Egy tech cég kulisszatitkai

„Senkinek nem úgy indul a karrierje, hogy mindent tud és van öt év tapasztalata ...”

2020. február 28. - KárpátiJdt

Hegedűs Andrea karrierjét egy óceánjáró hajón kezdte és 15 év világjárás után kötött ki a cégnél. Jelenleg Senior People Programs Specialist-ként dolgozik, az EPAM-os kollégák az ő segítségével készülhetnek az ügyfélinterjúkra.

webp_net-resizeimage_17.jpg

Hogyan tölt el egy ember 15 évet egy luxushajón, hiszen ez egy nagyon embert próbáló munkának tűnik, amellett, hogy biztosan nagyon izgalmas is. Miért és hogyan döntöttél arról, hogy ilyen hosszú ideig maradsz a hajózás mellett?

Én sem 15 évre készültem, csupán egy szerződésre, azaz 6 hónapra. Korábban itthon krupié voltam, kaszinóban dolgoztam. Akkor még ’95-ben a kalandvágy hajtott a karrieremben, egy kedves ismerősömmel úgy gondoltuk, mi lenne, ha kipróbálnánk magunkat külföldön is. Egy szerződés és utána visszamegyünk a pesti kaszinóba. Az első szerződésnél külön hajón voltunk, a második szerződésre azért mentünk vissza, mert ugyanarra a hajóra kerültünk. A harmadik szerződésre azért, mert ezt a kedves barátomat kinevezték Supervisor-rá. Szépen sorban minden szerződésnek volt oka, hogy miért mentünk vissza. Voltam krupié, később Supervisor, Assistant Manager, majd az utolsó években Kaszinó Manager. Egy szép, kerek születésnapon úgy döntöttem, „leszállok a hajóról”, adok magamnak öt évet Magyarországon, megvalósítom önmagam, elvégzek egy egyetemet HR szakon, szabályoztatom a fogamat, szóval mindazt, amit a hajón nem lehet.

Mi az esszenciája ennek a hajós létnek, munkának?

Bár kívülről igazi luxusfoglalkozásnak tűnik, valójában nem az, többek között azért sem, mert a hajón nem nagyon van szünnap. Sokat kell dolgozni, 10, vagy akár 12-14 órát is. Cserébe az ember utazik, jól keres, barátokat szerez és olyan élményeket is, amelyek pénzért nem megvásárolhatók. Összesen 93 országban jártam és azt hiszem, hogy bárhova el tudnék menni a földkerekségen úgy, hogy nem kellene szállást foglalnom, mert mindenhol akadna ismerős vagy barát, aki szívesen lát.

Hogyan indult ezek után az EPAM-os karriered?

2010 májusában költöztem vissza Magyarországra és amikor hazajöttem, olyan munkát kerestem, - az egyetemet levelezőn végeztem - ami érdekes és persze, amihez értek is. Tizenöt év alatt a hajón az ember rengeteg tapasztalatra, tudásra tesz szert, ám erről nincs papír. Tehát keresnem kellett egy olyan lehetőséget, ahol nem bizonyítványra, hanem tudásalapú tapasztalatra volt szükség. Először egy kis cégnél dolgoztam, akik tárgyalástechnikai tréningeket tartottak, itt adminisztráltam, a tréninganyagokat fordítottam angolról magyarra és magyarról angolra. Később innen ajánlottak be az EPAM-hoz, amikor az a kolléganő, akit helyettesítettem, visszatért a munkába. Az akkori skót „nagyfőnöknek” lettem az asszisztense -, de azután innen elcsábított az Origo Filmstúdió, ahol végül nem találtam meg a számításaimat. Amikor eljöttem az EPAM-tól, többen mondták, hogyha esetleg meggondolod magad, visszavárunk. Így kerültem vissza egy fél éves kitérő után az EPAM- hoz, akkor már angoltanárként.

Miként alakult a cégnél az elmúlt hét éved?

Nagyon szerettem tanítani, de sajnos ennek is végeszakadt, mert felnőttoktatásban már csak olyan taníthat hivatalosan, akinek ezirányú végzettsége van. Így cégen belül találtam új területet és szerepkört: HR Business Partner lettem. Egy átszervezés után pedig „lecsapott rám” az egyik minszki kolléganő, aki indított egy „pilot projektet”, amelynek a lényege abban állt, hogy az itt dolgozóknak segítsünk a cégen belüli profiljuk összeállításában. Ez tulajdonképpen olyan, mint egy LinkedIn profil, csak ez egy belső profil, amin az ügyfelek böngészhetnek az EPAM-os szakemberek között. Ezért különösen fontos, hogy jól legyen összeállítva és megfogalmazva, hogy segítsen, „eladni” az adott szakembert a projektnek. Ha aztán úgy dönt, hogy érdekli az adott ember és behívja egy ügyfél interjúra, (ami tulajdonképpen egy állásinterjúhoz hasonlít – a szerk.) akkor én segítek abban is, hogy megfelelően felkészült legyen az interjúalany. Mára ez kinőtte magát, már nem csupán kísérleti projekt, összesen hatan dolgozunk a csapatban az EPAM-nál. Amit kínálunk globális, tehát tulajdonképpen minden országból jelentkeznek erre a szolgáltatásra.

Visszatérve egy kicsit az ügyfél interjúra, erről még ejtsünk néhány szót, mit is jelent ez pontosan?

A projektre kerülés előtt általában két különféle típusú interjún szoktak részt venni az emberek, az egyik a technikai, a másik az ügyfélinterjú. A technikai interjú elméletileg nehezebb, gyakorlatilag szerintem a könnyebb, mert egyértelműen kiderül, megvan-e a szükséges tudás, avagy nincs. Az ügyfélinterjú a nehezebb dió, mert ez egy afféle szürke zóna azoknak, akik nem vettek még részt ilyenfajta megmérettetésben. Mindez ráadásul angolul és egy online felületen zajlik, amitől sokan nagyon tartanak. Természetesen csodát tenni én sem tudok, hiszen nem lehet senkit felkészíteni az összes lehetséges kérdésre. De ha nagy vonalakban megnézzük, hogy egy ügyfélinterjú miről is szól, akkor azt látjuk, hogy sokkal inkább az emberei oldalt, a személyiséget vizsgálják: azaz az érdeklődési kört, hogy az illető miben szokott hibázni, mit tesz ilyenkor, ha észreveszi, be tudja-e ismerni? Kinek, mik az erősségei, gyengeségei, kivel szeret együtt dolgozni és kivel nem szeretne semmiképp.

Gyakori itthon, hogy bár valaki elvégzett egy egyetemet, az angolja nem annyira erős, így, ha feltétel egy állásnál a nyelvtudás, inkább nem is jelentkezik rá.

Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy jó lenne, ha létezne az úgynevezett „chill pill”, amit az emberek bevehetnének interjú előtt, ugyanis nem az angolon fog állni vagy bukni a dolog. Még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon szigorúan a technikai tudáson. Ugyanis szerintem, ha valaki csillogó szemmel érkezik az képes megcsillogtatni az egyéniségét és azt mondani, hogy „én ezt nagyon szeretném, mindent meg tudok tanulni és tudom, hogy a tojáshéj a fenekemen, de itt vagyok, használjatok”, akkor félig nyert ügye van. Van egy nagyon jó „English Department” az EPAM-on belül, ahol akiknek angol felzárkóztatásra van szükségük, 9 hónapos tanfolyamokat kínálnak. Ez idő alatt simán el lehet érni egy B1 társalgási szintet, persze ha az a valaki hajlandó időt és energiát fektetni az angol tanulásba. Ha tehát valakit csak az angolja tart vissza, akkor jöjjön és jelentkezzen! Senkinek nem úgy indul a karrierje, hogy mindent tud és van öt év tapasztalata...

Tulajdonképpen a munkád, hogy másoknak segítesz, de mi a helyzet veled? Hogyan látod a következő EPAM-os éveidet?

A kérdés azért időszerű, mert mint nagy karrier váltó az EPAM-on belül, éppen azon gondolkodom, mibe is vághatnám a fejszémet. Hiszen még egy csomó dolog van, amiben szeretném magamat kipróbálni!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://epam.blog.hu/api/trackback/id/tr3815495252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.