Hét évvel ezelőtt Berlinből indult a Startup Safari, mely idén is visszatér budapesti állomásához! Az utóbbi években azonban nem csupán a startupok, hanem a legnagyobbak is kaput nyitnak az érdeklődőknek, akik különböző programokon keresztül bepillantást nyerhetnek a cégek életébe. „A minden út az IT-ba vezet… Autodidakta programozástól nemzetközi tech projektekig” című meetupon olyan szakemberek beszélnek majd a tapasztalataikról, akik ezt az utat járták be. Diószegi Ritával, a meetup „Rapidrandi” szekciójának egyik résztvevőjével beszélgettünk, aki földi kiszolgálóként dolgozott a Malév kötelékében és egy kényszerhelyzet következtében ma már szoftvertesztelőként boldog.
A te utad honnan és hogyan vezetett a mai karrieredig?
„Közgazdászként végeztem, HR szakirányon, majd a főiskola befejezése után kimentem pár hónapra Angliába nyelvet tanulni. Amikor hazajöttem, akkor a Malév Ground Handling-nél helyezkedtem el. A földi kiszolgálásnál dolgoztam a reptéren, aminek ugyan semmi köze nem volt a végzettségemhez, de mivel imádom a repülést és a gépeket is, ezért nagyon szerettem. Izgalmas volt, hogy minden nap más, és amikor 2011 első felében az EU-elnökséget Magyarország vezette, akkor részt vehettem annak lebonyolításában a Malév részéről. Aztán jött a Malév 2012-es csődje...
Lehetőségem volt egy új projektre jelentkezni az EPAM-hoz, ahol olyan embereket kerestek, akik nem rendelkeztek IT háttérrel. Bevallom, az első időkben a legnagyobb hajtóerő az volt, hogy sikerüljön elhelyezkednem, és legyen egy jó állásom, utána változott meg minden. „
Akkor tulajdonképpen nem volt más választásod, mint szó szerint beletanulni egy új szakmába.
„Valóban, hiszen szinte időm sem volt belegondolni, hogy mibe csöppentem. Utána már minden adott volt, és előttem volt az út, láttam magam előtt a következő lépéseket. Junior tesztelőként kezdtem dolgozni és persze tanulni. Hajtott a vágy, hogy bebizonyítsam, jó vagyok, és nem csak a technikai dolgokon múlik a siker. Amire szükségem volt, azt menet közben megtanultam, de ami az igazi löketet adta, hogy a felvételi interjúm során bizonyítani tudtam, hogy szorgalommal, józan paraszti ésszel, tudásvággyal, itt helye van az embernek. Kaptam egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy technikai háttér nélkül is lehet IT cégnél dolgozni, ha az ember valóban akar, tanul, és folyamatosan fejleszti magát.”
Milyen segítséget kaptál ezen az úton, kik voltak a segítségedre abban, hogy munka mellett, menet közben sajátíthass el egy teljesen új szakmát?
„Mivel én a cégnél tanultam és lettem szoftvertesztelő mindig voltak mentoraim, akik dícsértek, tanítottak és nevelgettek. Még így is sokszor merült fel bennem a kérdés, hogy jól csinálom-e a dolgom, nekem való-e egyáltalán ez? Szerencsére a nap végén mindig pozitív visszajelzéseket kaptam, így a sikerélménynek köszönhetően egyre jobban akartam teljesíteni.”
Mi volt a legnagyobb tanulópénz ezen az úton és mi az, amit nem javasolnál a mai fejeddel másoknak?
„Folyton kételkedtem magamban és szégyelltem a kérdéseket. Ma már nem tenném ezt, hiszen kérdezni nem szégyen, csak így fejlődhetünk. Nincs lehetetlen, de szorgalmasnak kell lenni, elhivatottnak. Akkor tudjuk csak sikeresen csinálni, ha hiszünk is benne!”
