ezt az időszakot, ezt az átállást?
Valóban, a történet nem ért még véget. Magunk mögött hagytunk egy világot és egy új világ kezdeténél tartunk. Számunkra nagyon fontos elem volt, hogy az első naptól folyamatosan szondáztuk, kérdeztük mind az ügyfeleinket, mind a munkavállalóinkat. Ez a mai napig így van, a rendszereinkben van egy alkalmazás, amely napi szinten lehetőséged nyújt arra, hogy az emberek visszajelezzenek, hogy a munkakörülményeik megfelelőek-e, hogy szükségük van-e bármilyen segítségre, hogy érzik magukat, hol terveznek munkát végezni a következő időszakban vagy hosszabb távon.
Ennek megfelelően próbáljuk meg előkészíteni mind a közeljövőt, mind a hosszabb távú működést. Emellett nagyon fontos, hogy nyíltan, direkt módon kommunikáljunk a munkavállalókkal. Többszáz fős virtuális meetingeket tartottunk a helyzet értékeléséről, a várható lépéseinkről, illetve ezeken a megbeszéléseken lehetőség szerint az összes kérdésre válaszoltunk. Úgy, hogy néha a válasz az volt, hogy nem tudjuk. Ha valaki megkérdezte, „Mikor lesz ennek vége, mikor tudok visszamenni az irodába?” vagy, hogy „Garantálni tudjuk-e, hogy semmiféle tömeges elbocsátás nem lesz?”, akkor egyszerűen bevallottuk, hogy nem tudunk a kérdésre válaszolni. Mindenki másként éli meg a COVID-dal kapcsolatos kockázatokat, tehát egy nagyobb embertömegnél, nagyon különböző, sokszor teljesen ellentétes kérdésekkel, kérésekkel, félelmekkel szembesültünk.
Mint ahogy valószínűleg minden egyes ajtó mögött, az otthonokban, a home office-ban különbözőképp oldották meg a munka és a magánélet szétválasztását. Tudtatok ebben segíteni nekik?
Mindent megtettünk, hogy ebben is tudjunk segíteni és nagyon érdekes helyzetek adódtak. Más megközelítést igényelt az, akinek a munka mellett az online oktatás, akár több különböző korú gyerek felügyelete is a „nyakába szakadt” és megint mást az, aki egyedül él, vagy az, aki nemrég csatlakozott a céghez. Egészen más csatornákon, más gyakorisággal kellett segíteni őket. Nagyjából hetente kértük és a mai napig kérjük a kollégákat, hogy klikkeljék be nemcsak azt, hogy honnan dolgoznak és hogy minden feltétel adott-e a munkájukhoz, hanem arra is adjanak visszajelzést, hogyan érzik magukat. Ha azt láttuk, hogy valakinek segítségre van szüksége, akkor akár direkt módon is próbáltuk elérni, illetve van egy központi levelezőlistánk, ahova bárki, bármikor megírhatja a kérdéseit. Ha azt láttuk, hogy egy-egy téma kapcsán több hasonló kérdést merült fel, akkor azt publikáltuk a különböző belső fórumokon, nagyobb virtuális meetingeken. Emellett különböző rendszerességgel, eleinte naponta, kétnaponta küldtünk hírlevél jellegű update-et arról, hogy mi a helyzet aktuálisan a régiónkban, az országban, milyen szabályozások vannak, mit csinálunk az EPAM-on belül és mik a következő lépések, amiket tervezünk. Gyakorlatilag ezek voltak az eszközeink, emellett van néhány informális csatorna is, ahol a munkavállalóink kellő humorral és kritikusan meg szoktak jelenni. Például van egy zárt FB csoportunk is, aminek láthatóan megnövekedett a forgalma az elmúlt hónapokban.
Mi volt ezeknek az informális beszélgetéseknek a fő témája?
Nagyon érdekes volt látni, hogy a rengeteg problémafelvetés mellett a kollégákban milyen erős volt a vágy, hogy segítsenek és nagyrészt ennek nyomán születtek fantasztikus dolgok, amikre nagyon büszke vagyok. Felsorolni is sokáig tart: PC-ket adományoztunk olyan alapítványoknak, akik a digitális oktatásból kimaradó gyerekeket és tanárokat segítették eszközökkel, pénzbeli adományt juttatunk el mindhárom EPAM város, Budapest, Debrecen, Szeged karantén kórházának, önállóan feldolgozható Scratch online tananyagot fejlesztettünk gyerekeknek, az Egyesült Államokban saját maszkot tervezett a dizájn cégünk, melyeket itthon legyártattunk és eladományoztunk. A mai napig részt vesznek az amanoba.hu online oktatást segítő kezdeményezés munkájában önkéntes kollégáink. Emellett az EPAM Garage-t (kollégák által kezdeményezett EPAMosok tech „barkács” labja, többek között saját építésű 3D nyomtatókkal felszerelve – a szerk.) is igénybe vettük maszktartók 3D nyomtatására. Ezekre mind nagyon-nagyon büszke vagyok és ezúton is, ismételten köszönöm a kollégáknak, hogy felismerték, hol tudunk segíteni és aktívan közre is működtek.
A szavaidból az derül ki, hogy a körülményekhez képest kifejezetten jól vizsgázott a kialakított, új rendszer. Vajon tartósan erre rendezkedhetnek be az embereitek vagy ez csupán átmeneti megoldás?
Az a világ, ami korábban volt, a megszokott formájában nagy valószínűséggel nem fog visszatérni. Így mi is egy új típusú működésre készülünk. A pólus egyik végén az áll, hogy mindenki az irodában végzi a munkáját, a másikon, hogy mindenki otthonról. Valahol a kettő között „fogunk találkozni”. Amin jelenleg is dolgozunk, az az, hogy megteremtsük a lehetőségét annak, hogy azok, akik az irodában szeretnének dolgozni ezt biztonságosan megtehessék. Ennek érdekében mind a három városban, ahol jelen vagyunk, tehát Budapesten, Szegeden és Debrecenben több emeleten is átrendeztük az irodákat, hogy megfeleljenek a távolságtartás követelményeinek és a WHO ajánlásoknak. Így lehetőséget tudunk biztosítani azoknak, akik szeretnének állandó jelleggel az irodából dolgozni, illetve azoknak is, akik csak időszakosan vagy egy-egy napot szeretnének bent tölteni. Egy alkalmazáson keresztül egyszerűen foglalhatók helyek az irodában, ha például olyan fázisban van egy projekt, amihez mindenképpen személyes egyeztetés kell, akkor a csapattagok be tudnak jönni néhány napra. Ez most különösen fontos, hiszen időközben az üzleti világnak azon része, akikkel mi dolgozunk - úgy tűnik - stabilizálódott, jelenleg több nagy projektünk indul. Nagyon aktívan toborzunk, és bár nem álltunk le korábban sem, júliustól kezdve újra teljes gőzzel keressük a leendő EPAMososkat.
Említetted, hogy szinte valós idejű, napi szintű visszajelzéseket kaptok. Hogyan tapasztaltátok, az embereknek mi a véleménye erről a (hoteling – a szerk.) rendszerről, amit most vázoltál? Hogyan érzik magukat?
Ez nehéz kérdés. Azt látjuk, hogy az emberek szorosabban kötődnek a céghez ebben a rugalmasabb kontextusban, ami jelenleg rendelkezésre áll. Attól függően, hogy milyen események zajlanak, a vírus milyen kockázatot jelent, változik azoknak az embereknek a száma, akik egy vagy több napot az irodában töltenének. Ez is hatással van tehát arra, hogy ki mennyire elégedett azzal, hogy milyen lehetőségek vannak. Az egyik oldalon van egy lehetőség, ami szabadságot ad, a másik oldalon meg van egy korlátozó tényező, ami ezt a szabadságot elveszi. A változók a vírushelyzet mellett gyakorlatilag hétről-hétre alakulnak, ezért nehéz egyértelműen válaszolni erre a kérdésre, sajnos.
Mi a helyzet az ügyfelekkel, hogyan érintette őket az, hogy ti most más keretek között, máshonnan, máshogyan dolgoztok?
Az EPAM ügyfélportfoliója elég összetett, minden iparágban jelen vagyunk és a járványnak nagyon eltérő hatása volt a különböző területeken. Az utazással, turizmussal kapcsolatos iparágakat egészen másképp érintette, mint mondjuk az egészségügyi szolgáltatókat. Olyat is láttunk, hogy egy adott ügyfelet negatívan érintett az első időszak, most pedig sokkal erősebb az üzletük, mint korábban. Hogy egy példát is mondjak, egy parkolási szolgáltatással foglalkozó ügyfélnek egyik napról a másikra eltűntek a bevételei, az összes projektjüket le kellett állítani. Majd az idő előrehaladtával, ahogyan a korlátozásokat elkezdték feloldani, változott a helyzet. Ma ott tart ez a cég, hogy nemcsak hogy a korábbi időszak szintjére emelkedett a bevétele, hanem amiatt, hogy a közösségi közlekedés a háttérbe szorult, komoly problémái adódtak abból, hogy nem bírja el a rendszere a terhelést. Az összes olyan projektjük, ami néhány hónappal ezelőtt úgymond „ment a levesbe” most gőzerőre kapcsolt. Összeségében tehát a makró helyzet - ha a teljes ügyfélportfoliót nézzük - stabilizálódott, de nem lenne reális, ha azt mondanám, vagy bárki azt mondaná, hogy üzleti szempontból helyre állt a világ rendje. Nem tartunk itt. Továbbra is napi szinten figyelni kell, hogy mi történik az ügyfelekkel, mi történik a különböző országokban és egy nagyon-nagyon labilis környezetben operálunk.
Volt olyan az elmúlt néhány hónapban, amikor azt érezted, hogy most tényleg nagyon nehéz döntést kell hoznod?
Májusban volt ilyen, az akkori nagyon bizonytalan üzleti környezetben kellett felelős döntéseket hozni.. Az elsődleges cél az volt, hogy hosszútávon megőrizzük a munkahelyeket, ezért közös megegyezéssel ideiglenesen részmunkaidőre állítottunk kollégákat. Bár összességében ez csak néhány százalékát jelentette a munkavállalóinknak, mégis nyilvánvalóan nagyon nagy terhet rótt minden érintettre. Ma már örömmel mondhatom, hogy az eltelt idő alatt folyamatosan hoztuk vissza az embereket teljes munkaidőre.
Egy IT cég szemszögéből melyek azok a területek, melyek a most alakuló életünk részei maradnak, mi lesz teljesen új?
Azt gondolom, hogy továbbra is szükség van fizikai jelenlétre, így én nem hiszek abban, hogy minden virtuális lesz. Még az IT cégeknél is, akik ökoszisztémában, kultúrában sokkal jobban fel voltak készülve erre helyzetre, egy hibrid működési modellre kell átállni, ami sokkal nagyobb rugalmasságot igényel, mint, a korábbi, megszokott működés. A pontos válaszok azonban még váratnak magukra, annak, aki ma tudja a válaszokat, valószínűleg túl nagy az önbizalma vagy nem mond igazat. Egy azonban minden körülmények között biztos, hogy továbbra is igen fontos lesz a rendszeres és nyílt kommunikáció, annak minden nehézségével együtt.
