Egy tech cég kulisszatitkai

Megbuktatták informatikából, nemzetközi díjakat hozott haza

2019. március 06. - EPAM

Rátai Dániel neve nemcsak azoknak lehet ismerős, akik otthonosan mozognak a technológia világában. A 2000-es évek közepén szinte minden létező díjat besöpört, amit feltalálók vagy kutatók megnyerhetnek, hiszen 19 évesen egy olyan virtuális valóság berendezést hozott létre, amitől leesett az álla a tech világ vezető kutatóinak is. A világ első asztali virtuális valóság berendezése, a Leonar3Do névre hallgató fejlesztés aztán világszerte ismert és alkalmazott eszköz lett, Rátai Dani – ahogyan mindenki ismeri – pedig lassan két éve az EPAM csapatának tagja. A szeptember 27-i EPAM IT Night egyik előadójaként és az EPAM VR Lab csapatának tagjaként beszélgettünk vele.

ratai.jpg

Szinte gyerek voltál, amikor hirtelen hatalmas sikert értél el a Leonar3Doval. Mikor és miért kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy létrehozz egy VR eszközt?

„A történet óvodás koromig nyúlik vissza, ekkor a nyolcvanas évek végét, a kilencvenes évek legelejét éltük, tehát a virtuális valóságnak nyoma sem volt. De valahol talán mégis; a korosztályom biztosan ismeri a Varázsceruza című rajzfilmet, amiben a főszereplő kisfiú térben rajzol és megelevenedik, amit felvázol. Emlékszem, hogy ovisként a film kapcsán azon kezdtem gondolkozni, hogyan tudnék egy olyan varázsceruzát készíteni, ami a térben tud rajzolni. Az volt a kiindulás, hogyan tudnék egy tollba olyan tintát rakni, aminek a sűrűsége megegyezik a levegő sűrűségével. De akkor csak eddig jutottam, mert rájöttem, hogy ez azért nem jó, mert akkor a térbeli „rajzot”elfújja a levegő, nem tudna tartósan megmaradni. Így oviban letettem róla, hogy ezt megcsináljam. Utána középiskolában aztán újra előjött a gondolat.”

A kettő között mit kezdett az iskolarendszer egy ilyen gyerekkel? Valakivel, aki 5-6 évesen olyan tintán gondolkodik, aminek a sűrűsége megegyezik a levegőével?

„Sokat tudnék erről mesélni. Az általános iskolai felvételin leszúrtak, mert a kutyának két lábat rajzoltam, mert az első kettő eltakarja a hátsó kettőt, de ezt nem fogadta el a tanító néni. Majd nem sokkal később az általános iskola első osztályában megállapították, hogy gyengék a matematikai képességeim. Rögtön az első osztály után iskolát is váltottam, az új iskolám szerencsére szuper volt. Középiskolában két sulit végeztem párhuzamosan egy lengyelt és egy magyart. A kintiben utolsó évben aztán megbuktattak informatikából, bár annyira nem zavart, mert addigra már elkezdtek jönni a versenyeredmények, és megvolt a magyar érettségim. Érdekes visszaemlékezni ezekre az élményekre, de összességében hatalmas szerencsém volt az iskoláimmal és rengeteg támogatást kaptam tőlük. A szüleim bár bölcsészek voltak támogattak, de nem nagyon értették, mit csinálok. Apu egyszer mesélte nekem, hogy akkor értette meg, hogy ezt mennyire komolyan gondolom, amikor csináltam egy gázáramlás szimuláló szoftvert. Mivel akkor még középsulisként új volt a kódolás, nem tudtam debugolni a kódot, strukturálni meg pláne nem, úgy oldottam ezt meg, hogy kinyomtattam az egész forráskódot, - betöltötte a lakást, hat méter hosszú papírguriga volt –és a földön térdelve filctollal keresgettem a hibákat a kódban több napig.”

Minek a hatására éledt újra az óvodáskori ötleted megvalósításának a vágya?

„Tizenhárom éves koromtól autó formatervező akartam lenni, ekkor kezdtem el újra azon „kattogni”, hogyan tudnék térben rajzolni. Ekkoriban láttam a Spektrumon egy filmet egy kutatócsoportról, akik a madarak vonulását vették fel két kamerával és 3D-ben digitalizálták a raj struktúráját. Elkezdett összeállni, hogyan tudnám megoldani, amit elképzeltem. Bár gyakorlatilag nem is tudtam, hogy létezik olyan, hogy virtuális valóság, lényegében létrehoztam egy VR berendezést. Akkoriban ezek olyan tíz, de inkább százmilliós nagyságrendnél kezdődtek, nekem sikerült 15 000 Ft-os ráfordítással megoldanom. 
Hatalmasat szólt a találmányom; 2005-ben az INTEL Isef-en, a fiatalok feltalálók, tudósok világdöntőjén, 6 első díjat sikerült nyerni vele. Döbbenetes élmény volt, az egész csarnokból jöttek az emberek, pedig 1447 pályamű volt kiállítva. Az egyik zsűritag például, aki maga is foglalkozott ezzel a területtel és részt vett százmilliós VR labor létrehozásában percekig állt a találmányom előtt és nem hitt a szemének. Hogy 50 dolláros nagyságrendben egy sima laptopon összeszerelve látja megvalósulni, amin egész teamek vagyonokat beleölve dolgoztak. Így indult be a Leo, jött a díjeső, állami és üzleti részről is a megkeresések. Létrehoztunk egy céget a családdal és, egy nagyon hosszú, sokéves folyamat következet rengeteg hegyet és völgyet bejártunk.”

 Mindebből aztán hogyan alakult az EPAM-os karriered?

„A cég volt amikor nagyon pörgött, több milliárd forintos nagyságrendben sikerült tőkét injektálni a projektbe és világszerte több tucat disztribútor forgalmazta a Leót, ám jöttek nehezebb idők is, amikor megszorításokra és változásokra volt szükség. Bár a cég, pontosabban a ma már a Leó szoftveres ágát tovább vivő utódcég éli az életét, számomra másfelé vezetett az út. Egy véletlen folytán összefutottam egy fejvadásszal, aki korábban a mi VR vállalkozásunkhoz is hozott embereket. Ő volt az, aki azt gondolta, hogy az EPAM-al érdemes lenne egymásra találnunk, így általa kerültem ide, lassan két éve. Már itt dolgoztam, amikor tavaly ősszel Radányi Zoli, az EPAM Experience Design Director-a megkeresett. Mondanám, hogy csillogó szemmel, de mivel telefonon beszéltünk, inkább az a helytálló, ha azt mondom csillogó hanggal. Elmondta, mik a tervek, hogy fog összeállni ez a labor, milyen eszközök lesznek. Ez most egy nagyon izgalmas kísérletezgetés, ezért is csúcsszuper a VR Lab-ben, hogy szinte az összes jelentős VR eszköz megtalálható, sok-sok egyéb mellett például egy Hololens is, amiből Magyarországon jó, ha néhány darab van. Részt venni mindebben nagy élmény számomra is, hatalmas lehetőségek vannak ezen a területen. Hiszen növekedőben van a terület, még kialakulóban vannak a sztenderdek, kérdéses még, hogy mi lesz az a végső technológia, ami egységgé áll össze.”

Mit vársz az IT Night-tól, mivel készülsz erre az estére?

„Viszem magammal „Leo”-t, lesz az előadásomnak egy múltidézős része, amikor beszélek arról, hogyan alakult, állt össze a termék, milyen utat jártunk be. Lesz alkalom arra is, hogy kicsit kötetlenebbül beszélgessünk, lehet majd játszani, kipróbálni „Leo”-t. Emellett azt remélem a csapat tagjaként, hogy sikerül felkeltenünk az érdeklődést a VR Lab iránt. Már akkor, amikor elkezdtük ezt a munkát, az egyik tényező, ami lelkesített az EPAM-ban, hogy ez a cég nem csak követi a trendeket, hanem tudatosan azok előtt jár. Ez tükröződni fog az IT Night-on is.”

A bejegyzés trackback címe:

https://epam.blog.hu/api/trackback/id/tr9214620354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.