A debreceni EPAM-osok egy csoportja tavaly év végén olyan képzésen vett részt, mely meghatározó volt számukra. Kollégáink az Országos Mentőszolgálat közösségi, újraélesztési és elsősegélynyújtási tréningjét végezhették el. A résztvevőkben mély nyomott hagyott ez a találkozás, azóta pedig sokunk számára tréning nélkül is világossá vált, miért is érdemes nagyobb figyelemmel, tisztelettel fordulni azok felé, akik a hétköznapokban magától értetődően segítenek, akár az életünket megmenteni.
Nyikos Erzsébettel - vagy ahogyan mindenki ismeri - , Böbével, a debreceni EPAM HR People Partnerével még március legelején arról beszélgettünk, miért volt emlékezetes a tréning és hogyan folytatódott a cég és a mentősök kapcsolata.
Hogyan indult a kapcsolat az Országos Mentőszolgálattal?
Tavaly év végén egy közösségi oldalon találkoztunk a közösségi újraélesztési tréningről szóló felhívással, melyből kiderült, hogy cégek jelentkezését várják. Egyből felkeltette az érdeklődésemet a lehetőség és hamar kiderült, hogy a kollégáim is szívesen részt vennének egy ilyen oktatáson, ezért felvettem a kapcsolatot az Országos Mentőszolgálat illetékesével.
Mi fogott meg annyira a felhívásban?
Úgy éreztem, hogy az egy olyan tréning, amely valóban hasznos tudást nyújt, hiszen az élet bármikor hozhat olyan helyzetet, amikor alkalmazni tudjuk az itt szerzett ismereteket. Amikor mentőt kell hívni, sokszor nehéz megtenni az első lépéseket, segíteni annak az embertársunknak, aki bajba került. Bár van jogosítványom, így elvileg én is átestem ilyen képzésen, a gyakorlatban szerintem ez a többségnek nem mindig bizonyul elegendőnek. A Mentőszolgálat emberei a jelentkezésünk kapcsán elmondták, hogy az a céljuk, hogy minél többen aktívan részt tudjanak venni egy segítségnyújtásban és képesek legyenek a lehető legjobban eljárni, míg kiérkezik a mentő. Így nagyon örültek, hogy céges csoportként jelentkeztünk.
Milyen keretek között és hányan vettetek részt a tréningen?
11 EPAM-os kolléga végezte el az egynapos képzést volt, a tavalyi év végén, egy szombati munkanapon. A debreceni irodában kb. 150 fő dolgozik, így azt mondhatom, hogy arányában jelentős volt az érdeklődés az egyébként 10-15 fős maximum létszámú tréningre. Kifejezetten gyakorlatorientált oktatást kaptunk, ami nagyon életszerű volt, mert egészen más elméletben hallani ezekről a dolgokról, mint egy aktív és nap, mint nap dolgozó mentős szájából. Életszerű szituációkat játszottunk el, valódi eszközökkel, például defibrillátorral, ami egyébként a nagyobb épületekben, intézményekben bárki számára elérhető és használható vészhelyzetben. Lépésről lépésre vettük végig, mi a teendő például akkor, ha valaki fekszik az utcán, végig vettük a folyamatot onnantól, hogy mi az első gondolat, ami megfordul ilyenkor legtöbbünk fejében. Korábban soha nem részesültem ilyen hasznos, gyakorlati képzésben és a kollégáim is erről számoltak be.
Mi az, ami a legnagyobb hatással volt rád ezen a napon?
Nagyon mély benyomást tett rám az a nap, így több dolgot is ki szeretnék emelni. Önmagában az nagyon ösztönző volt, hogy a mentős szakápoló 24 órás műszak után tartotta meg számunkra a képzést, ami hihetetlen elhivatottságról tanúskodik számomra. Amikor ilyen magatartással találkozik az ember, átértékeli a mindennapjait, példaértékű és lelkesítő volt ezt látni. Gyakorlati tanács pedig, amit el szeretnék mondani, hogy amennyiben mentőt kell hívnunk, mindig törekedjünk arra, hogy az egészen pontos címet adjuk meg, igyekezzünk minél jobban körül írni a helyet, ahova riasztjuk a mentőt. Sokszor a pontatlan cím miatt veszítenek értékes perceket a mentősök, ezért bármilyen nehéz is összeszedettnek lenni egy vészhelyzetben, ha tudatosítjuk magunkban a cím fontosságát, élesben be fog ugrani és segíteni tudunk vele.
Miután a képzés lezajlott az EPAM számítógépeket adományozott a mentőállomás dolgozóinak. Hogyan kanyarodott ebbe az irányba a kapcsolat az Országos Mentőszolgálattal?
A tréning, amelyen részt vettünk a mentőállomáson, egy külön teremben zajlott. Már akkor láttuk, hogy a számítástechnikai eszközök, - projektor, monitor, számítógép - amelyeket az oktató használt, eléggé elavultak. Ennek kapcsán kezdtünk el gondolkodni, hogyan tudnánk megoldást találni arra, hogy korszerűbb eszközeik lehessenek. Egyeztetettünk cégen belül és az Országos Mentőszolgálattal is, így végül az igények és a lehetőségeink felmérése után 10 darab laptopot adományoztunk, ezzel szerettük volna segíteni a felbecsülhetetlen értékű munkájukat. Mivel ők maguk is részt vesznek e-learning képzéseken, illetve a számunkra tartott tréninghez is szükségesek megfelelő eszközök, nagyon örültek a segítségnek, hiszen mostanáig minderre egyetlen közös gép szolgált. Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt részt venni a tréningen és mindenkinek csak ajánlani tudom, ha teheti, vegyen részt és találkozzon a mentősökkel, ismerje meg jobban a munkájukat és azt, mi, civilek, hogyan tudjuk legjobban támogatni ezt, amikor vészhelyzet van vagy akár akkor is, ha nincs.
