Egy tech cég kulisszatitkai

„Némi előzetes tudás, megfelelő gondolkodásmód és kitartás, a többi már menni fog!”

2019. július 16. - KárpátiJdt

Kelecsényi Anna mindenben az arany középutat keresi, így a karrierje alakításánál is erre tette le a voksát. Az egyetemi képzésen a jó alapot, az EPAM Mentorprogramban a szükséges gyakorlati tapasztalatokat szerezte meg. Elindult a karrierje és a mesterképzést még a munkahelye is támogatja.

 anna_kelecsenyi.pngMik a karrier céljaid, mivel szeretnél foglalkozni most, hogy elvégezted a Mentorprogramot?

Most elsősorban a szakmai fejlődésemre koncentrálok. Szeretnék minél jobban programozni Java nyelven, és megbízható tagja lenni a csapatomnak, hogy szívesen forduljanak hozzám a többiek, ha segítségre van szükségük.

Számodra mit nyújtott az egyetemi képzés, mi az, ami támogatta a céljaidat? Miért tartottad fontosnak, hogy egy másfajta programban is részt vegyél?

Az egyetemen egy jó szilárd alapot kaptam. Az alapfogalmakat megtanítják, de sajnos eléggé elméleti síkon megy az oktatás. Épp szakmai gyakorlathoz kerestem helyet magamnak, amikor véletlenül találtam a programra, szerencsémre. Mert szemben az egyetemmel, kimondottan gyakorlat orientált képzésben vehettem részt. Úgy érzem ez sokat segített abban, hogy most ott lehetek, ahol vagyok.

Milyen előzetes elvárásokkal érkeztél a kezdetekkor?

Elsősorban a gyakorlatot illetően szerettem volna fejlődni, emellett a napjainkban ténylegesen használatos technológiákat megismerni. Örülök, hogy ez meg is valósulhatott. Sőt, a program anyaga olyannyira naprakész ismeretekből áll, hogy most a végzés után, én kaptam a feladatot, hogy frissítsem az egyik modult.

Miben fejlődtél a legtöbbet, mi volt számodra a leghasznosabb dolog?

A programozási készségem fejlődött látványosan. Az egyszerűbb problémákra azonnal látom a megoldást a fejemben. A kommunikációm is sokat javult, illetve színesedett a szakmai kifejező készségem is. Az angolomról már nem is beszélve! Ezekben sokat segítettek a konzultációink a mentorommal. Nagyon hasznosnak éreztem azt a kontrasztot is, hogy az írott anyag angolul volt, a videó anyagok pedig magyarul.

Milyen viszonyban voltál a mentoroddal?

Mindig nagyon segítőkész volt, csak pozitívan tudok róla nyilatkozni.

Hogyan tovább, mik a terveid a következő időszakban?

Mesterképzésre szeretnék menni, és örülök, hogy az EPAM ezt abszolút támogatja. Egyelőre még ennél konkrétabb terveim nincsenek.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Arany középút. Szerintem mindenképpen kell némi előzetes tudás, plusz a szakmához szükséges gondolkozásmód, de nem feltétlenül az egyetemről. Ha ezek megvannak, akkor már csak kitartás kell. Persze az is fontos, hogy önállóan tudjon az illető tanulni, meg a gyakorlati feladatokat viszonylag kevés instrukcióval egyedül meg tudja oldani.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a Mentorprogramtól, mik lennének azok?

Versenyképes tudás Java nyelven, rengeteg gyakorlati tapasztalattal.

 

„Végül megtanultam azt is, hogy kell tanulni.”

Zóna Dániel egy azok közül, akik valóban szinte a középiskolából kerültek a Mentorprogramba, így a szakmai tudáson kívül olyan készségeket is elsajátíthatott, amikre a hagyományos iskolarendszer sokszor nem ad lehetőséget.

daniel_zona.png

Hogyan kerültél az EPAM Mentorprogramba, honnan érkeztél?

Huszonegy éves vidéki srác vagyok, a Mentorprogramot megelőzően, az informatikai szakközépiskola után egy OKJ-s szoftverfejlesztői képzésen vettem részt. A programról a barátnőmtől szereztem tudomást.

Mi győzött meg arról, hogy itt a helyed?

Épp egy döntés előtt álltam, amikor értesültem a programról, határoznom kellett, menjek-e továbbtanulni az egyetemre, vagy inkább keressek munkát. Tudtam, hogy tapasztalat nélkül nem sok lehetőségem lenne, az egyetemekről meg mindenhol azt hallottam, hogy nem nyújt olyan tudást, ami a munkához szükséges. A Mentorprogram azért tetszett meg, és azért döntöttem mellette, mert így volt lehetőségem bekerülni az EPAM-hoz. Ez egy olyan lehetőség, ahol a tanulás közben tapasztalatot is szerezhetsz, ami - szerintem - felér bármelyik egyetemmel.

Hogy érezted magad a programban?

Furcsa volt megszokni, hogy nem kötelező bejárni, nincs előírva, mikor és pontosan mennyi időt kell rászánnod. Magamnak kellett eldöntenem, mikor foglalkozom vele. Nem vagyok hozzászokva, hogy egyszerűen leülök és tanulok, így eleinte tényleg nehézkesen ment. Végül megtanultam azt is, hogy kell tanulni.

Mi volt számodra a legnagyobb haszna ennek a lehetőségnek?

Rengeteget tanultam! Új technológiákat ismertem meg és jártasságot szereztem az alkalmazásukban is. Alapjaiban változott meg a gondolkodásmódom a programot követően. Egy problémát száz- és százféleképpen meg lehet oldani. Itt megmutatják azt, hogy hogyan érdemes. Az egyetlen, ami némi nehézséget jelentett számomra az a program becsült időtartama. Konkrét pszichológiai hadviselés előre megjósolni, hogy meddig is fog ténylegesen tartani, de bőven teljesíthető a megadott idő alatt, csak bele kell tenni a szükséges energiát.

Milyen volt a kapcsolatod a mentoroddal?

Kifejezetten jó viszonyban voltam és vagyok is vele. Mindig pont annyit segített, amennyire szükség volt, nem „rágott a számba” semmit. Hagyta, hogy törjem a fejem, de ha elakadtam, természetesen tudta, hogyan tud tovább lendíteni az adott problémán.

Hogy érzed miben és mennyit fejlődött a tudásod a Mentorprogram végére?

Többet tanultam ez idő alatt, mint a 2 éves OKJ-s szakmai képzésem alatt. Az, hogy a programnak vége, nem jelenti azt, hogy le is zárult a fejlődésem, ugyanúgy tanulok és haladok tovább, csak most már nem kell minden témából levizsgáznom.

Mik voltak a programban a nehezebb részek számodra, mi segített ezeken túljutni?

Nem mondanám egyik részt vagy témakört sem nehéznek. Némelyik hosszabb volt, ezekre több időt kellett fordítani. Ha az adott rész elején rosszul saccoltam meg, hogy mennyi időre van szükségem, akkor persze, hogy vért kellett izzadni az időben való befejezéshez. De ettől még nem lett egyik rész se nehéz vagy teljesíthetetlen, csak nekem kellett legközelebb ügyesebbnek lennem.

Mit ajánlanál a most kezdőknek, hogyan készüljenek a programra?

Vértezzék fel magukat vizsgadrukk ellen! Én a tizedik vizsga környékéig folyton izzadva mentem be. Persze ha letudták a vizsgadrukkot utána se bízzák el magukat, mert, ahogy mondani szokták „abban a pillanatban fogsz elesni, amint nem nézel a lábad elé”. Ha olyan „jól” gazdálkodnak az idővel, mint én, akkor készüljenek fel az energiaitalból történő kávéfőzésre, mert meg lehet tanulni egy nap alatt húsz óránál is több videó anyagot, csak akarni kell! De e helyett inkább azt javaslom, hogy számolják ki előre, mennyi időt is ölel fel egy-egy tananyag. Még ha jó is benne az ember, és gyorsítottan nézi a videókat, akkor is érdemes rászámolni egy kis plusz időt, mert sosem lehet tudni, mi jön közbe! Jó példa erre, hogy pont abban az időpontban tartott az áramszolgáltató 48 órás karbantartást, amikorra a tanulást terveztem. Húszpercenként ment el az áram…

"„Nincsen buta kérdés. Az a butaság, ha nincs kérdés”."

Farkas Benjámin alapos kutatás és felkészülés után érkezett az EPAM Mentorprogramba, pontosan tudta, mire számíthat, mégis egy sor új tapasztalatot és persze rengeteg saját élményt szerzett. Na, meg egy új munkát, egy régi álom ígéretével...

Hogyan kerültél a Mentorprogramba, milyen út vezetett idáig?

Gyerekkorom óta szerves része az életemnek az informatika. Középiskolát is úgy választottam, hogy tudatosan arra készültem, hogy egyszer programozó leszek, evidens volt, hogy ebben az irányban tanulok tovább. Az egyetem végéhez közeledve, többek között azért választottam a Mentorprogramot, hogy az addig hiányzó szakmai gyakorlatomhoz papírt szerezzek.Aztán kiderült, hogy ennél sokkal többet kaptam.

benjamin_farkas.png

Mi győzött meg arról, hogy neked a Mentorprogram a legmegfelelőbb képzés?

A programot megelőzően széles körben tájékozódtam arról, hogy milyen gyakornoki lehetőségei vannak Magyarországon annak, aki ezen a szakterületen szeretne elhelyezkedni. Az eredmény sajnos lesújtó volt. Realizálnom kellett, hogy pillanatnyilag az EPAM Mentorprogram az egyetlen igazi lehetőség a végzősök számára, hogy megfelelő körülmények között, minőségi oktatásban vegyenek részt. Csak itt van mód arra, hogy az egyetem végeztével, akár már másnap jó munkahelyen helyezkedhessenek el, releváns tudás birtokában.

Voltak-e előzetes elvárásaid? Beváltotta a program a hozzá fűzött reményeidet?

Egy jó barátom pont az én jelentkezésem előtt kezdett fejlesztőként - ő is a programon keresztül. Hihetetlen pozitív képet festett le a légkörről és a tananyagról, és mivel adtam a véleményére, így hamar bele is vágtam. Most, hogy végeztem teljes mértékben osztom a véleményét!

Hogy érezted magad a program során?

A felsőoktatásban töltött évek alatt sokszor éreztem irrelevánsnak a tanultakat. A mentorprogram anyagai ugyan néha megterhelőek voltak, de ezzel egyidejűleg rendkívül hasznosak is. Ez mindig adott egy lökést, hogy folytassam, hiszen megéri. Nagyon tetszett, hogy célzottan olyan témák kerültek elő, amiket éles projekteken is alkalmaznak. Elég széles spektrumban pillanthattunk be az egyes szakterületi specializálódásokba is. Ez remek kedvcsináló volt az adott téma iránt mélyebben érdeklődők számára.

Mennyire volt új vagy hasznos számodra a mentor, mint segítő jelenléte? Milyen volt a kapcsolatotok a program során?

Két mentorom is volt a program ideje alatt. Két teljesen különböző személyiség, más-más szemlélettel, elvárásokkal, de az közös volt, hogy hihetetlenül felkészült szakemberek. A második mentorommal, akivel hosszabb ideig dolgoztam együtt nagyon jó kapcsolatot ápoltunk a program ideje alatt, és azt követően is. Még úgy is vállalt engem, hogy külföldre kerülve a szabadidejében kellett időt fordítania arra, hogy segítse a munkámat. Bátran fordulhattam hozzá a kérdéseimmel, ő készségesen állt rendelkezésemre, még hétvégén is. A szakmai tudáson túl számos személyes tapasztalatot is megosztott velem, amik motiváltak a fejlődésben.

Hogy érzed miben és mennyiben fejlődött a tudásod a mentorprogram végére?

A mentorprogram végéhez közeledve kezdtem neki a szakdolgozatomnak. A témám technológiailag eltért a programban fejlesztettektől, ugyanakkor a technikák teljes mértékben átültethetők voltak. Itt figyeltem meg magamon először azt, hogy képes voltam távlatokból meglátni az összképet. Nem úgy ültem le, hogy most egyből nekiállok kódolni, hanem előtte kellően megterveztem, hogy mit is szeretnék pontosan elérni. Ennél a pontnál rengeteget tudtam kamatoztatni abból, amit az azt megelőző hónapokban tanultam.

Mi az, ami a leginkább hatott a személyiségedre, ami segített, hogy fejlődj emberileg is?

Hogy merjek kérdezni. „Nincsen buta kérdés. Az a butaság, ha nincs kérdés”. A mentor egyfajta pedagógus, aki segít a magunk egyéni módján megérteni az anyagban tanultak szerepét és fontosságát.

Mit ajánlanál a most kezdőknek, mivel készüljenek a programra?

Fáradtságos, de megéri minden befektetett energia.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Svájcba mindig szerettem volna eljutni, vágyam volt, hogy ott dolgozhassak. Az EPAM-nál ez a lehetőség is adott, így egyszer ez az álmom is teljesülhet!

 

A cikk eredetije a  BLOOMENT weboldalán érhető el.

 

„Tanulj meg négy akkordot, és ha félrefogsz, az is rendben van!”

Horváth Krisztián Róbertet otthon Robinak szólítja a felesége, dacára annak, hogy Krisztián. Az irodában van, aki Krisztiánnak hívja, sokan mégis úgy ismerik, mint „Minimum Viable Product Róbert”. Akárhogyan is nevezzük, egy biztos, hogy az alábbi interjú lehetne kötelező olvasmány vagy éppen a mai nap legszórakoztatóbb cikke.

Ő pont olyan sokoldalú és ellentmondásos, mint ez a felvezető; röviden, olvassátok és ismerjetek meg egy újabb elképesztő EPAM-os kollégát, ezúttal a szegedi irodából!

horvath_krisztian_robert_1.jpg

 Milyen indíttatással kerültél erre a pályára, mi a te „tech sztorid”?

„Mindig is humán beállítottságú voltam, - mind a mai napig a történelem, meg az irodalom a kedvencem - de mivel a szüleim nagyon összeszedett, előre tervező emberek, azt tanácsolták, hogy legyek informatikus, mert biztos, hogy azzal hogy tudok kezdeni valamit. Hallgattam rájuk, annak dacára, hogy ez a terület nem igazán érdekelt akkor, az egyetemen láttam először számítógépet. Ez már több mint húsz éve volt és az élet őket igazolta. „

Hova jártál egyetemre?

„Pécsre, mérnök informatika szakra. Egy nagyon jó közegbe kerültem, a Pécsi Vízműnél dolgoztam a tanulmányaim mellett, ahol nagyon sok mindent megtanultam.  Geoinformatikai rendszerekkel foglalkoztam, a diplomamunkám is erről szólt; vízügyi jelrendszer leírás programnyelven. Aztán az üzemeltetésben kezdtem el dolgozni és csaknem 16 évig maradtam is üzemeltetési ezen a területen, dolgoztam a kormányzati, banki szektorban, sokat láttam, húsz év alatt ez a kilencedik állásom.”

Mindig van oka, ha valaki sok helyen megfordul, nálad mi volt ez?

„Édesanyám gyors- és gépírónőből lett az ország egyik legjobb biztosítási ügynöke az egyik legnagyobb biztosítási társaságnál, apukámnak szobafestő–mázoló a szakmája. Már említettem, mennyire összeszedett, előre gondolkodó emberek. Ezt hoztam otthonról, nagyon pontosan terveztem a karrierem már húszéves koromban is, és mindig oda mentem, ahol új technológiákat lehetett tanulni. Ha jött egy újdonság, megkérdeztem lehet-e csinálni, ha azt mondták, hogy nem, szívfájdalom nélkül elmentem egy másik céghez. Nagyjából ez az út vezetett az EPAM-ig.”

Tovább

„Nem az a fajta DJ vagyok, akihez odamennek, hogy „Rakd már fel azt a számot!””

A szakmájukban elhivatott embereknek, nagyon sokszor van egy hobbijuk a háttérben, ami felé hasonló elkötelezettséggel fordulnak. Ilyen Bangha Zsolt is, az EPAM egyik vezető fejlesztője, aki szabadidejében hardcore DJ-ként kever a pultok mögött.

Podcast az EPAMLife podcast csatornán, a beszélgetés kivonata interjú formában a Life in Tech blogon!

bangha3.jpg

Rögös vagy egyenes út vezetett az IT felé?

„Mióta az eszemet tudom, programozással foglalkozom, gyerekkoromban kezdtem kódolni. Úgy hiszem, nekem ki volt jelölve az utam, hogy számítástechnikával, informatikával foglalkozzak. Nemigen kellett gondolkodnom azon sem, hogy milyen iskolákat válasszak, programozásból érettségiztem. A középiskolában a matek tanárom az első nap kijelentette, hogy az ELTE programozó matematika szakára fogok járni, mert látta, hogy milyen jól sikerült a felvételim. Valóban felvettek az egyetemre, bár aztán a „progmat” nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, átmentem informatika tanári szakra.”

Mi volt a váltás oka?

„Túl fiatal voltam, nagy volt a kontraszt a középiskola és az egyetem között és ezt akkor, 18 éves fejjel nem tudtam megugrani. Kellett egy év, hogy felnőjek a feladathoz, és átmentem az informatika tanári szakra. Ami nagyjából ugyanazt adta, csak jóval könnyebb volt és úgy voltam vele, mindegy milyen a diplomám, csak legyen. De mellette végig programoztam és nem is akartam informatika tanár lenni. A sors fintora, hogy most tanítással foglalkozom.

Hiszen most is pont mentorálásból jöttél és a beszélgetésünk után oda is tartasz.

„Igen, így mégiscsak tudom hasznosítani a tanárin tanultakat. Valójában soha nem éreztem azt, hogy jó tanár lennék, de mostanra beletanultam, és igyekszem ebben fejlődni, mindig jobban csinálni. De az elején azt éreztem, hogy ez nem nekem való, hogy programozni szeretnék és számomra természetes volt, hogy nem várom meg az egyetem végét, hanem már egyetem mellett elkezdtem fejleszteni. Először csak magamnak, aztán már jöttek megrendelések is, különböző vállalkozások számára készítettem weblapokat. Ahogyan kezdtem ezt kitapasztalni, láttam, hogy a grafikai része is megy nekem, fejlődtem és éreztem, hogy most már egy munkahelyen szeretném folytatni. Harmadéves voltam, amikor elkezdtem munkát keresni, bekerültem egy céghez, amelyik viszonylag innovatívnak számított akkoriban, az elsők között kezdtek el .NET fejlesztéssel foglalkozni. Gyakornokként kezdtem, majd szépen lassan egyre magasabb pozíciókba kerültem, míg végül vezető fejlesztő lettem. Az itt töltött nyolc év után váltottam és egy évet egy olyan vállalkozásnál töltöttem, amelyik cégeknek fejlesztett. Itt nagyon sokat tanultam és azt hiszem ez még kellett ahhoz, hogy aztán 2011-ben bekerüljek az EPAM-hoz.”

Mi történt azóta?

„Szép lassan lépkedek felfelé a ranglétrán. Nagyon sok mindent csináltam az EPAM-nál, olyan dolgokat is, amiket eredetileg nem terveztem, de egyáltalán nem bánom, mert rengeteg mindent láttam, nagyon sok tapasztalatot szereztem. Nem ragadtam bele egy szerepkörbe, hanem folyamatosan mozogtam cégen belül, egyik projektről a másikra, mindenhol más dolgot tudtam kipróbálni.”  

Mi az, amit még szeretnél elérni, most épp hova, merre tartasz?

„Az EPAM-nál a karrierlétrában van egy pont, ahol kinyílik a világ, ahol eldöntheti a fejlesztő, hogy később mivel szeretne foglalkozni. Marad a fejlesztésnél, tovább halad inkább social architecture irányba, vagy menedzseri pályára lép és mondjuk delivery manager, project manager vagy people manager lesz, de vannak még egyéb területeink is. Jelenleg a mentorálásban találtam meg magam, de néhány éve még azt mondtam, hogy solution architect leszek és ezt az álmomat sem adtam fel teljesen. Mostanában elkezdtem People Team Lead-ként is tevékenykedni, úgyhogy valószínű, hogy mind a hármat fogom egyszerre tovább csinálni. Hogy pontosan mi lesz a titulusom, azt még én sem tudom, attól függ, hogyan döntök, mi lesz a fő irány, ami mellett a másik két feladatkör kiegészítőként lesz jelen.”

bangha2.jpg

Úgy tűnik, szeretsz párhuzamosan több dologgal foglalkozni, van erre kapacitásod. Azt tapasztalom, hogy a szakmájukban elhivatott embereknek, nagyon sokszor van egy hobbijuk is a háttérben, ami felé hasonló elkötelezettséggel fordulnak. Köztudott, hogy Neked ez a hobbi a keverés, DJ vagy.

„Mindig is nyitott voltam a kreatív hobbik iránt, nem tudok unatkozni, mert mindig elfoglalom magam valamivel. A zene régóta különleges helyet foglal el az életemben, abban találtam meg önmagam. Mikor befejeztem az egyetemet, éreztem egyfajta ürességet, nem tudtam merre halad az életem, mit szeretnék csinálni. Elkezdtem elektronikus zenei bulikra járni, megismerkedtem a szervezőkkel, DJ-kel, a „kemény maggal”, akik minden bulin ott vannak. Először az informatika révén alakult ki kapcsolat, segítettem nekik honlapot csinálni, szórólapok designjait terveztem, egyre jobban beleástam magam ebbe a világba. Majd egy idő után a party szervezésből is kivettem a részem, utána meg „adta magát”, hogy a lemezeket is kellene pörgetni. Az egyetem alatt összegyűjtött ösztöndíjaimból vettem lemezjátszókat, elkezdtem lemezeket gyűjteni. Megkerestek, hogy zenéljek a bulikon és ez, azóta is tart, ez a hobbim.”

Ez egy olyan hobbi. ami bevételt is hoz, vagy pusztán szenvedélyből csinálod?

„Ennek a szakmának két ága van. Az egyik a megélhetési DJ, aki tényleg a pénzért csinálja, és van, akinek ez a szenvedélye, akit az motivál, hogy újat tudjon mutatni az embereknek.  Nyilván van a kettő között átfedés is, aki pénzért és szenvedéllyel űzi ezt. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy olyan lemezeket vegyek, olyan zenéket vigyek a bulikba, amiket itthon nem nagyon ismernek. Nem az a fajta DJ vagyok, akihez odamennek, hogy „Rakd már fel azt a számot!”, mert „nem rakom fel azt a számot”. Én koncepcióval érkezem, A-ból el szeretnék jutni B-be és úgy rakom fel a lemezeket.”

bangha4.jpg

Mi általában a kedvenc koncepciód egy ilyen bulin?

„Az nagyban függ a bulitól. Hardcore DJ vagyok, elektronikus hardcore-t játszom, vannak dallamosabb bulik, mikor kicsit könnyebb zenét viszek, de előfordul, hogy kifejezetten ipari zenére fókuszálok. Sokféle szempont van, és általában úgy építem fel a koncepciómat, hogy a befogadhatóbb zenéktől indulok és a végére lesz egyre agresszívabb. Voltam olyan buliban, ahol utolsóként zenéltem és reggel hatkor jöttek oda a biztonsági őrök, hogy haza kéne zavarni az embereket. Úgyhogy elővettem egy kísérleti lemezt, amin igazából csak ritmustalan csörömpölés és sípolás hallható, remélvén, hogy ez majd véget vet a bulinak. Végül épp ellenkezőleg történt; annyira meghökkentő volt számukra, hogy visszajöttek a terembe megnézni, hogy mi történik.”

Hol találkozhatnak veled legközelebb azok, akik szeretnének részt venni a bulidon?

„A Supersonic Technikumban játszom, június 21-én egy hard drum&bass hardcore buliban, ide várok mindenkit, nagy szeretettel.”

bangha1.jpg

 

"Talán a legextrémebb példa, hogy Bécsből Ciprusra oda-vissza hat forintért utaztam"

Murnyák Dávid. Az EPAM Office Managere még csak 27 éves, de már 59 országban járt és utazásait az utóbbi nyolc évben tette. Gyerekként is arról álmodozott, hogy megismerje a világot, aztán fiatal felnőttként belevágott, hogy megvalósítsa az álmát. A hétköznapokban sem egy unatkozó típus; imádja a munkáját és a kollégáit, ha találkoztok, jön vele a lendülete, életszeretete.

Podcast az EPAM Life podcast csatornán, interjú a blogon!

webp_net-resizeimage_8.jpg

Amikor először hallottam, hogy milyen pozícióban dolgozol az első kérdés, amit magamban megfogalmaztam az volt, hogyan lesz valaki Office Manager egy ekkora tech cégnél, a sok fejlesztő, informatikus között?

„Érdekes sztori… Korábban öt évig a repülés világában, földi kiszolgálóknál dolgoztam Budapesten, mint járatfelelős, illetve a Quatar Airways check-in rendszerének az oktatója voltam. Ez egy nagyon izgalmas világ, ami magába szippantja az embert, ugyanakkor gyilkos tempót diktál, az életed gyakorlatilag tervezhetetlen. A BGE-re (Budapesti Gazdasági Egyetem) járok, turizmus szakra, a tanulás mellett ez nem volt tartható állapot. Olyan munkát kerestem, amit kicsit nyugisabbnak gondoltam, így beadtam egy recepciós állásra a jelentkezésemet az EPAM-hoz.”

Miért jelentkeztél a korábbi  munkád után recepciósnak? Ez visszalépésnek tűnik.

„A Budapest Airporton már ismerték a nevemet és a munkám garanciát jelentett, ebből a szempontból valóban visszalépés volt ez a pozíció. Azonban hamar felfedeztem, hogy az EPAM olyan lehetőségeket biztosít, amelyeket a repülés világa soha nem nyújthatna. Gondolok itt a kényelmes munkakörnyezetre, a rugalmas beosztásra, a fiatalos csapatra, családias hangulatra. Korábban már sok jót hallottam az EPAM-ról ismerősöktől is, úgy gondoltam, hogy valahol el kell kezdeni. Tudtam, hogy nem fogok életem végéig recepciósként dolgozni és az élet engem igazolt. Három hónap elteltével a jelenlegi főnököm felkért, hogy dolgozzak vele, mert nagyon elégedett volt a munkámmal.”

Pontosan mit csinál az Office Manager?

„Röviden az iroda működéséért felel. A hátteret biztosítjuk az itt dolgozóknak, a tudásunk szerint a lehető legjobban. Mindenre próbálunk nagyon hamar reagálni és megoldást találni, hogy a kollégáink munkakörnyezete megfelelő legyen. Az én feladatkörömbe tartozik például sok egyéb mellett a belépőkártyák igénylése, kezelése, minden ezzel kapcsolatos kérés. A hibabejelentések, - például, ha kiég egy izzó - és minden efféle kérés. Ezeket tovább csatornázzuk az üzemeltetés felé; minden problémára van egy megoldó csapat.  Ha például szerveződik egy meetup, mi felelünk azért, hogy az őrök tudják, kiket és mikor kell, ki és beengedni. A mobilflotta kezelése is a mi dolgunk és még nagyon sokáig sorolhatnám, mi mindennel foglalkozunk, mennyi mindent oldunk meg nap, mint nap. „

Miből gondoltad, hogy itt számodra is „teremhet babér”, milyen tapasztalataidat tudtad itt kamatoztatni?

„A reptéren nagy gyakorlatot szereztem a multitasking-ban, aminek itt Office Managerként nagyon jó hasznát veszem. Ehhez a munkához rendkívüli higgadtságra van szükség, mert gyakori, hogy egy problémával egyszerre több csatornán is megkeresnek; személyesen, emailen, telefonon is. Vannak érzékenyebb emberek, velük tudni kell kommunikálni, mert általános szabály, hogy mindenkinek a saját problémája a legfontosabb. Minden igényt megpróbálunk kielégíteni, de rendkívül fontos mérlegelni is. Ezért mindig meg kell találnunk azt a megoldást, ami mindenki számára az arany középút lesz. Fontos tényező még, hogy nagyon jól tudom használni a nyelvtudásomat, sőt ebből a szempontból sokkal többet fejlődtem itt, mint a reptéren. Hiszen ott ugyanazokat a fordulatokat, mondatokat ismételgetjük az utasoknak, itt pedig a beszélgetések, levelezések nagy része angolul folyik, így nagyon sokat fejlődött a nyelvtudásom az elmúlt négy évben.„

Ahogyan beszélsz a munkádról, egyértelműen érezhető, hogy imádod, amit csinálsz. Szinte kedvet kap az ember téged hallgatva, hogy maga is Office Manager legyen.

„Nagyon szeretem a csapatot, akikkel együtt dolgozom, hárman vagyunk. Kitűnő a munkakörnyezet, nagyon jó a hangulat és nem kollégákként tekintünk egymásra, hanem barátokként. Másképp talán nem is tudnánk a budapesti EPAM irodában dolgozó, kb. 1300 ember napi problémáit orvosolni.”

Ebből a pörgésből azért mégis ki kell időnként kapcsolódni. Amire neked köztudottan az utazás a módszered.

„Valóban, próbálom megtalálni az összhangot a munka és az utazások között, ami a szenvedélyem. Úgy időzítek, hogy havonta egyszer el tudjak menni, hosszabb, rövidebb időre.”

webp_net-resizeimage_9.jpg

Hogyan tervezed ezeket az utakat? Van erre valamilyen rendszered?

„Mivel un. error fare jegyekkel utazom, ez azt is jelenti, hogy soha nem tervezek úti célt, mindig az adott lehetőséggel élek. Egy feltétel azonban mindig van, kétszer ugyanoda nem megyek vissza. Vannak olyan ismerőseim – és számosan akadnak a korábbi munkámból adódóan – akik repülőtereket, mások géptípusokat, megint mások városokat gyűjtenek. Én országokat. „

Segítenél néhány tippel a laikus utazóknak, akik szeretnék kipróbálni ezt a műfajt?

„Az oldalak, amiket ajánlani tudok repülőjegy vásárlásra a Travel Free, a Secret Flying vagy a Fly4 Free, illetve a magyarok körében nagyon ismert Utazómajom. Ehhez a típusú utazásszervezéshez némi bátorságra is szükség van, mert ezek a jegyek gyakran csak öt percig élnek, nincs idő hosszas mérlegelésre, spontánnak kell lenni. Például veszek egy jegyet Dubaiból Manilába tízezer forintért és utána köré tervezem a dolgokat, hiszen el kell jutnom Dubaiba és Manilából is haza kell jutnom. Előfordul olyan is, hogy nem tudok elutazni és buktam a jegy árát, de legtöbbször nagyon jó dolgok szoktak kisülni. Talán a legextrémebb példa, hogy Bécsből Ciprusra oda-vissza hat forintért utaztam.”

Kivel utazol jellemzően? Magányos vagy társas utazó vagy?

„Legtöbbször a párommal, illetve barátokkal utazom. Van egy baráti társaságunk, akik körénk gyűltek, általában én vagyok a csapat programtervezője és tolmácsa, szószólója is.

Nagyon jó áron jutsz a jegyekhez, de mi a helyzet a szállással? Az a típus vagy, aki csak meghúzza magát valahol, a lényeg, hogy fedél legyen a fejed felett vagy szereted, ha igényes környezetben hajthatod álomra a fejed?

„Inkább ez utóbbi a jellemző rám. Akár tizenhat átszállással szelem át a világot, de szállás terén a kényelemre és a minőségre törekszem. Megpróbálom mindig megtalálni ár/érték arányban a legjobb helyeket. Folyamatosan figyelem a lehetőségeket és nagyon jó dolgokat szoktam kifogni. Volt, olyan, hogy Dominikán egy ultra all inclusive szállodára csaptam le 70 százalék kedvezménnyel, egy hét, három főnek 300, 000 forintba került, 2, 000, 000 -ról leárazva.”

Akármilyen olcsón utazol, azért mégiscsak vannak költségek. Hogyan gyűjtöd össze a pénzt az utazásokra?

„Valamilyen szempontból mindig lemondással jár, ami „édes lemondás”, mert számomra többet jelent az utazás, mint egy tárgy. Ráadásul nem vagyok bulizós alkat, inkább élményeket szeretek gyűjteni. De meg kell találni itt is a helyes arányokat. Most már eljutottam odáig, hogy egy táblázatban gyűjtöm a költségeket, így tervezhetőbbé válik minden.”

Az utazásnak melyik az a része, amit a legeslegjobban szeretsz, amiért érdemes útra kelni újra és újra?

„Az a fajta utazó vagyok, aki alig használja a tömegközlekedést, inkább gyalogolok. Így tudom felvenni az ott élő emberek ritmusát, szóba elegyedni velük. Ebből születnek a legizgalmasabb dolgok, találkozások. Kazahsztánban így ismertünk meg egy török diplomata fiút, aki igazi török vendégszeretettel fordult felénk. Mindenhova ő vitt el minket, közelharcot kellett vívni, hogy egy étteremben kifizethessük a számlát, a lakására invitált, taxival kivitt a reptérre, félbőröndnyi ajándékkal tértünk haza, amit a mi barátainknak küldött. Pekingben is hasonló élményben volt részünk, ahol egy utcai beszélgetésből hasonló barátság született. Ugyanezt igyekszem itthon én magam is képviselni, szeretek beszélgetni, segíteni, fürkészem a turisták tekintetét, ha látom, hogy eligazításra szorulnak.”

Mi a következő úti célod, mik a terveid?

„Ebben az évben Dubai, Maldív-szigetek, India, Omán, Luxemburg, Gibraltár, Spanyolország és Horvátországok vár meghódításra és még további országok nyáron, amik még én magam sem tudok.”

Van olyan fórum, ahol láthatóak, olvashatók a kalandjaid?

„Még nincs, de tervben van egy blog, ahol beszámolhatok majd arról az 59 országról, ahol eddig jártam és azokról is, ahova ezután fogok eljutni. Addig is az Instagramon követhet, akit érdekelnek a kalandjaim.”

webp_net-resizeimage_6.jpg

Négy futó négy útja – EPAM-os futók gondolatai a Global Running Day-en

Megkötöd a csomót a cipőfűzőn, igazítasz egyet a ruhádon. Elrugaszkodsz. Már a lábadban az első lépés, a második. A sokadiknál tartasz, amikor beáll a ritmus, az erőfeszítés helyét átveszi valami teljesen más. Az ereidből indul és mire a szívedbe ér megéled teljesen. Ez a futás öröme. Több millióan éljük ezt át az egész bolygón és ma a ’Global Running Day’ alkalmából négy EPAM-os futó beszél arról, mit jelent, ad neki ez az ősidők óta gyakorolt mozgásforma.

img_0437.jpg

Tudatosság hosszú távon

33178189_1991978374385131_7797760395745165312_n.jpg"A futást az egyetemi éveim alatt szerettem meg igazán. Kezdetben a praktikussága miatt, hiszen bármikor ki lehetett menni futni egyet, nem kellett időponthoz igazodni, vagy másokra várni. Aztán, ahogy lenni szokott, rákaptam az ízére, kezdtem egyre hosszabb távokat vállalni. A mai napig a hosszabb távokat szeretem a legjobban, így tudok leginkább “flow”- ba kerülni, megtalálni a ritmusomat. Van benne egyfajta szertartásosság, ahogy az ember felveszi a cipőjét, kizárja a gondjait, bajait, elindul egy útra, és mozdítja egymás után a lábait, hogy aztán majd erősebben, boldogabban térjen haza. Egy hosszabb távon különösen igaz ez. Már a rajthoz úgy áll az ember, hogy átgondolja, milyen út áll előtte, talán tudja is, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie, de el mer indulni, mert tudja, hogy képes megküzdeni minden felmerülő problémával, és végül megérkezik.  Ezt a tudatosságot, a néha nehezen, de mégis jólesően megszerzett örömöt adja nekem a futás.” Vilisics Magdolna, Business Analyst

 

A futónagykövet 

54372208_2303713129679338_4587515102126669824_o_2.jpgA futásra mindig társként tekintek, ami nemcsak segítséget nyújt a stresszes hétköznapok leküzdésében, hanem növeli a fizikai és a lelki állóképességem is. Futás közben hátrahagyom azt, ami nehézséget okoz, és csak azt tartom szem előtt, amit el akarok érni. Számomra az idő mértékegysége a futás ideje, minden köztes idő csak várakozás a következő alkalomra, futóversenyre. Idén csatlakoztam a Sportos Cukorbetegek Egyesületéhez futónagykövetnek, így futásommal támogatom az egyesület munkáját, valamint tagja lehetek egy közösségnek is. Barátaimat, ismerőseimet azzal próbálom motiválni, hogy gyakran megosztom az eredményeimet, mert szeretném megmutatni, hogy a befektetett energia mindig megtérül. „ Termul Helga, People Operations Specialist

 Az önismeret útján

img_20190601_131920.jpg„Néhány éve hat hónapot töltöttem Hollandiában, ahol köszönhetően az ottani bringázós, sportos hétköznapoknak, leadtam tíz kilót. Amikor hazajöttem, szerettem volna ezt megtartani, kimozdítani magam az itthoni, négy fal közötti, ülő életmódból, ezért kezdtem el futni. Eleinte ezek könnyed, magányos futások voltak, aztán egyszer „elrángattak” a barátaim egy Ultrabalatonra. Itt még három részletben futottam le húsz kilométert és utána indult be a komolyabb futás. Ha már az Ultrabalatonos próbálkozás egész jól sikerült, kitűztem célnak egy maratont. Ehhez az első nagy lépés egy félmaraton volt, amit aztán többször megismételtem, míg tavaly ősszel összejött a maraton. Az idő múlásával egyre több, különböző motiváció hajtott, többek között a futótársak is. Egyre többeket ismertem meg, itt a cégnél is, a csapat ösztönöz arra, hogy akkor is részt vegyek egy-egy versenyen, ha magamtól nem mennék. Szeretem feszegetni a határaimat, minél jobb akarok lenni, minél optimálisabban kihasználni az erőmet. Mostanában kezdek eljutni oda, hogy ha az erőm nem is mindig elég, de ezt a technika javításával mégis elérhetem a céljaimat. Amikor futsz, egyedül vagy a gondolataiddal, zenével, ez pedig hozzásegít önmagad megismeréséhez. „ Keserű Zsolt, Senior System Engineer

Rövid távok öröme

img_0435.jpg„Gyerekkorom óta jelen van a sport az életemben, mivel édesapám sportoló és megkövetelte, hogy mi is mozogjunk. Olyan sportot kerestem, ami könnyen és gyorsan elérhető, ráadásul még fizetni sem kell érte. Ez pedig pont a futás, amit alapvetően egy sportolási lehetőségnek tartok, amit nagyon szeretek. Nem kell hozzá elmennem sehova, akkor indulok el otthonról, amikor kedvem tartja. Ha feszült vagyok és fáradt, nagyon jól kikapcsol ez a mozgásforma és szeretem a céges futócsapat közös futásait is, be is szoktam állni az EPAM csapatba különböző versenyeken. A rövidtávú futásokat szeretem; maximum öt kilométert futok alkalmanként, ennél többet nem szoktam. A hosszabb távok számomra unalmasak és talán fizikailag sem vagyok elég erős ehhez. A futás számomra azért is fontos, mert karban tartja a keringésemet, remek kardió edzés. Egy céges egészségnapon, egy mérés alkalmával kiderült, hogy a stressz rossz hatással van a szívemre, ez a gyenge pontom, így már csak ezért is felveszem a futócipőt és rendszeresen nekiindulok.” Labancz Lilla, People Operations Specialist

 

 

 

"Gyakorlati tudás, nagyvállalati környezet, professzionális hozzáállás. "  

miklos_vitez.pngAhogyan sokan mások, úgy Vitéz Miklós is kiemeli, milyen sokat kapott mentorától, milyen fontos volt, hogy személyében igazi segítőre talált. A program és a személyes támogatás által rengeteg tanult és elérte a célját; olyan helyen dolgozhat, ahol a munka mellett folyamatosan fejlődhet.

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Most Java backend fejlesztő vagyok. Ezzel szeretnék foglalkozni továbbra is, de emellett a mobilfejlesztés is érdekel. Meg szeretnék maradni a napi szintű programozás mellett. A célom, hogy mélyítsem a Java tudásomat, és mellette megismerni az Android és IOS lehetőségeket is.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Nem releváns esetemben a kérdés sajnos. Rég volt már, hogy főiskolára jártam, és nem is ezt a szakmát tanultam, így nem igazán segített.

 Miért jelentkeztél a programunkra?

A közösségi média által került a látókörömbe a mentorprogram. Épp azon vacilláltam, hogy saját magam képezzem-e át magam a Java nyelvre, vagy egy képzés segítségével. Arra jutottam, hogy bár önállóan is kivitelezhető volna a tanulás, de sokkal kockázatosabb volna. A mentorprogram volt a biztosabb megoldás számomra.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Nem voltak konkrétan meghatározott elvárásaim. Egyedül talán csak az, hogy használható gyakorlati tudást akartam szerezni nagyvállalati környezetben való szoftverfejlesztésből. Úgy magáról a professzionális szoftverfejlesztésről. Megtanulni a szabályokat, ajánlásokat, amiket manapság használnak. Sikerült!

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Hosszú lenne felsorolni mindet. Szakmai szempontból eleve a Java nyelv elsajátítása hatalmas fejlődés. Plusz még azon eszközöké is, amik a professzionális fejlesztéshez szükségesek.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Nagyon szerettem vele dolgozni. Mindig adott egy összefoglalást a témáról, és igyekezett a feldolgozandó anyagban leírtakhoz képest más nézőpontból is megvilágítani. Feldobta a hangulatot, hogy a gyakorlati példáknál elmesélte, ők milyen problémákba futottak bele anno. Inspiráló volt, hogy nem csak elméletben beszéltünk egy adott eljárás vagy metódus fontosságáról, hanem konkrétan láthattam, hogy ez hogyan működik a valóságban. Nagyon örültem neki, hogy ő volt a mentorom. Bár nem tudom mással összehasonlítani, de én száz százalékig elégedett voltam vele.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Az igazi célom az az, hogy tudjak úgy dolgozni, hogy fejlődjek is mellette. Szakmai szempontból szerintem nem is lehetnék jobb helyen. Szeretek ide bejárni, jó a hangulat és a kollégák is remek emberek.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Kezdő programozóknak ajánlanám, akár egyetemről jön, akár saját magát képzi, mindenképpen nagyon jó lehetőség. Rengeteget tud itt tanulni, fejlődni, és nem utolsó sorban az EPAM hírneve sok mindenre garancia. Az itt eltöltött évek alatt nagyon komoly szakmai tapasztalatokra tehet szert, persze ehhez elengedhetetlen a megfelelő hozzáállás is. A cég segít akkor is, ha tanulni akarsz, és akkor is, ha dolgozni. Anyagilag és szaktudással egyaránt. A karrierváltóknak is kihagyhatatlan, bár nekik kicsit nehezebb lehet a dolguk.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Gyakorlati tudás, nagyvállalati környezet, professzionális hozzáállás.

http://blooment.org/interviews/miklos_vitez_interview.html

"Itt megtanultam tanulni."

szabolcs_hegedus.png

Hegedűs Szabolcs számára menet közben lett világos, hogy a Mentorprogramban elszántság és belső motiváció nélkül nem sokra megy. Ahogyan ő mondja, itt a "szamuráj mentalitás" dominál és aztán tiéd a lehetőség!

 

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Programozással szeretnék foglalkozni, és mielőbb elérni a senior szintet.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Nagyon sokat segített abban, hogy megtanuljak tanulni, ami ebben a szakmában elengedhetetlenül fontos, folyamatosan elvárás.

Miért jelentkeztél a programunkra?

Véletlen egybeesés volt. Egyik ismerősöm által már hallottam az EPAM-ról, és szerettem volna bekerülni ide. Aztán a közösségi médián keresztül szembe találtam magam a mentorprogram hirdetésével. A program egyedülálló Magyarországon, így azonnal lecsaptam rá.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Már a program előtt sem titkolták, hogy elég kemény lesz, főleg munka mellett, ahogyan én csináltam. Az elején ez még egy jól felépített marketing szövegnek tűnt, de hamar rá kellett döbbennem, hogy nem így van. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen részletes és szerteágazó tudást ad, és hogy alapvetően ilyen intenzitású lesz. Sokkal többet kaptam, mint reméltem.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Olyan technológiákat ismerhettem meg, amelyekről korábban nem is hallottam. Megtanultam, hogyan is megy professzionális szinten a szoftverfejlesztés. Össze se lehet hasonlítani az egyetemen végzett programozással. Mind szakmai, mind nem szakmai téren nagy változás volt számomra a segítség nélküli probléma megoldási képességem jelentős mértékű fejlődése.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

A mentorom szimpatikus volt és elég nagy rutinnal rendelkezett a mentorálás terén. Hamar megtaláltuk a közös hangot, jó volt együtt dolgozni, ebben a tapasztalata és a felkészültsége is nagy segítség volt.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Azoknak ajánlanám a mentorprogramot, akiket maga a szoftverfejlesztés érdekel. Csupa nagybetűvel, vagyis nem csak tetszik neki, és kipróbálná, hanem ezzel akar foglalkozni, ez élteti. Rendkívül fontos az elszántság, és hogy képes legyen az illető saját magát is motiválni. Ez a szamuráj mentalitás. Tudod, hogy mennie kell és menni is fog, meg fogod tudni csinálni, még ha néha nehezebb is.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Lehetőség.

http://blooment.org/interviews/szabolcs_hegedus_interview.html

Állásbörzére ment, a Mentorprogramban landolt

marton_takacs.pngTakács Márton az EPAM szoftverfejlesztője, épp csak elkezdett foglalkozni az informatikával, amikor megismerkedett az EPAM Mentorprogramjával. Mélyebb programozói tudásra vágyott és végül nemcsak ezt kapta, hanem egy karrier lehetőségét is.

Mik a karrier céljaid, mivel szeretnél foglalkozni?Számomra viszonylag új az informatika világa, és a programozás. Rövidtávon biztosan ezzel szeretnék foglalkozni. Hosszú távúra pedig azt tervezem, hogy a lehető legtöbb dologba belekóstolok, és kipróbálni magamat bennük. Széles az érdeklődési köröm, elég nyitott személyiség vagyok, és nem akarok addig elköteleződni semmi mellett, amíg meg nem találom azt, ami igazán érdekel.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Nem szakirányú a végzettségem. Abban viszont segített, hogy megtanított tanulni, és megmutatta a professzionális hozzáállást a feladatokhoz. Munkabírásra is ösztönöz az egyetem, mert komoly követelmények vannak. Szakmai szempontból viszont szerintem messze nem ad hozzá annyit, mint amennyit kellene.

 Miért jelentkeztél a programunkra?

Egy állásbörzén hallottam először a programról. Épp akkor kezdtem foglalkozni az informatikával, a Java nyelvvel. Vicces, mert ami először megfogott az a kihelyezett stand volt, meg az emberek, akikkel ott beszéltem róla. Jobban utánanéztem és megtetszett, egy igen jó lehetőségnek tűnt.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Elsősorban az volt a célom, hogy mélyebb programozói tudást szerezzek. Azt pontosan nem tudtam, hogy mi lesz ebből, csak nagy vonalakban volt rálátásom. Viszont belekóstolhattam általa valami újba, és ez elegendő volt számomra az elkezdéséhez.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Szakmai szempontból kétségtelenül nagyon sokat. A rengeteg új technológia elsajátításában, és a gondolkodásmód szempontjából is. Nehéz pontosan meghatározni. Gyakorlati szempontból talán a legtöbbet, de a kommunikációs készségekben is rengeteget fejlődtem.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Maximálisan segítőkész volt, és nagyon jó fej, szakmailag nagyon felkészült. Őrült nagy a tudása, és ami még fontosabb, hogy ezt jól át is tudja adni.Szinte barátként beszélgettünk. Külön örültem, hogy bármiről lehetett vele beszélni és éreztem rajta, hogy úgy áll hozzám, hogy a lehető legtöbbet kapjam a programtól. Ő nagyon pozitív csalódás volt számomra az egyetem után.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Alaptudás, az mindenképpen kell, valamennyi. Egyetemistáknak az utolsó időszakban, amikor van már rá szabad kapacitásuk. Elfoglaltaknak, vagy aki munka mellett szeretné csinálni, azoknak csak okosan, mert sok időt igényel. Kell a hajtóerő, jó sok!

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Tudás és gondolkodásmód.

http://blooment.org/interviews/marton_takacs_interview.html