Egy tech cég kulisszatitkai

Balatoni nyaralásról ugrott be az interjúra, 12 éve EPAM-os

2021. január 06. - Kárpáti Judit

Göllner Balázs Solution Architect 2008 óta dolgozik az EPAM-nál, évtizednyi tapasztalattal a háta mögött, szakmáról, cégkultúráról és retro konyhai robotgépekről is beszélgettünk.

blog_gollner.png

Reál vagy humán gyerekkori indíttatás?

Mindig is erősen műszaki érdeklődésű voltam és ez nagyon széles spektrumot fedett le onnantól elkezdve, hogy gyerekként szétszedtem a nagyanyám turmixgépét, autót szereltem...

Várj egy percre, és össze is raktad utána a robotgépet?

Nem, sajnos és ezért ez az első, nagy azóta is emlegetett családi konfliktus volt az életemben. Viszonylag kicsi voltam még, olyan hatévesforma, ráadásul rendszerváltás környéki dolog volt ez, így nagyon fájt a felnőtteknek, hogy azt a drága jó turmixgépet én egy kicsit leamortizáltam. Azt hiszem, hogy nagyapámnak vagy apámnak kellett végül összeraknia. Azóta annyi változott, hogy mostanában, amit szétszedek, azt már össze is tudom rakni és nem kell egy kis dobozban elvinni az alkatrészeket valaki másnak, hogy helyrehozza helyettem.

Akkor végül is a válasz az eredeti kérdésemre, hogy reál vonal a kezdetektől determinált. Hova jártál suliba?

Egyébként az hozzátartozik a képhez, hogy engem nagyon érdekelt a történelem is és kifejezetten sokat gondolkodtam, hogy informatikusnak menjek vagy történésznek. Aztán a gimnázium után a Pázmány ITK-ra jártam műszaki informatika szakra és már az egyetem alatt elkezdtem dolgozni, ismerősökön keresztül. Ezek kisebb munkák voltak, mind valamilyen módon a webhez köthető, ilyen-olyan honlapok készítése, ilyen-olyan káeftéknek. Így, egy ismerősön keresztül kerültem egy hardverfejlesztéssel foglalkozó magyar céghez is - ma már startup-nak mondanánk - nagy teljesítményű akkumulátor töltőket gyártottak. Egyre többet kellet dolgoznom és döntésre jutottam, a munka és az egyetem nem fért meg egymás mellett, úgy, hogy el kellett tartanom az időközben alapított családomat is. Miután a cég csődbe ment, több magyar cégnél is szerencsét próbáltam, de egyik sem fogott meg annyira, hogy maradjak is huzamosabb ideig. Aztán 2008-ban egy blogban olvastam az EPAM-ról, korábban soha nem hallottam egyébként róla. Fejlesztőket kerestek és az egész cég szimpatikusnak tűnt. Beadtam a jelentkezésemet és amikor behívtak, feljöttem Pestre interjúzni.

Hol éltetek egyébként?

Vicces sztori, ugyanis Budapesten éltem egész életemben, abban a két hétben éppen nyaraltunk a Balatonakarattyán, onnan jöttem fel.

Ezek szerint akkor sikerült a nyaralásról feljőve egy állást szerezni.

Igen. Az interjú egyébként nagyon gyors volt, nem volt szó több körről, szakmai beszélgetés volt, az un. tech kör, kérték, hogy várjak egy kicsit, igyak meg egy pohár vizet majd visszajött a leendő Resource Managerem, hogy szeretnének velem dolgozni, a D2 szinten kezdhetek. Mondtam, hogy én is nagyon szeretnék velük dolgozni, ott helyben megállapodtunk a fizetésről, kezdési időpontról és azzal a lendülettel mehettem is vissza Balatonakarattyára nyaralni. Egy hónappal később pedig .NET fejlesztőként elkezdtem az EPAM-os pályafutásomat.

Ennek már 12 éve. Mi az, ami valakit, aki ilyen fiatal és ebben az iparágban dolgozik ilyen hosszan egy cégnél tart?

Az elején az tartott itt, hogy olyan emberekkel dolgozhattam, akik borzasztóan okosak és rengeteget tanulhattam tőlük mind konkrét szakmai kérdésekben, mind általános szervezési, projektvezetési tapasztalatban, mind pedig azzal kapcsolatban, hogyan kell emberekkel közösen dolgozni, őket vezetni, ügyfelekkel kommunikálni. Én tényleg nagyon fiatalon kerültem ide, 23 évesen, előtte pedig, ahogyan említettem is, csak kisebb magyar cégeknél dolgoztam, úgyhogy nem igazán volt gyakorlatom abban, hogy kell valamit igazán jól, profin csinálni. Az elején a fő hajtóerő az volt, hogy nagyon sokat tanultam itt. Ez aztán később változott abba az irányba, hogy a rengeteg lehetőség volt a motiváció forrása. .NET fejlesztőként kezdtem, de már két évvel később váltani tudtam iPhone fejlesztői track-re. Volt egy kollégám, akivel nagyon megtetszett nekünk ez a terület és addig rágtuk a budapesti vezetés meg a Sales fülét, hogy hozzanak ilyen projekteket, míg végül beadták a derekukat. Nagyon szerettem ezt a munkát, viszonylag sokáig maradtam ezen a területen, majdnem hét évig, ezalatt aztán eljutottam először a Senior, majd később a Lead szintekig.  Éreztem, hogy új kihívásra van szükségem és azt találtam ki, hogy milyen jó lenne, ha több platformot is érintő fejlesztésekbe vehetnék részt. Szerencsére ez a „skill” akkor felfutóban volt az EPAM-ban, így egy tréninget és vizsgát követően 2017-ben hivatalosan is átváltottam erre a track-re, két évet dolgoztam, mint Solution Architect. Azért menet közben még történtek érdekes dolgok. Nőtt a mobilfejlesztő közösség és célszerűnek tűnt őket Line Management vonalon is különválasztani a többi fejlesztőtől. 2018-ban lehetőségem nyílt, hogy Line Manager szerepkört vállaljak és a budapesti mobilfejlesztők hozzám kerültek, így innentől kezdve már nemcsak azért voltam felelős, hogy egy adott technikai problémára megoldást nyújtsak, hanem az is feladatommá vált, hogy 30+ ember részéről felemerülő bármilyen, az EPAM-os munkájukkal kapcsolatban felmerülő kérdésre találjak választ.

Mit is csinál egy Line Manager az EPAM-nál?

Ha valakinek problémája adódik, első körben hozzám jön, hogy oldjuk meg azt. Erre sok esetben nagyon könnyű a megoldás, hiszen egy nagy cégnek mindenre van folyamata. De azért néha akadnak fehér foltok, amikor önállóan kell kitalálnunk, hogyan oldjunk meg úgy egy dolgot, hogy az adott illetőnek is a megelégedésére szolgáljon, a cégnek is jó legyen és egyúttal betartsunk minden törvényi szabályozást. Sok egyéb mellett hozzám tartoznak az utolsó körös interjúk, bértárgyalások, feladatom, hogy a csapatom tagjainak olyan projekteket keressek, ahol ki tudják bontakoztatni a képességeiket. Azért is felelős vagyok, ha valaki már úgy érzi, hogy egy adott projekten megunta azt, amit csinált, másfél-két év után, akkor onnan „kirotáljam”, a helyére keressek olyan embert, aki oda ideális lesz.

Tizenkét év alatt az embernek a személyisége is rengeteget változik. Hogy értékelnéd, miben látod leginkább a változásodat?

Ez így igaz. Amikor beléptem a céghez, egy nagyon impulzív, azonnal döntést hozó, véleményt formáló ember voltam, nem mindig gondoltam végig, hogy az, amit mondok és az, ahogyan mondom a legmegfelelőbb kombináció-e. Ezen a téren fejlődtem talán a legtöbbet. Ez apránként változott és hogyha ez nem következett volna be, akkor mindazok a dolgok, amiket elértem, nem jöttek volna össze.

Ebben a változásban volt valami direkt tudatosság? A cég segített?

Igen és ami számomra a legnagyobb segítséget jelentette, az a negyedéves visszajelzés kampány volt. Régebben negyedévente, mostanában félévente írunk visszajelzéseket azokról a kollégákról, akikkel együtt dolgozunk. Majd az ő Line Managerük ezeket a visszajelzéseket összesíti, anonimizálja és az illetőnek ad egy visszajelzést arról, hogy mi az, ami az adott időszakban jól ment és mi az, amin alakítani kell, hogy az illető következő karriercélja vagy az EPAM-os pozíciója jó irányba haladjon. Ez nekem nagyon sokat segített, szerencsére nagyon jó Line Managereim voltak és az általuk javasoltak alapján aztán a céljaimhoz lehetett megfelelő tréningeket, mentorokat keresni. De az első szempont számomra az volt, hogy egy objektív visszajelzést kapjak arról, hogy mi az, amiben nekem fejlődnöm szükséges.

Milyen készségekre van szükséged a munkádhoz, minek veszed legnagyobb hasznát a mindennapokban?

Szeretek beszélgetni és kíváncsi vagyok az emberekre, meghallgatom őket és ez egy fontos dolog. Akiben ezek nincsenek meg, az nagyon nehezen boldogulna ebben a munkakörben.

Neked a munka mellett egy csomó más tevékenységed is van az EPAM-nál, ott voltál például a ma már ikonikusnak számító EPAM Garázs létrehozásakor és azóta is benne vagy a csapatban, amelyik működteti. Egyáltalán, mi az EPAM Garázs?

Úgy kell elképzelni, mint egy kis műhelyt, ami mindenki számára nyitva áll, hogy az ott lévő eszközöket, alkatrészeket használja és ezzel megvalósíthassa a saját ötletét. Pár hasonló mentalitású kollégával összefogtunk, mondván mindig kell csinálni valamit, ami kézzel fogható, hiszen mind szoftverrel dolgoztunk és ez nem volt elég, kellett valami, amit meg lehet a maga valójában fogni. Kitaláltuk, hogy jó, akkor építsünk egy 3D nyomtatót, akkoriban jelentek meg az első, az átlagemberek számára is elérhető modellek. Rendeltünk Kínából komponensenként egy nyomtatót, gondoltuk, hogy majd az irodában összeszereljük és már előre örültünk, hogy ez milyen király lesz. Az EPAM-os irodák általában mind open space irodák, hatalmas tér egybenyitva. Amikor egy ilyen helyen elkezdesz fúrni, kalapálni, vágni, közben beszélgetni, azt nem nagyon csípik azok, akik ez idő alatt dolgozni szeretnének. Elkezdtünk beszélgetni a budapesti menedzsmenttel, hogy hol lehetne egy ilyen labor/műhelyt kialakítani, úgy, hogy ne zavarjuk munka közben a kollégákat. Ezt a részét karoltam fel a dolognak és végül lett egy szoba, ami ki lett nevezve EPAM Garázsnak.


epamgaragejpg.jpg

Ahol azóta a legvadabb, legmenőbb projektek valósulhattak meg. Tudsz mondani néhány példát?

Az egyik érdekes projekt egy Polargraph nevezett rajzgép előállítása volt, ami egy táblára rajzolt egy folytonos vonallal mindenféle vektoros ábrákat. A valóságban persze sokkal jobb volt, mind így elmesélve, szerettünk dolgozni ezen. Egy másik projekt, ami egyben az utolsó is volt, még a járvány előtt, egy arcfelismerő rendszer megalkotás, ami azt próbálta megoldani, ha egy dolgozó otthon felejti a beléptető kártyáját, akkor azonosítani tudják a portán. De a mindenféle kütyük elkészítésén kívül olyan is előfordul, hogy valaki bent bütyköl össze műanyag elemekből egy műalkotást, aminek valójában nincs is köze a technológiához, de cserébe jól néz ki.

3dnyomtato.jpg

Fiatalon kezdted és fiatalon jutottál magas szintre is. Merre tovább, mi jelent még ösztönzést számodra?

A személyiségemtől nagyon távol áll, hogy megelégedjek azzal, amit éppen most csinálok. Ami engem motivál még most is, az, hogy az EPAM-nál mindig lehet váltani. Ha kitaláltam, hogy valami mást szeretnék, mindig volt erre mód és ha látták, hogy mi a cél, akkor támogattak ebben. A technológiától semmiképp nem szeretnék elszakadni, úgy képzelem a jövőt, hogy amellett, hogy emberekkel foglalkozom, ott marad nekem az IT része is a munkának.

Mi lenne a tanácsod egy olyan srácnak, aki most indulna el ezen a pályán?

Nagyon fontos, hogy az, aki ebben képzeli el magát, ne csak távolról érdeklődjön, ne csak olvasgasson, videókat nézegessen! Inkább vágjon bele, kezdje el és csinálja!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://epam.blog.hu/api/trackback/id/tr3816351322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása